Sziasztok!
A húsvét miatt gondoltam megleplek titeket plusz 2 fejezettel, mint ahogy Valentin- napkor. Remélem örültök neki! Köszi a komizóknak, akik az előzőhöz írtak, remélem most sem hagytok cserben :) Boldog Nyuszit minden olvasónak!
Tizennegyedik és Tizenötödik fejezet
14. Play contiunes
Mark magához húzott és beletúrt a hajamba. Átkaroltam a nyakát és összevissza botladoztunk a szobában.
Mark egy idő után átsiklott a nyakamra. Hozzábújtam és vártam a folytatást. Soha nem gondoltam volna, hogy ilyen veszélyes játékot fogok játszani.
- Na és mik a szabályok? – kérdezte Mark.
- Csak egy van – én is csókolgatni kezdtem a nyakát. – Hogy nincs szabály.
Később Mark és én kézen fogva mentünk le. Alison és Chris a tévé előtt görnyedtek. Chris látszólag legszívesebben ordítva elrohant volna – valószínűleg az emeletre, hogy véget vessen a szobámban történteknek. Mikor lejöttünk felénk kapta a szemét és elidőzött a kezünkön… és a zilált külsőmön.
- Nem vágom – szólalt meg Alison. – Chris miattad szakított velem. Akkor…?
- Chris félreértett valamit – vontam vállat és Mark- al leültünk melléjük.
- Igen, eléggé – bólintott Mark.
Chris ökölbe szorította a kezét.
- Igazából nekem Mark tetszett és Chris félreértette az egyik beszélgetésünket… szóval kicsit ciki volt az egész.
- Mit is értettem félre? – kérdezte Chris, sziszegve.
- Hát azt hitted én beléd vagyok szerelmes. És megcsókoltál. Nem tudtam, hogy reagáljak, ezért nem toltalak el és te erre azt hitted, szeretlek, de igazából nem. Sajnos erre mindenki az egész iskola előtt jött rá – magyaráztam Alisonnak.
- Játszunk „meg mered- e csinálni – t”! Unom ezt a filmet.
Chris ellenkezett volna, de nem hagytuk.
- Oké, Joy, te kezdd – dörzsölte össze a kezét Ali. – Mersz vagy nyersz?
- „Nyerek” – sóhajtottam és a kanapénak dőltem.
- Mi volt életed legcikibb dolga?
Elgondolkodtam.
- Egyszer, mikor ilyet játszottunk, végig kellett futnom meztelenül a sarkig és vissza. És a barátnőm pasija meglátott.
Chris félrenyelte a kukoricáját és köhögni kezdett, Alison hisztérikusan nevetett, Mark pedig csak felvont szemöldökkel nézett rám.
- Jól van na, ciki volt…
- Oké, Joy – biccentett Ali. – Válassz ki valakit.
- Chris – fordultam felé. – Mersz vagy nyersz?
- Merek.– nézett a szemembe keményen.
- Vetkőzz le és futás – közöltem vele.
Most Alison is félrenyelte a kukoricát.
- Mi van? – kérdezte Chris.
- Vetkőzz le és fuss egy kört a ház körül. Nyugi, majd Mark nézi, hogy megcsináltad-e.
- Nem – jelentette ki. – Van büszkeségem nekem is.
- Akkor adj zálogot.
Chris levette pólóját és az asztalra rakta közénk.
- Nyuszi vagy – morogtam.
Chris motyogott valamit.
- Ali, te jössz – bökött egyet felé.
- Merek.
Chris először elgondolkodott, aztán már épp mondani akart valamit, mikor elöntötte a düh.
- Ne játszunk ilyet.
- Most kezdtük! – érvelt Alison. – Mark még nem is került sorra.
- Azelőtt sose foglalkoztunk Mark- al – vágott vissza Chris.
- Most más.
- Miben?!
A szobára csend borult.
- Am… szerintem én inkább elmegyek aludni.
- Menjek veled? – kérdezte Mark.
- Most inkább ne.
Az ágyam most különösen puha volt. Behunytam a szemem és élveztem, ahogy a hűs takaró hozzám ér. Már majdnem aludtam, mikor kinyílt az ajtó és belépett valaki.
- Alszol? – Chris az ágyamhoz lopódzott.
Legszívesebben fejbe vágtam volna egy párnával, de inkább úgy tettem, mint aki alszik.
Chris lehajolt és kisimított egy tincset az arcomból.
- Olyan szép vagy. – suttogta.
