2. rész - Negyedik fejezet

Sziasztok

Bocsi, hogy nem raktam fel tegnap, de... hát mostanában nagyon rosszul érzem magam a bőrömben és nem találom önmagam :( Írni is alig írtam mostanában, úgyhogy azért késtem egy kicsit... azért remélem tetszeni fog és komizzatok sokat :)
Jó szórakozást!
Puszi: Lexy ;)


Második rész - Az áruló
4. Gracey's Hotel/ A hallgatózó

Negyedik fejezet – Gracey’s Hotel/ A hallgatózó

/Joy/

A kocsiból kiszedtük a bőröndömet és a plázában vásárolt cuccainkat, úgy kecmeregtünk be az ajtón. A Gracey’s Hotel nem nézett ki rosszul, sőt! Az előtérben bőrkanapék sokasága, Tv és egy beépített rádió kapott helyet - épp Carly Rae Jepsen Call Me Maybe- je ment. Ezek mellett a sarokban kapott helyet a portás asztala.

Amíg mi Mark- al ledőltünk a kanapéra, Jack kért egy háromágyas szobát – most az egyszer nem néztem rá úgy, mint egy nimfomániás szemétládára és egy kicsit, csak egy hangyányit is, de nőtt a szememben.

Miután Jack kifizette a szobáinkat, felkászálódtunk az emeletre és megkerestük, melyik a mienk. A második emelet utolsóját kaptuk, egymástól nem messze lévő, három ággyal.

- Mehetek elsőnek? – böktem egy ajtó felé, amit a fürdőnek saccoltam.

- Persze – vágta rá Mark és Jack.

Fáradtan suttogtam egy kösz- t, aztán kivettem egy kupac ruhát a bőröndből és bezárkóztam a fürdőbe. A háromszemélyes fürdőkád most olyan volt a szememben, mint egy oltár.

Lehámoztam magamról a plázában vásárolt cuccokat, és vizet engedtem. Tudjátok milyen érzés, mikor napokig nem tudjátok megtenni azt, hogy bementek az otthoni fürdőszobátokba és napokig egy koszos ruhát kell viselnetek? Hát, bizonyára nem, legtöbben nem. Viszont azt az érzést mindenki ismeri, mikor egy fárasztó nap után belemerül a forró vízbe… hát pontosan ezt éreztem.

A hajam már – részben a tó általi víztől, részben a fürdéshiánytól – csatakosan összeragadt, úgyhogy először azt mostam selymesre.

*

Mikor kész voltam, átvettem a pizsamaként befogott ruháimat; egy spagetti pántos felsőt és egy melegítőgatyát. Fogkefét meg ilyesmiket nem igazán vettünk – bár valakinek eszébe juthatott volna – úgyhogy kénytelen voltam egy kevéske szállodai fogkrémmel és az ujjammal elintézni. Elég kellemetlen volt, de legalább a fogaim jobb állapotban voltak. A fürdőbe hozott ruhakupacra tett fésűvel elkezdtem kibogozni az eléggé kócos hajamat. A hajam megnőtt, mióta beköltöztem Chris- ékhez. Mikor megjöttem még csak épp, hogy hosszú volt, most viszont már lassan a derekamig ér.

Vajon levágjam, vagy hagyjam ilyen hosszúnak? Egyáltalán miért nőtt meg ilyen gyorsan? Biztos valami angyalos különlegesség… az ujjaim közé csippentettem egy vörös tincset és azt nézegettem. Végül úgy döntöttem, vágok belőle egy keveset, épp csak annyit, hogy ne legyen ilyen nagyon hosszú. Körülnéztem a fürdőbe, hátha találok egy ollót, de nem volt. Majd máskor…

Mikor sikerült kibogoznom a hajam, kimentem, hogy a fiúk is sorra kerüljenek. Elraktam a ruhákat a bőröndbe, aztán – lévén, hogy a fiúk már elfoglalták a szélsőket – ledobtam magam a középső ágyra. Fáradt voltam, de most valahogy éber lettem, nem lettem volna képes csak úgy elaludni. Így hát oldalra fordultam, oda, ahol Jack feküdt.

