2. rész - Harmadik fejezet

Sziasztok :D

Na milyen volt a hetetek? Milyen érzés, hogy már csak néhány nap és vége a sulinak? :D Nagyon jó, nem? Mert ez nem csak azt jelenti, hogy nincs suli, és ezerrel pörgünk minden nap, hanem, hogy van időnk írni egész nap és hamarabb olvashatjuk a kedvenceinket a Blogspoton :D Jól hangzik, nem?

Na, gondoltam, ma felteszem a frisst, három dolog tiszteletére. Az első, hogy mindjárt vége a sulinak és ezért mindenkinek nagyon jó nyarat és jó sok ihletet :)) A második, hogy holnap van a szülinapom, hivatalosan is tinédzser leszek, vagyis 13 éves és örülök, hogy már ennyit elértem itt :)) És a harmadik: MEGTALÁLTAM A TÖKÉLETES MARK- ot!!! :D De komolyan! Egyetlen szépséghibája a szeme, mert az övé barna, az én Mark- omé meg szürkéskék, de még ez se tudja elvenni a kedvem ;) Rájöttem, hogy a képek, amiket kiraktam a fiúkról, azok egyáltalán nem illenek hozzájuk, ők sokkal egyedibbek, mint Chace Crawford vagy Jessie McCartnie (így kell írni?) fényképei...

Íme néhány kép Mark- ról, remélem a fejezetekben történtek ellenére, azért örültök annyira neki, mint én:

Remélem nektek is annyira bejön az új Mark, mint nekem x) Legalább már világos, hogy Mark- nak miért olyan nehéz ellenállni... x) Na, nem is húzom tovább az időt, jó olvasást és ha komiztok, véleményt kérek a képekről :D

Második rész - Az áruló

3. A pláza/ Az áruló

Harmadik fejezet – A pláza/ Az áruló

/Joy/

Jeges vízbe csapódtam, de olyan volt, mint a kemény beton. A tüdőm rögtön tele lett vízzel, kiszorította belőlem az összes oxigént.

Ne küzdj! Tedd meg ezt Chris kedvéért!

Mint egy rongybaba, merültem el a vízben. Nem érdekelt a kiabálás, a zaj, a fájdalom… csak Chris érdekelt. Bármikor képes lettem volna meghalni érte, még ha nem is vagyok az őrangyala, mert feltétel nélkül soha nem visszavonhatatlanul szerettem. A ruha megint rám tapadt és az ismerős halál közeli élmény emléke kígyóként tekeredett körém.

De nem merülhettem el sokáig. Erős, meleg kéz tekeredett a derekam köré – talán azt hittem kígyónak. Erősen átkarolt és magához húzott, majd elrugaszkodva felvitt a felszínre.

Mély levegőt vettünk, majd egymásra néztünk. Mark szürkéskék szeme aggodalomtól csillogott.

- Talán meg akarsz halni? – kiáltott rám.

A tekintetemből kiolvashatta a választ, mert szinte azonnal elkomorodott és hevesen magához ölelt. Szorosan behunytam a szemem; éreztem Mark szívdobogását, a testmelegét… vajon a gyűlöletem csak azért nem hatalmasodik el iránta, mert a bukottak nem így akarják? Akkor miért gondolok folyton Chris- re, ha tudják, hogy ez szökésre buzdít? Vagy éppen az öngyilkosságra?

- Olyan buta vagy – csuklott el Mark hangja.

Mögöttünk, rögtön a folyó, tó vagy ki tudja mi mellet állt, az arcán leplezetlen féltékenységgel és türelmetlenséggel nézett engem.

Fogd már fel, hogy a mienk vagy!

A bálon mondott szavak vízhangoztak bennem. Megborzongtam. Nem úgy értette, hogy Fogd már fel, hogy az enyém vagy? Mert a szikrák a szemében erre utaltak.

Mark lassacskán kihúzott a vízből.

- Jól vagy? – kérdezte aggódva.

- Hát… kéne egy tiszta ruha – morogtam.

- Nem gond, gyere – kapott az ölébe Jack.

- Hé, tegyél le, Vasember! – csattantam fel.

Meg sem hallotta. Mark szótlanul jött mellettünk, vissza a kocsihoz. Jack rövid puszit nyomott az arcomra - ?! – aztán beültetett a kocsiba, mint egy durcis kislányt, aki most hisztizik, mert nem vitték el fagyizni.

Mark ugyanolyan hitetlenkedéssel nézte Jack- et, mint én. Aztán mikor be akart ülni az anyósülésre, odaszóltam neki.

- Nem ülnél most inkább mellém?

Mark rám mosolygott és beült hátulra. A tervem még ráér. Most pihenni akartam, biztonságban lenni. Mikor Mark beült, fogtam magam és az ölébe fészkeltem magam, az arcom a nyakába fúrtam. Nem tartott sokáig, míg elaludtam.