Nagy erőfeszítések árán még mindig alvást tettettem.
Végigsimított az arcomon, aztán felállt.
Minden sejtem felkiáltott, hogy maradjon, de ő kiment az ajtón.
Fogtam egy párnát és beletemetve az arcom, egy óriásit sikítottam.
15. Tornado feelings
Sikítottam egyet. Aztán még egyet.
- Jól elvagy? Tudtam, hogy nem alszol.
Felkaptam a fejem. Chris a falnak támaszkodva állt és felvont szemöldökkel meredt rám és a párnámra.
- Nagyon jól – sziszegtem. – Imádom ezt a párnát.
- Ó, és sok minden mást is imádsz, nem igaz?
Chris közelebb lépett.
- Akarom tudni mit csináltatok Mark- al amíg…?
- Nem. És amúgy sincs semmi közöd hozzá...!
- Aj Joy, ne játsszuk ezt el.
- Ha megmondom, kimész?
- Nem.
- Akkor nem.
Chris felsóhajtott és leült mellém.
- Kimegyek.
- Biztos?
- Persze.
Lemondóan felnyögtem.
- Akkor sem.
- Akkor itt maradok.
- A földön alszol!
- Jó.
Csend.
- Most komolyan! – nyögtem fel.
- Csak mondd meg.
- Semmi közöd hozzá és egyébként sem mondanám el! Mit akarsz csinálni? Szexuális felvilágosítást tartasz az „öcsédnek”?!
- Megtörtént?!
- Chris?
- Mi van?!
- Húzzál kifelé.
De ezzel sikerült felhúznom. Ökölbe szorította a kezét és durván felállt.
- Megtörtént vagy nem?!
- Békén hagynál? – nyögtem fel és hátra dőltem. – Fáradt vagyok.
- Mégis mitől? Csak nem a kis hancúrozásotoktól…?
- Na ezt sürgősen fejezd be! – kiáltottam fel. – Ha le is feküdtünk volna, akkor se lenne hozzá semmi közöd. Te az érdekeid szerint bánsz a körülötted lévő emberekkel. Ha már nem elégítik ki az igényeidet, egyszerűen eldobod őket magadtól! Mint Alisont! Ahogy Mark- al bántál az évek során és, ahogy velem játszottál megérdemelnéd, hogy senki ne törődjön veled! Mi az, hogy csak úgy megcsókolsz és kisajátítasz?! Mi az, hogy szakítasz a barátnőddel?! És az, hogy lelkileg széttaposol, aztán velem ébredsz és jól kinevetsz?! Észhez térhetnél végre! Ne csodálkozz, ha senki sem foglalkozik veled, mert egy szánalmas, önző szemét vagy! – kiabáltam. – Lehet, hogy egy hülyeség miatt szerelmes vagyok beléd, de, ha választhatnék, inkább Mark- al lennék, mert nem vagyok kíváncsi rá, mikor unsz meg és dobsz félre, mint mindenki mást!
Dühösen letöröltem a könnyeimet.
- Tényleg ezt hiszed? – szólalt meg remegő hangon. – Hogy mindenkit ellökök magamtól? Hogy ilyen önző vagyok?
Nem feleltem, csak némán sírtam.
Aztán Chris kiment.
Eldöntöttem, hogy normális leszek.
Egyik Siblings testvérrel sem fogok még egyszer kikezdeni, akármi történjék is. Nem fogom őket megcsókolni, átölelni, se semmi ilyesmit tenni többé.
Azt fogom csinálni, amiért jöttem. Tanulni fogok és rendesen iskolába járni, barátokat szerezni, úgy, mint mindenki más.
Az angyalokról, pedig… csak akkor fogok bármit tenni ez ügyben, ha szükséges.
Reggel korán keltem. Gyorsan elmentem zuhanyozni és rendbe szedni magam. Az iskolai egyenruhám most is olyan csinosan vettem fel, ahogy legutóbb, a hajamat, pedig lófarokba fogtam egy sötét hajgumival.
A kitűzős válltáskámmal siettem le a lépcsőn. Chris- t a konyhában találtam, a szeme alatt mélyen húzódó karikákkal.
Meg akartam kérdezni, de jelenleg annyira dühös voltam, hogy inkább nem tettem.
- ’Reggelt – köszöntem halkan, olyan hanyagul, ahogy csak tudtam.
Chris biccentett, aztán elfordította a fejét.
Kivettem egy almát a hűtőből és elkezdtem rágcsálni. Aztán észrevettem, hogy Chris nem vette fel a szokásos fiús egyenruháját.
