Friss - Tizenhatodik fejezet + még egy

Sziasztok!

Nagyon örülök, hogy annyi visszajelzést kaptam :D

Az a helyzet, hogy nagyon előrehaladtam a történettel és rengeteget írtam, pontosan most tartok a 23. fejezet közepénél és úgy gondoltam, hogy most felteszek két fejezetet, hogy kicsit haladjunk a dolgokkal. Ez így nektek is jó, meg nekem is :) 

Köszi LilyVolturi és Cherry, megkaptam tőletek a tizedik díjam, aminek nagyon örülök :D

Hát akkor jó szórakozást!

Lexy

Tizenhatodik fejezet

16. Jack’s teeth protein

Reggel direkt egy spagetti pántos felsőt vettem magamra, hogy jelezzem Chris- nek, totál nem érdekel mi a véleménye.

Mikor lejöttem a lépcsőn a fogát csikorgatva dobolt a konyhapulton. Viszont volt rajta egyenruha.

- Nocsak, lázadó barbie Ken jön suliba? – vetettem oda epésen.

Chris válaszul hozzám vágott egy konyharuhát.

Mikor leparkoltunk, rögtön kipattantam a kocsiból.

Samara és Troy nem messze tőlem, beszélgettek, de mikor megláttak – Samara – odarohantak hozzám és ölelgetni kezdtek, aztán – Troy – epésen megjegyezték, hogy láttak Jack- el.

- Beszélgettünk. – vontam vállat.

- Hát persze. – jött oda Chris.

Úgy néztem rá, mint a véres rongyra.

- Húzz el – vágtam hozzá a pulcsimat.

- Csak szeretnéd – szikrákat szórt a szeme.

- Okéééé. – mondta Sammy. – Szerintem mi bent megvárunk.

- Ezt most muszáj volt? – kérdeztem, mikor Sammy és Troy elment.

Chris már épp válaszolni akart, mikor Jack odaszólt nekem.

- Szia, széplány.

Elmosolyodtam.

- Szia, rosszfiú.

Jack visszamosolygott.

- Khm… - Chris jelentőség teljes pillantást váltott Jack- el. Felhúzta a szemöldökét, aztán megrázta a fejét. Egyértelmű célzás volt.

- Menjünk be – megfogtam Jack kezét és elindultunk be.

- Chris vicces srác – jegyezte meg Jack.

- Hah. Dühösen még nem is láttad!

A levelezés újra kezdődött, de ezúttal SMS- eztünk.

Nem unod már a sulit, széplány?

Ma este megint?

R.f.

Mosolyogva válaszoltam.

Szia, rosszfiú.

De, mehetünk. Csak el kell lógnom. Chris úgy ólálkodik körülöttem egész nap, mint egy őrző-védő kutya.

Sz.l.

Chris sajnos mellém ült, így vigyáznom kellett, hogy ne lássa, mit írok. Aztán ő is küldött egy SMS- t!

Széplány és Rosszfiú?

Ugyan Joy, ezt még te se hiszed el.

C.

Még bármi lehet belőle!

J.

Úgy tudtam Mark van a toppon.

C.

Mi az, hogy a toppon?! Jack amúgy is egy jó haver, semmi több. És tegnap óta megfogadtam, hogy se Mark- al se veled nem fogok többet semmi ilyesmit csinálni.

J.

Aha, helyette inkább ráhajtasz Rosszfiúra… gratulálok Joy, lekörözted magad.

C.

Fortyogott benne a düh.

Van kedved kiosonni?

R.f.

Gonoszul mosolyogtam Chris- re.

Jobbat tudok. Csináld, amit én.

Sz.l.

Feltettem a kezem.

- Igen, Ms. Twins?

- Nem érzem magam valami fényesen, tanár úr, kimehetnék a mosdóba? – kérdeztem.

- Természetesen.

Kisasszéztam és amint becsukódott mögöttem az ajtó, a falnak lapulva vártam, hogy Jack kövessen.

Egy perc múlva ő is jött.

Halkan felnevettünk.

Aztán Jack hirtelen felém hajolt és megcsókolt. Sokkal durvábban, mint Chris vagy Mark valaha is. Nekem feszítette az ágyékát és kíméletlenül harapdálta az ajkamat. Az járt a fejemben, hogy el akarom felejteni az egész angyalosdit és saját akaratomból akarok szerelmes lenni. Jack egyre durvábban szorított magához.

- Tudok egy jó helyet – mondta. – Gyere!

/Chris/

- Kimehetnék, tanár úr?

- Persze – sóhajtott fel bosszúsan a kérdezett.

Gyorsítottam kicsit, így épp, hogy elcsíptem, ahogy Joy és az a pöcs befordul a folyosón. Hangtalanul követtem őket.

A suli végéhez mentek, az erdő felé. Ahol Joy a múltkor ránk talált.

Mikor már kicsit beértek, Jack egy fának taszította, mire a kis törékeny, megszeppent Joy fájóan felszisszent. Aztán Jack rávetette magát, mint egy kis pióca. Durván nyomta a fának és elkezdte harapdálni a nyakát.

Legszívesebben orrba vágtam volna, de egy kis hang a fejemben egy pillanatra megállított.

Joy kereste magának a bajt. Te figyelmeztetted. Had tanuljon a saját kárán… talán még élvezni is fogja…

- Jack – Joy próbálta eltolni magától, de az a barom mintha meg sem hallotta volna. – Légy szíves… engedj el… - feljajdult egy erősebb harapástól.

- Jack – léptem elő. – Azt mondta, engedd el.

