Novella

Sziasztok! Írtam egy novellát és gondoltam kirakom, hogy csak úgy kint legyen meg minden... meg, hogy szerintetek folytassam-e? Légyszi jelezzetek vissza!

(kicsit rövid lett)

A novella:

Megragadtam a támadóm karját és összeszűkített szemekkel, veszélyes mosollyal belemélyesztettem a karmaimat.

-         Biztos vagy te ebben?

A férfi elrántotta a kezét, de már közel sem volt olyan magabiztos, mint mikor az előbb a derekamért nyúlt. Részeg haverjai röhögve néztek minket, az arcukon tükröződött a sok szesz, amit a szervezetükbe juttattak és a többnapos borosta. Mikor megcsapott a belőlük áradó bűzt, kis híján öklendezni kezdtem.

A támadóm megszédült az eddig fogyasztott alkoholtól, de sikerült uralkodnia magán és mikor visszanyerte egyensúlyát ismét felém nyúlt. Ezúttal közelebb engedtem, hagytam, had higgye, hogy nyert, de mikor megéreztem a leheletét, amiből áradt a dohány és az alkoholszag, keményen eltaszítottam, épp annyira, hogy a lábam neki tudjon ütközni a mellkasának.

A férfi összerogyott és erőtlenül kapott a mellkasához, majd hirtelen hörgő hang hagyta el a torkát és fuldokolni kezdett.

- Legközelebb kétszer is meggondolod, hogy egyáltalán rám mereszd azokat az undorító üveges szemeidet – sziszegtem és elindultam.

Néhány férfi és nő engem bámult, amolyan értetlenséget tükröző arckifejezéssel, amitől elfogott a düh. Rájuk villantottam a mosolyt, amivel a férfira néztem, mire elkapták a fejüket és sietve elindultak. Féltek.

Felkacagtam.

Hát persze, hogy féltek.

Már sötétedett. Az árnyékok megnyúltak az épületek falain és betöltötték a levegőt az este szagával és a hideg levegővel. Mélyen beszívtam, aztán befordultam a sarkon.

Egy csuklyás alak várakozott, kissé türelmetlenül. Sötét szemei drágakő módjára megvillantak a csuklya rejtekében és bebocsátást kértek.

Lassan, ráérősen sétáltam oda hozzá. Mikor elé értem, résnyire szűkített szemmel, kihívóan rámosolyogtam.

Vance magához rántott és hideg ajkaival rátapadt a számra. Éreztem a vér dobolását és a benne pulzáló, határtalan sötétséget. A sötétség volt a drogom és Vance a dílerem.

- Ma este bemutatlak valakinek. – susogta és félrebillentette a fejem, hogy hozzáférjen a nyakamhoz.