- Nem jössz ma suliba? – vontam fel a szemöldököm.
- Mint látod…
Az ő baja. Elvégre ilyen dolgoktól nem nekem kell megvédenem.
Chris rekedtesen levegőt vett.
- Jól vagy? – kérdeztem kedvesen, legyűrve a haragom.
- Nem igazán.
- Azt látom.
Mark lépett be a konyhába. Chris szerves ellentéteként. Hanyagul viselte az egyenruhát, nyakkendő nélkül és az arca derült a boldogságtól.
- Sziasztok.
- Szia – mosolyodtam el.
Chris morgott egyet, aztán a szobája felé vette az irányt.
Mark és én gyalog mentünk. Végül is miért ne mentünk volna?
Igaz, a lábunk majd’ leszakadt mire odaértünk, de azért jól elvoltunk.
Mikor Mark- al beértünk, közölte, hogy neki franciája lesz. Nekem angolom volt, úgyhogy elköszöntünk és kettéváltunk.
Samara nemsokára megpillantott.
- Joy! Szia! – a nyakamba borult és elkezdte mesélni mi minden történt vele tegnap óta. Egyébként nagyon nem történt semmi, de azt nagyon jól ecsetelte.
Aztán ő is közölte, hogy franciája lesz és elment. Én egy kis keresgélés után megtaláltam az angol termet és leültem hátra.
Óra elején a tanár kedvesen üdvözölt, aztán elkezdte ismertetni az óra anyagát. Mikor a tábla felé fordult három (!) papírgalacsin verődött nekem.
Szia, J!
Mondott valamit Chris miután elmentem???
xoxo, Ali
Samara új barátnője vagy, igaz? Nem félsz, hogy így is kitagadnak a kis incidensed miatt, hát még, ha egy hippivel barátkozol?
(kétszéknyire ülök, oda dobd vissza)
Szia,
Joy igaz? Na milyen itt a semmi közepén? Egy ilyen dögös lánynak egy kicsit veszélyes nem gondolod? Majd körbevezetlek a városban suli után… mit szólsz?
Döbbenten néztem magam elé. Aztán lassacskán összeszedtem magam és komótosan válaszoltam.
Bocs, Ali, de nem hiszem, hogy mondott volna rólad bármit is… bár lehet, hogy említette, hogy nem kellett volna szakítanotok, vagy ilyesmi… szerinted Mark helyes?
J.
Jobbnak láttam hazudni és játszani a béna cicababát, aki beleesett Mark- ba. Aztán jött a következő levél.
Nem hiszem, hogy bárkit jogod lenne elítélni az életstílusa miatt, ráadásul Samara nem is hippi! Engem meg nem érdekel, ki mit gondol. Tanulni jöttem ide, nem azért, hogy belekeveredjek egy szerelmi háromszögbe! Nem hiszem, hogy bárkit is el kellene ítélned, akit nem ismersz…
J.
Az utolsó levélnél az ajkamba haraptam és körülnéztem, vajon ki dobhatta. Egy fekete hajú, kék szemű srác pillantott felém kihívóan. Hát persze, hogy ő volt.
Nem gondolod, hogy kicsit túl merész dolog kikezdeni az új lánnyal az első napján?
Mikor a tanár ismét elfordult, átadtam a leveleket. Szerencsére nem ültek messze, akik küldték. A második levél írójának, hamubarna haja és fakó szeme volt, olyan tipikus művész egyéniségnek nézett ki.
A levelek nemsokára visszajöttek.
Ah, tudtam, hogy ez lesz J.
Chris olyan, mint egy gyenge kisfiú, aki szeretetre vágyik, csak épp nehezen adja magát. Mark? Hm… hát olyan kisfiús, túl visszahúzódó. Nem is tudom. Ha, Chris otthon van, suli után átmegyek.
Ne küldd vissza!
Puszpusz, Ali.
Még, hogy Chris nehezen adja magát? Hát pont, hogy ő támadott le engem, szinte azonnal! És mi az, hogy Mark visszahúzódó? Ha Alison csókolózott volna vele, akkor rögtön megváltozna a véleménye! Erre azért kissé elöntött a féltékenység… Mark és Alison csókolózva? Hát…
Gyorsan begyűrtem a levelet a tolltartómba, aztán átfutottam a következőt.
