Második fejezet: An Unexpected Guest or Alison

Sziasztok, meghoztam hát a kicsit rövidke második fejezetet :) Mielőtt belekezdenétek, szeretném megköszönni annak a tizenhárom embernek, aki a követőm lett :) Továbbá köszi, hogy szavaztok, sokat komiztok... nagyon sokat jelent! A kisállatról csak annyit, hogy iparkodjatok, mert még egy napotok van, hogy eldöntsétek milyen kisállatunk legyen, és a Tigris meg a Kölyökkutya, valamint a Joy és a Chris név még mindig holtversenyben vannak! 

Nem is szaporítom tovább a szót, jó olvasást!

Puszi: Lexy ;)

An Unexpected Guest or Alison

2. An Unexpected Guest or Alison

- Ha már itt tartunk… - szólalt meg mögötte egy hang. – Én Alison vagyok.

Joy kérdőn fordult hátra. Mögötte egy szőke hajú lány mosolygott angyalian.

Mit keres itt egy lány, reggel kilenckor? – kérdezte magában. 

Nem tűnt „haver” – nak.

- Na és Te… hogy kerülsz ide korán reggel? – kérdezte a lány hitetlenkedve.

- Hát itt aludtam! – nyújtózott egyet Alison. – Méghozzá Chris- sel. – mosolygott. – De itt inkább az a kérdés… - huppant le a lány a fiú ölébe - …, hogy te ki vagy!

Joy feltornázta magát ülő helyzetbe.

- Én…

- Ő egy cserediák Kaliforniából. – válaszolt helyette Mark, rá se nézve Alison- ra. Már megint dühös volt. – A fenébe is, Chris, tudtad, hogy Joy ma jön meg!

- Nem bírtam magammal. – vigyorgott a fiú és átkarolta Alisont.

Joy megrázta a fejét és felpattant az ágyról. Nem akarta látni, hogy Chris és az a csaj ott nyalják-falják egymást, sőt, igazából Chris-t se akarta látni… de, ahogy felállt, a térdei megremegtek és ismét szédülni kezdett.

- Hé, lassabban – kapta el Mark.

Joy lesütötte a szemét.

- Megmutatod a szobámat? – kérdezte a cipőjét bámulva. Minél messzebb akart kerülni Chris- től; remélte, hogy a szobája valahol a ház végében van.

- Persze… - bólintott a fiú. – De jól vagy?

Joy hevesen bólogatott.

- Oké, menjünk. – mondta meglepetten Mark.

Joy nagy levegőt vett és belekarolt Mark- ba. A fiú elmosolyodott ezen.

Szép lassan elindultak a lépcső felé. A lány még vetett egy utolsó pillantást Chris- re; a fiú éppen ugyanígy tett, úgyhogy találkozott a tekintetük.

Chris rákacsintott Joy-ra, mire ő elkapta a tekintetét.

- Hát ez lenne az. – mondta Mark, mikor odaértek.

Joy teljesen oda volt.

Azonnal beleszeretett a szoba krémszínű árnyalatába. Középen egy baldachinos ágy terpeszkedett, telerakva díszpárnákkal. Előtte egy íróasztal, körülötte pedig egy falba épített könyvespolc. Az ablak, pedig úgy volt kialakítva, hogy a plafontól a földig érjen, apró kis csíkokban; ennek a közepén volt egy beépített kis fekhely, olvasásra.

- Úristen, máris imádom! – örvendezett Joy.

- Eredetileg dolgozószoba volt, de nem használtuk, úgyhogy mikor beleegyeztünk a CS. D. programba, hozattunk ide egy ágyat kanapé helyett és voala!

- Szuper! – lelkesedett Joy.

- Látod azt a két ajtót? – kérdezte Mark.

A lány körülnézett és észre is vette őket; az egyik nem sokkal az ágy mellett volt, a másik az íróasztaltól nem messze.

- Aha.

- Az íróasztal melletti a fürdőszobád, az ágy melletti a gardróbod.

- Komolyan?! – Joy odarohant az ágy melletti ajtóhoz és benyitott.

Olyan tíz-tizenöt méter hosszú gardrób terpeszkedett el mögötte. Az egyik vállfán egy iskolai egyenruha volt, alatta egy kartondobozzal.

- Köszönöm, köszönöm, köszönöm… - borult Mark nyakába.

A fiú nevetve tolta el magától. 

- Majd elmondom, hogy szokták hordani. – mosolygott a srác.

Joy ekkor érezte először a kellemes bizsergést, ami elöntötte a lelkét, ha a fiú mellette volt. Mosollyal az arcán nézett Mark- ra; a fiú ugyanúgy meredt rá.

- Hogy értetted, hogy megmutatod, hogy szokták hordani? – kérdezte Joy.

- Mielőtt válaszolnék – kezdte Mark. – elárulnád, miért volt olyan sürgős, hogy megmutassam a szobád?

Joy arcáról lehervadt a mosoly.

- Nem volt kedvem Chris- hez. – vont vállat.

- Ennek van köze, ahhoz, hogy elájultál? – vonta fel a szemöldökét Mark.

- Nem, nincs… csak…

- Zavart Alison?

