Tizenketedik fejezet - Love triangle

Sziasztok! Bocsi, hogy múlt héten nem raktam fel, de nagyon sok dolgom volt és se időm se kedvem nem volt igazán írni. Úgyhogy most egy kicsit hosszabb fejezettel készültem, amiben végre elcsattan Mark és Joy első csókja, de hát Chris véletlenül meglátja, szóval... egyébként kissé el vagyok keseredve, hogy a legutóbbi fejezethez csak két komit kaptam, pedig rengeteget dolgoztam vele :( Remélem most kicsit több visszajelzést kapok, főleg a Mark-fanoktól, mert folyton azzal nyaggatnak, hogy ő a kedvencük, meg, hogy "szegény" :) Jó szórakozást! (Csillagfény! Ha lesz kedvem megírni és, ha lesz valami novella-szerű ötletem benevezek!)

Tizenegyedik fejezet

Love triangle

12. Love triangle

Miután a dolgok lecsillapodtak eszembe jutott a Sims. Tudod, a játék, ahol te irányítod, mi történik az összes emberrel, házzal, satöbbi… azt kívántam bárcsak lenne egy saját Sims- világom, ahol felváltva lehetnék Mark- al és Chris- el. Jó ez teljesen abszurd, de akkor is. Nem tudnának egymásról és semmiről, csak… lennének. Nekem.

Mark játékosan megbökte az oldalam. A Family Guy- t néztük, mert nem találtunk más elfoglaltságot. Chris egy ideje elment, hogy utána nézzen a neten az angyaloknak.

Visszaböktem.

- Joy… nem is tudom mit mondjak…

- Semmit. Nézd Brian és Meg szerencsétlenkedését. – vontam vállat mosolyogva.

- Komolyan… nem tudok kiigazodni rajtad. – rázta a fejét Mark. – Ahogy megöleltél, mikor felébredtem és… ahogy Chris és te… egyszerűen nem értem. Játszol velem, vagy mi?

- Dehogy játszom! – ráztam a fejem hevesen. – Ez… ez bonyolult.

- Akkor magyarázd meg. – fordult teljesen felém.

- Nézd… mindkettőtöket… szeretem! Igen, kimondtam. Téged is és Chris- t is. De csak, mert a bukott angyalok így akarják.

- Ez nekem magas. – dobta hátra magát. – Akkor csak azért érzel így, mert néhány szárnyas barom ezt akarja?

Mark beletúrt a hajába.

- Nem tudom mi valós és mi nem. – suttogtam.

- Én sem. – hallottam Mark halk válaszát.

Hátradőltem, aztán hirtelen felszisszentem és a hátamhoz kaptam.

- Minden oké?

- Nem. – nyögtem és éreztem, hogy könnybe lábad a szemem.

- Hívjam Chris- t? – kérdezte Mark és közelebb hajolt.

- Nem! – vágtam rá.

Aztán észrevettem mennyire közel van az arca az enyémhez. Felpillantottam rá és úgy éreztem a hátam, nem fáj többé. Mark szürkéskék szeme csak centikre volt az enyémtől. Behunytam a szemem és vártam, hogy megcsókoljon. Egy örökkévalóságig tartó várakozás után Mark odahajolt és tényleg megtette… Mark Siblings életemben először megcsókolt!

Úgy éreztem a belsőm legyengül és nem tudom irányítani a testem. Mélyen legbelül tudtam, hogy ez így is van. Mark egyáltalán nem fogta vissza magát… olyan volt, mintha éhezne és egy nagy tál ambrózia lennék… jó ez így hülye hasonlat, de akkor is így éreztem.

De muszáj volt ellöknöm magamtól. Mark meglepetten pislantott fel.

Felpattantam a kanapéról és kiviharzottam. Mark csókja még mindig égette a számat, úgyhogy mindent elkövettem, hogy letöröljem.

- Joy Twins! Ezt meg ne merd tenni még egyszer! – mondtam.

Aztán futásnak eredtem. Soha nem voltam még annyira fitt, mint akkor. Nem tudtak, hogy ez annak az eredménye, hogy Mark- al csókolóztam, vagy angyal lettem, de gyanítottam, hogy mindkettőnek köze van hozzá.

A táj lassan elmosódott mögöttem egy apró zöld és narancs folttá – kert és naplemente, ezt így nem nehéz kitalálni.

Úgy döntöttem beszélek vele. Az angyallal. Vagy Dan- el. Pillanatnyilag bárkivel beszéltem volna, akinek a vezetékneve nem Siblings…

Az angyalok városa sokkal többet rejtett, mint azt valaha is gondoltam. Az idő szép volt, nem túl meleg, de nem is túl hideg. A világszerte híres épületek között kávézók, korház és egyéb ilyesmi helyek sorakoztak. Úgy éreztem, mintha a világ legcsodálatosabb helyén lennék. Épp megfordultam volna, hogy felkeressem a görög építményt, mikor beleütköztem valakibe.

- Au. – jajdult fel Dan, aztán mikor meglátta, hogy én vagyok, egy csapásra felderült az arca. – Szia, Joy.

- Szia… - feszengtem.

Valahogy furcsa volt itt állni vele szemben. Úgy éreztem, ismerem.

- Szeretnél magyarázatot kapni, ugye? – mikor bólintottam, hozzátette. – Jaj, rettenetesen megnőttél… sosem gondoltam volna, hogy beszélni fogok veled egyszer is.

- Tessék?