Mikor Jack felébresztett minket – Mark is elaludt – már egy pláza előtt parkoltunk. Magas volt, több tíz emeletes, üvegablakai az egész falon elnyújtóztak. Kaliforniában egy csomó ilyen hely van, tele gyorséttermekkel, drágábbnál drágább üzletekkel és stílusos kisboltokkal, úgyhogy nem volt idegen terep. Az egyetlen nagyon meglepő dolog az volt, hogy Jack elhozott egy ilyen helyre, ahol bármikor megszökhetek vagy segítséget kérhetek.

Karba tett kézzel, kissé álmatagon mentem be a plázába, oldalamon a két fiúval. Mark már egész élénk volt, gondolom ő nem aludt át egy napot, mint én amiatt a rohadt fecskendő miatt, úgyhogy álmosabb lehetett, mint én. Jack sokat sejtően mosolygott, amit már megint nem tudtam mire vélni, úgyhogy egyszerűen figyelmen kívül hagytam.

De azért valljuk be, mikor bementünk a pláza egyik legnagyobb ruhaboltjába és Jack két bankkártyát nyomott a kezembe, elég rendesen leesett az állam.

- Vegyél egy jó pár ruhát magadnak, de azért ne olyan sokat, oké? Nem nagyon fér majd el a csomagtartóban – Jack a férfiruhák felé biccentett. – Mi is nézelődünk, egy óra múlva a pénztárnál találkozunk.

- Jack…

- Igen, széplány? – villantott rám egy néhányszáz wattos mosolyt.

- Miért bízol bennem? Simán eltűnhetnék egy ilyen plázában.

Jack közelebb hajolt.

- Lefizettem és megbűvöltem a péztárost és a biztonsági őrt, a bukottak két mérföldes körzetben váltják egymást és követnek, hogy tuti odaérünk- e – világosított fel, aztán hozzátette. – Nem vagy hülye, széplány. Nagyra értékelem.

Megforgattam a szemem és elmentem a női osztály felé. Volt ott minden; a koktélruhától kezdve az ehető fehérneműig bármit megtaláltam volna. Leakasztottam a fogasról néhány sötét és világos színű csőfarmert és bementem velük egy próbafülkébe. A legtöbb jónak bizonyult, így hat farmerrel lettem gazdagabb. Aztán rövidebb sortokat néztem ki magamnak és azokat is egyenként felpróbáltam. Szép kis kupac ruha gyűlt össze nekem.

Annak viszont őszintén örültem, hogy hagyták, hogy egyedül vegyem meg magamnak a szükséges ruhákat. Legalább egy kicsit egyedül lehettem, és most pont erre volt szükségem.

Miután megállapodtam a nadrágok terén, a pólók felé vándoroltam. Az új Joy stílusában akartam felsőket venni, így figyelmen kívül hagytam a „Szupermen”, a „Woowh!” és a „Pussy” feliratú pólókat. Helyettük flitteres, spagetti pántos és egyéb hasonló, élénk színű darabokat válogattam össze, majd hozzájuk csaptam néhány pulcsit. Jöhettek a fehérneműk. Itt már egy kicsit gyanakodni kezdtem Jack- re, mert a választék habos-babos, csupa csipke jellegű darabokból állt. Végül leakasztottam néhányat ezekből is, amit elfogadhatónak találtam, majd továbbmentem a cipőkhöz. Begyűjtöttem néhány szandált és torna valamint sportcipőt. Szerencsére az üzletben voltak hajcsatok és egyéb pipere dolgok, még táskák is. Kiválasztottam egy könnyebb, szívósabb bőröndöt, egy csajosabb kistáskát és hozzácsaptam az egészhez egy marék hajgumit, egy napszemüveget, fésűt és egy tükröt – igen, az is volt.

Mark és Jack az üzletben lézengtek, és valamiről elmélyülten beszélgettek, mert észre sem vették, ahogy kifizetem a ruháim. Mikor elém rakta az eladó a blokkot, begyűrtem a bőrönd aljába és elkezdtem bepakolni a cuccaim. Végül is, ha Jack megbűvölte az eladókat, akkor simán megtehetem, hogy nekiállok csak úgy bepakolni. Kiválasztottam, mibe öltözöm át, aztán a többi ruhát és cuccot begyömöszöltem a táskába. Mark és Jack még mindig beszélgettek, úgyhogy egy próbafülkében átvettem egy világos színű csőfarmert egy fehér pólóval, rá egy szurokfekete, hosszú ujjú, fekete pulcsit és egy tornacipőt. A hajamat, ahogy tudtam kifésültem és feltűztem. Ahogy a tükörbe néztem, nevetnem kellett. Abban a fekete pulcsiban egy bűnözőhöz hasonlítottam. Igazából azért vettem meg, mert Chris szobájában egyszer láttam egy hasonlót. Mikor kiléptem, fogtam a bőröndöt és a fiúkhoz sétáltam.   

- Mehetünk, hölgyeim? – kérdeztem.

Jack és Mark egy emberként fordult meg, mint akiket rajtakapták valamin. Mark kedvesen elmosolyodott, míg Jack rosszallóan ingatta a fejét.