A srác ijedten ellökte magától.

- Mennétek ti a fenébe – szitkozódott.

Orrba vágtam és ellöktem.

- Öt másodperced van, hogy elhúzz innen! Többé a közelébe se mehetsz, megértetted?!

Jack szitkozódva elkotródott.

- Minden rendben?

Joy megrázta a fejét, és kissé oldalra döntötte a fejét, hogy láthassam a nyakát. Egy vöröslő harapásnyom volt rajta, és kevéske vér szivárgott belőle.

- Megölöm… - motyogtam idegesen.

- Chris…

- Igen? – kérdeztem kedvesen.

- Meg akarom szegni a saját ígéretem. – suttogta alig hallhatóan.

- Teesék?

Joy közelebb hajolt és gyengéden megcsókolt.

- Szeretlek. – mondta. – Nem nagyon tudok tenni ellene semmit.

Egy másodper múlva már magamhoz ölelve tartottam. Én is szerettem. És valljuk be, nem volt ellenemre, hogy a mellkasomnak támasztja a fejét, vigaszt keresve, mint egy törékeny kislány.

Tizenhetedik fejezet

17. Promises to pass away

/Chris/

A hippi lány adott Joy- nak egy sálat, úgyhogy azzal kihúzta a nap hátralevő részét. Hamarabb szabadultunk, mint Mark, úgyhogy hazavittem Joy- t.

Egész nap csendes volt és még csak Jack közelébe se ment.

Mikor hazaértünk, letelepedtünk a kanapéra. Joy az ölembe hajtotta a fejét és behunyta a szemét. Örömmel töltött el, hogy végre hozzám ér, vagy egyáltalán normálisan beszél velem.

Kisimítottam egy tincset az arcából.

- Olyan bonyolult minden – suttogta fájdalmasan.

- Tudom - bólintottam. – Kicsit olyan, mint a Keresztapa.

Joy felült mellém.

- A Keresztapa? Komolyan?

- Ez jutott hirtelen eszembe…

- Hát eddig még nem találtam levágott lófejet az ágyamban, de ki tudja…

Felnevettem.

/Joy/

- Jó, akkor olyan, mint a Sikoly…

- Miért is? – mosolyogtam.

- Oké, akkor olyan, mint a Csitt, csitt.

- Meg vagyok lepve, hogy hallottál Becca Fitzpatrick- ról – nevettem fel.

- Mikor utána néztem a neten ezt is kiadta. Hogy is hívják a csajt…?

- Nora Grey.

- Az!

Egy rövidke csend telepedett ránk.

- Chris?

- Igen?

- Nem vagy normális.

- Ja jó, azt már egy ideje tudom…

Később kissé lenyugodtam és tettem egy kötést a nyakamra. Mikor Chris meglátott, majd’ megpukkadt a nevetéstől.

- Mi van?! – akadtam ki.

- Már tudom melyik film az ideál. A Vámpírnaplók – és folytatta a nevetést.

- Még megfontolom, hogy tényleg lelöklek-e azon a hülye lépcsőn… - morogtam.

- Ha ez nem csal mosolyt az arcodra, akkor semmi. – nevetett egy utolsót, aztán próbált komolyságot erőltetni magára. – Á, jobb is, ha lelöksz – gondolkodott el. – Velem is csak többen vagyunk.

Na, ekkor vágtam a fejéhez egy párnát.

- Ugyan már, Joy. Engedd kicsit el magad…

- Ha elengedem magam, mindig az a vége, hogy csókolózva kötünk ki a szobádban…

- Nem értem ez miért baj – nézett rám ártatlanul.

- Én sajnos igen – mondtam, és az ágyamra dobtam magam.

- Á, nem tennéd meg – gondolkodott el.

- Mit?

- Nem löknél le a lépcsőn.

- Dehogynem!

- Hazudsz… mindegy, majd megkérem Mark- ot. Délután csak ráér.

- Mark- ot?

- Ha ő nem tenné meg, akkor senki.

- Ezt miből gondolod? – kérdeztem kissé zavartan.

- Én megtenném a helyében.

Azzal Chris kiment a szobából.

Remek.

/Mark/

Jack ma valahogy idegesítőbb volt a szokásosnál. Mikor nekem jött a folyosón, akkor lett elegem.

- Figyelj Jack, ha bajod van, ne itt… - ráztam a fejem.

- Megmondhatod a kis kurvának és a bátyádnak, hogy menjenek a fenébe. – vágott közbe dühösen.

- Tessék?

De aztán el is húzott.

Hazaérve, meghallottam Joy és Chris veszekedését. Mikor beértem, Chris azonnal észrevett.

- Mark, lökj már le a lépcsőn, légy szíves.

- Mi?!

- Istenem, akkora idióta vagy! – csattant fel Joy.

- Elena, drágám, türtőztesd magad. – mondta Chris.

Joy fejbe vágta egy párnával.

- Ööö… valaki megmondaná miért nevezi Jack kurvának Joy-t? – kérdeztem.

Chris szitkozódott egyet.

- Oké, lelökés elnapolna. Jack ezt nem ússza meg…

/Joy/

Sosem mondtak rám semmi rosszat. Soha. Még csak azt sem, hogy szemét vagyok, vagy hárpia, vagy bármi ilyesmi…

Összehúztam magam és a kezembe temettem az arcom. Úgy éreztem magam, mint egy frissen használt lábtörlő.

Még akkor is, ha Jack mondta.

Még akkor is, ha úgy érzem Mark és Chris miatt igaza volt…