A vonásai ellágyultak, nem nézett ki olyan rosszfiúnak, amilyennek elő szokta adni magát, de pontosan tudtam, hogy a látszat csalóka, Jack igenis rosszfiú. Egy gonosz, önérdekű ember, aki úgy rúg bele másokba, ahogy azt az érdekei megkívánják. Mindezek ellenére meg akartam menteni ebből. Talán bukom a rosszfiúkra vagy, mi? Nem, nem hiszem. Csak Jack így olyan ártatlannak tűnt.

Ártatlan, mi? Akkor mi az a kis véraláfutásos pont a karodban? Csak nem egy fecskendő?

Behunytam a szemem, csak hogy ne kelljen erre gondolnom. Nem akartam Jack személyiségét latolgatni, miközben épp túszdrámát játszunk.

- Alszol? – kérdezte mellőlem a fiú.

- Próbálok.

Jack odaügyeskedte az ágyát, szorosan az enyém mellé, majd ledobta magát rá.

- Bújj ide.

- Hát te beteg vagy.

Jack huncutul elmosolyodott.

- Kéretheted magad Joy, előbb utóbb úgyis az enyém leszel, majd meglátod.

- Érthetően beszélj, mert ebből nem értek egy kukkot sem! Nem leszek a tiéd, oké? Az egyetlen, akinek talán engedném, hogy így a tulajdonaként beszéljen rólam, maximum Chris lenne.

Jack megforgatta a szemét és közelebb húzódott.

- Gondolkodj, széplány, ha jól tudom, nem vagy hülye. Szerinted, ha a mi kis kalandunk véget ér, mi lesz a te pártfogoltjaiddal? Szépen eltűnnek innen, és már csak én maradok neked, Joy. Már csak az én vállamon sírhatod ki magad. Nem nehéz kitalálni, ennek mi lesz a vége…

- Nem! – vágtam közbe dühösen és felkönyököltem. – Még ha te lennél az utolsó ember a földön és nem lennél egy önérdekű, egoista barom akkor is inkább öngyilkos lennék, minthogy akár hozzád érjek – sziszegtem.

Fel sem fogtam igazán, amit Mark- ról és Chris- ről mondott.

Aztán Jack dühösen leszorított és megcsókolt.

Hát ez teljesen váratlanul ért. Próbáltam eltolni, sőt ellökdösni, vagy inkább kinyírni, de Vasember Jack úgy feszült rám, mint az acél. Dühösen verdestem a mellkasát, de csak nem akart leszállni. Úgyhogy megadtam magam és visszacsókoltam neki, aztán mikor a teste ellazult minden erőmet belesűrítve, arcul csaptam.

- Te normális vagy?!

Jack levegő után kapkodva mosolyodott el.

- Hű, ütni azt tudsz, széplány.

- Nagyobbat is kapsz, ha most rögtön nem húzol el a szoba másik végébe! – kiáltottam rá, aztán eszembe jutott valami. – Hol van Mark?

- Egy ideje lement a kocsihoz – vont vállat Jack, de nem mozdult a helyéről.

- Szuper – dőltem hátra és beletúrtam a hajamba.

- Talán, ha megcsókolsz, nem ölöm meg egyiküket – morfondírozott.

- Ezt a játékot nem így játsszuk, Jack! – vágtam rá dühösen.

- Igazad van. Jó, akkor feküdj le velem.

Azt hittem ott helyben megfulladok.

- Egy beteg állat vagy!

- Tudom, hogy szeretnéd… -kacsintott rám.

- Szeretnéd, ha a gyengébb idegzetűek kedvéért elismételném az előbbi „az egyetlen ember a földön” szlogent? – sziszegtem.

- Jó, egyenlőre beérem egy csókkal – forgatta meg a szemét türelmetlenül.