- Igen – huppant le az ágyra Joy.

- Miért? – ült le mellé Mark.

- Nem tudom – vont vállat a lány. – Valahogy nincs kedvem ehhez.

Mark bólintott.

- Ezt anélkül is elhiszem, hogy mondanád. – fintorgott a fiú, aztán komoly hangnemre váltott. – Nem szereted az Alison-féle cicababákat, igaz? – kérdezte.

- Hát nem – ingatta a fejét Joy. –, de ezt eléggé túlreagáltam, úgyhogy lemegyek és felhozom a csomagjaimat – mondta, aztán mikor látta, hogy Mark felállni készül, visszanyomta az ágyra. – Egyedül. – tette hozzá nyomatékosan.

A fiú jót derült a lány hirtelen kedélyváltozásán.

Joy ezalatt gyorsan leszaladt a lépcsőn.

- Máris meguntátok egymás társaságát? – lépett a lány elé Chris.

- Csak lejöttem a csomagjaimért… - kezdte dühösen Joy.

- De ő nem jött veled, nem igaz?- szakította félbe pimaszul a fiú.

- Te annyira… - húzta fel magát Joy - … lehetetlen vagy!

Chris a hasát fogva dőlt a kanapéra. A lány csak ekkor vette észre, hogy Alison nincs már ott.

- Tudod, ennél sokkal durvább jelzőkkel illettek már. – mondta a fiú.

Joy szemforgatva vágott át a hatalmas nappalin, a cuccaihoz. Miután felnyalábolta őket, és elkezdte magát a lépcső felé vonszolni, Chris a lány elé lépett és karba tett kézzel kezdte méregetni.

- Ne segítsek? – húzta fel a szemöldökét.

Joy ledobta az egyik bőröndjét a földre.

- Ha akarsz. – indult felfelé a lépcsőn.

Chris felvette a bőröndöt és Joy után futott.

- Most mi bajod van?

- Kikészített a repülőút. – sóhajtotta a lány.

- Ennyire?

Együtt beléptek Joy új szobájába, ahol Mark várakozott.

- Hát akkor… - Chris letette a bőröndöt – egyedül hagyunk egy kicsit.

Most Mark vonta fel a szemöldökét.

- Az jó lesz. – bólintott Joy.

Mikor Mark meglepetten bólintott, fiúk szépen lassan kiballagtak a szobából. Mikor az ajtó becsukódott, Joy az új ágyára dobta magát és felsóhajtott.

Ez szép volt. A társasági életed máris nulla alatt van. – szidta magát. – Szedd össze magad, Joy Twins, mert a végén mindenkinek elege lesz belőled.

A lány felpattant az ágyról és elment zuhanyozni. Miután egy fél órán keresztül áztatta magát a fürdősóval és habfürdővel teli kádban, átöltözött egy viszonylag normális ruhába.

Felvette a kedvenc szupermen- es pólóját és egy kifakult itthoni piros csőfarmert. Miután úgy érezte kész rendbe hozni a dolgokat a fiúkkal, a kezébe vett egy filmet és lement a nappaliba.

- Van kedvetek filmezni? – kérdezte a fiúkat.

A két testvér a kanapén ücsörögött és épp beszélgetett valamiről, mikor Joy lejött.

Mark vállat vont, aztán jelentőségteljes pillantást váltott Chris- sel.

- Miről beszéltetek? – Joy kérdőn ráncolta a szemöldökét.

- Semmiről – vágták rá.

Joy elmosolyodott.

- Úgyis megtudom! – fenyegetőzött – Na, akkor filmezünk, vagy nem?

- Az nem lehet! – fakadt ki Dan.

- Pedig úgy tűnik, nagyon is így van… hogy lehet, hogy eddig nem vettük észre? – meredt maga elé az angyal.

- De hát kiskora óta az őrangyala vagyok! Csak észrevettem volna, ha…

Az angyal felemelte hófehér kezét, elhallgattatva Dan- t.

- Megtörtént, amitől féltünk, Dan. A bukott angyalok bosszút álltak rajtunk.

Dan csak tátogott.

- Az akkor sem lehet! Joy a legtisztább lelkű ember, akivel valaha dolgom volt.

Az angyal felszegte a fejét.

- Csak egy esélyünk van – fordult Dan- hez – ha beteljesíti a jóslatot, akkor megmenekülhetünk…

- Nem tehetem ezt Joy- al! Az a dolgom, hogy vigyázzak rá!

- És ezt is fogod tenni. – bólintott az angyal. – Tedd őt azzá, aminek lennie kell! Segítsd őt ezen az úton, és tanítsd meg neki, hogy irányítsa.

Dan meghajolt.

- Igenis, felség.

- Elmehetsz – mondta az angyal.

Dan fájó szívvel és kavargó gondolatokkal hagyta ott az angyalt.

- Fenség, gondolja, hogy bölcs dolog volt egy ilyen feladatot Dan- re bízni? – kérdezte a főtanácsos, a fiú távozása után.

- Nos igaz, hogy Dan fiatal és kissé éretlen – felelte az angyal –, de kire bízhatnám ezt a feladatot, ha nem rá?