Értetlenséggel az arcomon meredtem a srácra, aki látszólag tökre élvezte, hogy nem értek semmit.

- Az őrangyalod vagyok. – mondta mosolyogva. – Daniel.

- Hű. Na ez durva.

Dan- el egy füves helyen feküdtünk, és néztük a felhőket, mint az öt évesek.

- Biztos furcsa lehet neked. Hogy ennyi év után karnyújtásnyira vagyok melletted.

- Az is, elhiheted.

- De hát, hogy lehet, hogy egy őrangyalnak van őrangyala?

- Ez bonyolult dolog. Mikor az őrangyalod lettem, még ember voltál. Apró, törékeny kisbaba. De most őrangyal lettél. Viszont ha valakinek az őrangyala leszel, az egy életre szól. A védett életére.

- De én soha nem halok meg, nem? Az angyalok halhatatlanok. – ebbe még bele sem gondoltam igazából.

- Hát, akkor úgy tűnik én leszek az őrangyalod egy darabig. – mosolygott Dan.

- Mark- al és Chris- el mi van?

- Szereted őket, mert a bukott angyalok így akarják. Nem tudom ebből mi lesz, de ez így veszélyes. Az, hogy az őrangyaluk vagy lehetővé teszi, sőt, a kötelességed lesz megvédeni őket mindentől.

Felnyögtem és visszahanyatlottam a fűbe.

- Hé, Joy… - mondta halkan Dan. – Tudom milyen elveszíteni valakit. Melletted vagyok. – megszorította a kezem és együtt néztük tovább a felhőket.

A falnak támasztottam a kezem, mikor kiabálást hallottam a nappali felől. Felálltam, hogy megnézzem, de bár ne tettem volna.

A kiabálásnak hűlt helye volt. Csak Joy csókolta meg Mark- ot. Úgy, ahogy engem soha…

Összepréseltem a szám és úgy néztem őket. Nem tudtam levenni a szemem Joy- ról. Behunyt szemmel ölelte Mark- ot.

A hasamban apró szörnyeteg szelte szét a belső szerveimet. Úgy éreztem, menten szétszakadok.

Aztán Joy ellökte magától Mark- ot. Azt hittem meglátott. De felém se nézve felpattant és kifutott az ajtón.

Leroskadtam a lépcső tetejére.

Mark végigsimított az alsó ajkán, mintha nem akarná elhinni.

Behunytam a szemem.

Ne gondolkozz… ne gondolkozz… de szembe jutott.

- Miért csinálod ezt? – rúgott bele egy kisebb cserépbe Mark.

- Ezt hogy érted? – adtam a hülyét, aztán még utoljára Jenny után integettem. Vagy Jane. Mindegy.

Mark egy pillanatra behunyta a szemét, aztán sarkon fordult.

Ő is ezt érezte? Őt is marcangolta belülről a kis szörnyecském?

Nagyon reméltem, hogy igen… mert ezt még vissza fogja kapni, de olyan erővel, hogy soha többé nem lesz kedve még Joy- ra gondolni sem…

Apró erőlködés kíséretében a nappaliban találtam magam. Mark már valahol máshol volt – gyanítom a szobájában. Úgyhogy megkönnyebbülten kifújtam a levegőt.

- Hm. Jól látom, hogy kellemesen csalódtál? – kérdezte egy hang.

- Chris? – rezzentem össze.

- Mond csak, élvezted? – lépett elő. – Gondolom igen. Az arcodra volt írva.

- Tessék? – sápadtam le.

- Nyílván nem csak a csókot élvezted, hanem a játékot kettőnkkel. Csak elfelejtetted közölni velünk a szabályokat. Vagy nincs szabály?

- Chris, én…

- Csak nem sajnálod? Sajnálhatod is.

- Nem, hallgass meg…

- Nem akarlak meghallgatni. – ordította.

Mark sietett le a lépcsőn.

- Itt meg mi van?

Chris kisfiúsan dacosan összeszorította a száját és olyan őszinte gyűlölettel nézett Mark felé, amit még nem láttam.

- Fél órára! Fél órára hagytalak itt!

- Chris, hallgass meg…

- Fogd már fel, hogy nem érdekel a magyarázatod!

- Nem meg, sokkal inkább elmagyarázni szeretném.

Chris a fogád csikorgatva nézett Mark felé.

- Ööö… min veszekedtek? – kérdezte.

- Tudod te azt. – sziszegte Chris és ökölbe szorította a kezét.

- Képzeld, én is ugyanezt éreztem. – kiabált most már Mark is.

- De ez most más. – torkolltam le.

Mark szomorúan megrázta a fejét. Elhitte. Csak éppen nem akarta, hogy, amit elhisz, tényleg igaz legyen.

- Miről beszéltek? – sziszegte ismét Chris.

- Arról, hogy csak azért szeretlek, mert a bukott angyalok így akarják!

Ennél nagyobb csendet, csak a délelőtti autókázásunkkor hallottam.

- Csak azért szeretlek téged és Mark- ot, hogy csapdába tudjanak majd csalni. És ti is ezért szerettek engem.

Sosem felejtem el azt a pillanatot.

- Tudod mit, Joy Twins? Elegem van az angyalosdidból. Úgyhogy magadra maradtál.

Nem került ki. A vállunk durván összeütközött, aztán Chris kiviharzott. Azt hittem vissza fog jönni. De nem jött. Többet nem.

(Csillagfény, nagyon tetszik! :D)