- Mi az, hogy egyenlőre?!

- Nézd Joy, csak egy csettintés és Mark- nak annyi – mutatta be a mozdulatot a kezével, mire jeges borzongás futott végig a gerincemen.

- Egyetlen egy csók? – morogtam bosszúsan.

- Egyetlen egy csók. Egyenlőre – bólintott Jack.

Felsóhajtottam.

- Igazad volt, egy kis könnyűvérű csaj vagyok – sóhajtottam letaglózva.

Jack megrázta a fejét.

- Csak könnyen befolyásolható.

Megcsókoljam? Elvégre Mark életéről van szó és Jack- ről mindent el lehet, mondani, csak azt nem, hogy nem akar engem mindenféleképpen; legalábbis ez derül ki ebből.

A könnyeimmel küszködtem, miközben odahajoltam hozzá. Éreztem rajta azt a férfi parfüm illatot, amitől minden lány beájul, de valahogy mégsem hatott meg.

- Gyűlöllek – suttogtam. – Ugye tudod?

Meg akartam várni, amíg válaszol, hogy húzzam az időt, de Jack nem felelt. Csak türelmetlenül meredt az ajkaimra. Behunytam a szemem és lassan megcsókoltam. Közel sem volt azokhoz a csókokhoz, amik Mark vagy Chris adott nekem. Jack csak hagyta, hogy játsszak vele közben és lazán visszacsókolt, mint aki unatkozik közben.

- Jaj, Joy, megy ez jobban is – nógatott.

Hevesebben visszacsókoltam, hogy nagyságos úr elégedett legyen velem. Díjazta, mert ő is aktívabb lett. Aztán ajtócsapódás hangja zavarta meg az alku rám eső felét.

- Ti meg mit…?

Mark letaglózva állt az ajtóban. Engem meg a sírás kerülgetett.

- Ó, Joy nem említette? – kérdezte szórakozottan Jack és kettőnkre mutatott.

A szemem már szúrt.

- Mégis mit? – Mark karba tett kézzel állt az ajtóban.

- Minket.

De hát olyan nincs, hogy mi… csak ő és én, Jack és én. Nincs is és! Van Jack és vagyok én, nincs olyan, hogy mi ketten.

- Igaz Joy? – kérdezte Jack és megfogta a kezem.

- Igen – leheltem, lesütött szemmel.

Ennyit a büszkeségemről.

- Értem – Mark dühösen viharzott ki az ajtón.

És ennyit Mark- ról.

- Ügyes kislány – simogatta meg a hajam Jack.

- Mennél te a fenébe…

- Drágám, én onnan jöttem. Mind onnan jöttünk.

/Chris/

Le akartam tépni a fejét!

- Chris, nyugodj le. Most Joy- ra kell koncentrálnunk.

Joy…

Talán, ha megcsókolsz nem ölöm meg egyiküket.

Ez Jack hangja… annak a szemét állatnak a hangja. Csendre intettem Dan- t és tovább hallgattam.

Ezt a játékot nem így játsszuk Jack!

Ez Joy, ez az ő hangja… a szívem meglódult a mellkasomban.

Igazad van. Jó, akkor feküdj le velem.

Beletapostam a gázba és küzdöttem azzal, hogy ne szaladjak bele egy másik kocsiba, egészen véletlenül…

- Mi van Chris?

- Hallom őket, pszt!

Máris lemaradtam néhány sorral.

Egyetlen csók?

Egyetlen csók.

És többet nem hallottam őket.

- Ez egy szemét állat!

- Kicsoda, Chris?

Beszámoltam Dan- nek a rövid párbeszédről, mire ő felháborodottan felhorkant.

- Vajon mit csinálhatnak Joy- al? – gondolkodott hangosan.

- Tényleg akarjuk tudni? – suttogtam.

Dan elgondolkodva meredt ki az ablakon – mint mindig.

- Ez nehezebb lesz, mint előre gondoltuk.