Reméltem, hogy jó fej vagy. Akkor ma veletek ebédelek. Végre valaki, aki tényleg normális ebben az iskolában. Hát, akkor üdv itt, Joy Twins. Egyúttal üdv a tápláléklánc legalján. Egyébként Troy vagyok. Honnan is jöttél?
Muszáj volt elmosolyodnom. Troy. Troy, a művészlélek. Majdnem hangosan felnevettem az egész helyzet miatt, végül rápingáltam, hogy Kaliforniából és megkérdeztem, hogy Chris mindig is ilyen zűrös volt és Mark mindig is háttérbe szorult-e.
Az utolsó levél jött.
Te is nehezen adod magad, mi? Vagy már rástartoltál valamelyik Siblings- re?
Nem lennék meglepve…
Dühösen írtam vissza.
Mennél a fenébe! Miért kavarnék velük? Pont, hogy egyiküktől sem szeretnék semmit… ez így kissé bonyolult. De ki vagy te?!
A válaszok gyorsan érkeztek meg.
Chris mindig is zűrös volt, de sokszor csak azért, mert utálta Mark- ot. Jó ötlet nem összeszűrni a levet valamelyikükkel, mert abból csak te jössz ki rosszul – hidd el nekem!
Hideg kéz markolt a szívembe… Gyorsan visszaírtam egy „kösz a jó tanácsot” szöveget. Troy nem is írt vissza többet.
Aztán elolvastam a másik levelet is.
Cukin áll, ha dühös vagy xd
Ha már így kérdezted, Jack vagyok. Akkor eljössz velem?
Akaratlanul is elmosolyodtam.
Elmegyek.
Jack kihívóan mosolygott rám és felvonta a szemöldökét.
Írd le a telefonszámod és némítsd le a mobilod!
Miután megtettem SMS- em jött.
Feladó: Jack Marrow
Címzett: Joy Twins
Üzenet:
Akkor suli után, szöszi.
Már tiltakozni akartam, hogy nem vagyok szöszi, de kicsöngettek és Jack elviharzott.
Hurrá.
A nap egész jól telt. Troy, Sammy és én együtt ettünk. Troy- nak egyébként volt egy csomó szarkasztikus megjegyzése és állandóan idézetekben beszélt – nem viccelek, komolyan. De jól elvoltunk. Később szóltam Mark- nak, hogy később megyek haza, ne várjon.
- Miért? – kérdezte.
- Ja, csak összehaverkodtam valakivel és elmegyünk valahová.
- Egy sráccal? – döbbent le.
- Igen, de semmi komoly.
Mark jól leplezte az érzelmeit, de a szemében féltékenység villant.
- Akkor majd megyek. – búcsúztam gyorsan.
Jack néhány perc múlva már ott volt.
- Szia, idegen lány.
- Szia, idegen srác.
Jack elmosolyodott.
- Na, hová menjünk?
- Egy kávézóba jó lenne. – gondolkodtam el.
- Akkor gyere.
Beszálltunk a kocsijába és elhajtottunk a legközelebbi kávézó felé. Nem sokan voltak és mi egyébként is a leghátul álló boxot választottuk, úgyhogy szinte már kettesben voltunk.
- Hogy tetszik a poklok poklában? – kérdezte.
- Nem is olyan rossz. – vontam vállat.
- És a suli?
- Az se. – mosolyodtam el. – Bár két fiúval lakni kissé nagy kihívás.
Jack felnevetett.
- Azt elhiszem.
- És neked van barátnőd?
A fiú kajánul vigyorgott.
- Azon vagyok.
Zavaromban kinéztem az ablakon.
- Értem.
Jack az egész délután alatt kihívóan viselkedett. Aztán mikor sötétedéskor hazafuvarozott, búcsúzóul egy hosszúra nyúlt, inkább csókszerű puszit adott az arcomra.
- Hát akkor, szia. – mondtam.
- Szia, széplány. – mondta és hátat fordított.
Mikor beléptem az ajtón Chris azonnal letámadott.
- Ez meg mi volt?!
- Ezek szerint Alison már elment. – állapítottam meg.
- Istenem, kit érdekel?! Mi volt ez?!
- Nem vonhatsz kérdőre. Ami köztünk volt, annak vége!
Megpróbáltam kikerülni, de megfogta a karom.
- Mindenesetre gondold meg, kivel kavarsz, mert nem foglak pátyolgatni, ha egyszer csak sírva jössz haza.
Ledöbbentem. Sírva? De mikor rákérdeztem volna, Chris elviharzott.
Sírva… hogyhogy sírva…?