- Ennél szexibb felsőt nem találtál?

Mark beleöklözött a vállába, úgyhogy Jack egy időre befogta.

- Komoly?! Mindenkinek a vállam kell?

Csak most vettem észre, hogy a lufik már nincsenek a kezemen. Fogalmam sem volt, mikor sikerült lehámoznom… talán mikor kiugrottam? Vagy alvás közben szedte le Mark? Mindegy is. A lényeg, hogy már nem volt rajtam.

Puszit nyomtam Mark arcára, és belekarolva húztam magam után a bőröndöm. Mark felvonta a szemöldökét, mire vállat vontam.

- Valamibe el kellett raknom.

Még megálltunk egy gyorsétteremnél, hogy elvitelre kérjünk egy hadseregnek elég ételt. Aztán ténylegesen útnak indultunk. Fejenként bepusziltunk két hamburgert, egy adag sült krumplit és minimum egy shaket.

Fura mód, kezdtem feloldódni valamennyire. Vajon Mark ezért tette? Azzal, hogy elhozott, azt hitte, ő kerül a középpontba és ő, meg én együtt leszünk?

- Hé Joy, te nem vagy fáradt? – kérdezte Jack.

- De, kicsit igen – bólintottam.

- Akkor itt meg is állunk.

Jack leparkolt egy hotel előtt, amit eddig észre sem vettem.

- Egyébként hol vagyunk? – kérdeztem.

- New York- ban, a Gracey’s Hotelnél.

/Chris/

Az út nagy része szótlanul telt. Kétszázzal száguldoztam az országúton és egyre csak Joy lebegett a szemem elől. Aztán eszembe jutottak egyéb apróságok.

Mark- ot miért vitték el? Túszjátszmát alakítanak, vagy mi? Ilyesmi eshetőségekre készültem.

- Hé, Dan. Nem kéne megpattanod a mennyországba kicsit? Ránk férne néhány tanács.

Dan elgondolkodva meredt ki az ablakon.

- Chris, ne hidd azt, hogy az angyalnő az isten. Ő is ugyanannyira tanácstalan, mint mi. Nem látja az egész világot, benne minden embert egy csettintéssel.

Leplezett csalódottsággal vontam meg a vállam.

- Akkor is beszélni kéne vele. Mész te? Akkor haladhatnánk is.

- Megyek.

- Várj, ha kétszázzal megyünk, nem lesz gond oda-vissza jönni?

- Nem, már gyakorlott vagyok.

Dan hamarosan eltűnt, úgy, ahogy Joy szokott.

Joy.

Vajon mi van vele? Jól van egyáltalán? És Mark?

Hmm… egy szerelmes fiú és egy lány… édes kettesben, szökésben. Vajon mit csinálhatnak most?

Megráztam a fejem, hogy ez lehetetlen. Mark nem tenne ilyet, ha egyszer azt mondta, őt nem zavarja. Joy se tenné, hiszen… ez teljesen abszurd.

Vagy mégsem?

Dan hamarosan visszatért mellém, kissé zaklatott állapotban ugyan, de azért jól volt. Elmagyarázta, hogy az angyalnő szerint is először Las Vegas- ba mennek, aztán átutazzák a fél világot, hogy buzdítsák az országokban szétszóródott bukottakat. Most kell beérnünk őket, legkésőbb Las Vegasban, különben már bottal üthetjük a nyomukat.

Rossz volt erre gondolnom. Még néhány állam és örökre elveszítem őket. Csak egy valamit nem értettem még mindig.

- Szerinted Mark- ot miért vitték el? Hogy fenyegetőzzenek vagy mi?

- Ezt én sem értem – mondta Dan. – Ha Joy kell nekik, akkor végképp, márpedig így van. Ha fenyegetőzni akarnának, Mark nélkül is megtehetnék. Mindenhol vannak embereik, főleg Sizzling- ben; ha fenyegetőzni akarnának, veled már rég megtehették volna.

Hirtelen görcsösen megmarkoltam a kormányt.

- Dan… mi van ha?

- Mi van, ha mi? – kérdezett vissza.

Akkor jöttem rá. Az egészre. Csak a másodperc törtrésze kellett hozzá.

- Ezt nem hiszem el! – káromkodva tapostam bele a gázba. – Mark egy áruló! Pont azelőtt utazott el, hogy a bukottak kijelölték volna a harc időpontját, Dan. Pont akkor hívta fel Joy- t, később elmondta nekem, hogy Mark jóváhagyta, hogy együtt legyünk. De csak egy trükk volt, hogy ne gyanakodjunk. Már majdnem győztünk Dan, és akkor hirtelen eltűntek. Mark vitte el Joy- t.

Dan döbbenten hallgatta az elméletem.

- Szóval szerinted…

- Igen, Dan! Szerintem ez történt! Nem emlékszel, Mark milyen furcsán viselkedett a bál előtt? Elárult minket…

Az árulás fájt. De az még jobban, hogy az áruló a saját testvérem.

- Ha megtalálom, esküszöm, hogy megölöm!