Harmadik fejezet: Night of Bad Dreams

Sziasztok, hát itt is van a harmadik fejezet :) Köszi a 18 rendszeres olvasónak és a sok komizónak :) Jó szórakozást!

Harmadik fejezet

Night of Bad Dreams

3. Night of Bad Dreams

Joy gyanakvóan fürkészte a fiúkat; még mindig azon gondolkozott miről beszélhettek. A lány elgondolkodóan meredt maga elé – nem is figyelt a filmre, amit közben beraktak.

Lehetséges, hogy arról folyt a szó, milyen elviselhetetlen vagyok? – feszülten gondolkodott el a két testvér viselkedésén, de azok továbbra is kedvesek voltak vele.

Itt van az „Alison-ügy” is. Vérfagyasztó annak a lánynak a tekintete… van benne valami olyasmi, ami azt jelzi: ha bármi bajod van, mondd a szemembe! – Kicsinállak!

És ez nagyon megijesztette.

Azért is dühös volt, hogy milyen hülyén viselkedett. Még, ha apró dolgokban is, és még, ha a repülőút miatt borult is ki igazából.

Otthon a barátai, Liz és Jen, körében ő csak Joy volt, a huncut, cserfes és mindig jókedvű lány… itt viszont ő az új lány, ő a kis stréber cserediák Kaliforniából, aki két szinte teljesen idegen pasival lakik együtt, ráadásul sokszor azt sem tudja mit akar…

Joy egy idő után elkezdte nézni a filmet, és néhány perc után már élvezte is. A három tini egész nap filmet nézett a nappaliban, még vacsorázni sem volt nagyon kedvük, ezért inkább rendeltek pizzát.

- Aludj jól – köszönt el Mark este, és a szobája felé vette az irányt.

- Adom. – kacsintott rá Chris és ő is elvált Joy- tól.

Joy gyorsan elsuttogott egy „jó éjt”- et, aztán ő is bement a szobájába.

Nem volt ereje átöltözni; ruhástól az ágyra zuhant, és a fáradtság már erőt is vett rajta.

- Hol vagyok? – kérdezte hangosan.

Egy kaszinóra emlékeztető épületben volt. A falakon a festék kezdett sárgulni, a vakolat pedig már rég lepattagzott.

A kaszinós játékok sem voltak a régiek… a kártyák kifakultak, a rulett ijesztően nyikorgott, a játék automaták képe elhalt és csak az a kegyetlen, sátáni kacaj hallatszott belőlük, hogy „GAME OVER, vesztettél!”.

Joy megborzongott.

- Valaki? Hahó!

Ekkor hirtelen dobókockák vágódtak a falnak, a játékgépek őrült hangzavarral dobálták magukból a pénzt.

Joy ijedten sikított fel.

- Valaki!

 A rulettek nyikorogva forogtak egyre gyorsabban és hangosabban, a bárpult felől pedig üvegcsörömpölés kíséretében vágódtak a falhoz a pezsgős poharak.

Aztán egyszer csak az üvegszilánkok újra összeálltak és visszarepültek a helyükre, a gépek visszavették a pénzt és az egész kaszinó helyre állt…

Joy tekintete a bárnál kifüggesztett naptárra tévedt… 1988…

A lány szemei elkerekedtek. Aztán csak azt érezte, hogy szédelegve zuhan… végül leesik a kemény, vérpiros burkolatú földre.

De már nem volt egyedül. A szobában egy megkötözött nő és két férfi volt, de azok tudomást sem vettek róla.

- Megölték őket! – csattant fel az egyik férfi.

- Bosszút kell állnunk! – mondta a másik.

A nő zokogva figyelte a jelenetet.

- Mond csak, Kassandra – fordult hozzá az egyik férfi. – Mit terveznek ellenünk az angyalok? Talán minket is megóhajtanak ölni?

Kassandra erőt vett magán.

- Ti alávaló férgek! – köpte.

A férfi pofonvágta.

- Hagyja abba! – sikított fel Joy.

Mindhárman felé fordultak.

- Hagyja békén azt a nőt! – mondta a lány.

- Ó, hát te is itt vagy. – mosolyodott el az egyik férfi. – Josh, vidd el Kassandrát!

- Ne, ne… - sikoltotta torkaszakadtából a nő, de nem tudott szabadulni.

Mikor megszűnt a sikoltozás és minden más zaj, Joy ránézett a férfira.

- Ki maga?

- Nem érdekes, hogy én ki vagyok. Most csakis Rólad van szó. – mondta a férfi kedvesen. – Mindig tudtam, hogy egyszer ellátogatsz a múltba, hogy megtudd az igazságot…

- Tessék?

- Hát még nem is tudod? – mosolygott kajánul a férfi.

- Mit kéne tudnom? – kérdezte Joy rémülten.

- Hát a sorsodat.

- Ez hülyeség…

- Ahogy gondolod. – bólintott a férfi. – De a történet csak érdekel, nem?

- Milyen történet?

- Az angyalok háborújának története. – ült le az egyik asztalhoz a férfi.

Joy szótlanul bámulta.

- Mindig is volt jó és rossz, ahogy ezt mindenki tudja. Ez az angyaloknál sem volt másképp… az angyalok egy része rossz útra tért, és kihasználva mivoltukat raboltak, csaltak, loptak és öltek. Bosszút álltak élő szeretteinek ellenségein. – mondta sejtelmesen a férfi. – De hát az angyalok ezt megtudták, és kitagadták őket. Ők lettek a bukott angyalok. Volt egy legenda az angyalok körében – folytatta –, egy lányról szólt, aki emberként születik meg a földön, és őrangyal lesz belőle. A bukott angyalok ezzel a lánnyal akartak bosszút állni. Ezt a nemes tisztalelkű lányt akarták rosszra csábítani… kieszeltek egy tervet. Akkoriban az angyalok és a bukottak között zord háborúk voltak. A bukott angyalok mindenkit megöltek, aki az utukba állt. Az angyalkirálynő nem tehetett mást, semmit sem sejtve a bukott angyalok tervéről, felszabadította a legendát a lányról.    

Elszabadult a pokol, mind a földön, mind az égben. A bukott angyalok egyszerre háborúztak és keresték a lányt.

- Ez mikor volt? – kérdezte Joy belemerülve a történetbe.

- Háromszáz éve. – válaszolta a férfi. – De azóta nem találták meg a lányt… egészen máig.

- Miért mondta, hogy „egészen máig”? – Joy szívébe hideg kéz markolt.

- Mert a lány, akivel annyi tervünk van – a lány figyelmét nem kerülte el többes szám, első személy – Te vagy!

Joy szédelegni kezdett.

Villámgyorsan megperdült és elkezdett futni.

- Elfuthatsz, Joy Twins, de el nem menekülhetsz! – mondta a férfi sötéten.

Joy hevesen dobogó szívvel kelt fel az ágyban. Gyorsan a szájára tapasztotta a kezét, hogy ne sikítson.

A fejében ugyanazok a szavak ismétlődtek: „nem menekülhetsz”…