2. rész - Tizenegyedik fejezet

Sziasztok! Igyekeztem minél előbb hozni :D Jó olvasást és mindenképpen kérek komit, egy ilyen fordulópont után! :) Jó olvasást!

2. Rész - Az áruló

Tizenegyedik fejezet - Vér és döntés

Tizenegyedik fejezet – Vér és döntés

/CHRIS/

1 órával ezelőtt

Közel voltunk. És a kétes helyzet, hogy tudtam, bármikor összeomolhat minden, ellenére sikerült egy kis pozitív gondolkodást csempésznem magamba. Kizártam a körülöttem lévő társaságot, és a levegőben tapintható feszültséget; egy dologra koncentráltam: az útra.

Időközben az eső is eleredt, ami miatt kénytelen voltam lassítani. Káromkodtam egyet, mire Zoey rám szólt, hogy ne a gyerek előtt.

-         Bocsi – morogtam és próbáltam minél gyorsabban menni, aminek az lett a vége, hogy megcsúszott a kocsi és majdnem megpördültünk az úton.

Zoey és Lucy levegőt kapkodva, lefehéredve dermedtek meg a hátsó ülésen, Dan viszont szikrázó szemekkel fordult felém. Sosem láttam még ilyennek. Angyalok és démonok… juj, ez övön aluli volt. Ha démonok is vannak, én tuti kisétálok egy kamion elé… úgy, mint Mark. Megráztam a fejem – erre végképp nem akartam gondolni.

-         Tényleg jó lenne gyorsabban odaérni – sziszegte vörös fejjel. Juj, Dan bácsi bepipult – De azért nem ilyen gyorsan.

-         Sajnálom, oké? – vigyorogtam kényszeredetten.

Zoey előrehajolt. Megcsapott valami fura gyógynövény illat – ezt meg hol szedte össze? Ha a hugi is ilyet használ, akkor nagyban taszít majd mindenkit… muszáj a szárnyaim alá vennem.

-         Csak lassíts – sóhajtotta Zoey.

Oké. Akkor lassítok, hátha későn érünk oda! Dan mintha a gondolataimban olvasott volna.

-         Oda fogunk érni, feltéve, ha nem egy korházban kötünk ki – sóhajtotta. – Minden rendben lesz, Chris. Ne aggódj!

Persze. Mindig mindenki azt mondja, hogy minden rendben lesz. Eddig hányszor volt igazuk?

/JACK/

30 perccel ezelőtt

Joy annak ellenére, hogy milyen karcsú alkata van, rettenetesen nehéz volt. Most, hogy teljesen elvesztette az eszméletét és a teljes – ki tudja, talán ötven-hatvan – kilójával rám nehezedett, azért nehéz volt.

Elég nehéz volt hátrabicsaklott fejjel, falfehér arccal látni. Mintha halott lett volna… gyorsan beraktam a hátsó ülésre, és mikor láttam, hogy libabőrös a karja, valahogy sikerült ráadnom egy fekete pulcsit.

Hát akkor induljunk.

/SAMARA/

20 perccel ezelőtt

-         Itt megállunk, köszönjük – szólt Alison.

A kocsi megállt és Troy- al kiszálltunk. Hogy miért itt álltunk meg, azt nem tudom. Az országút kellős közepén, fákkal szegélyezett úton.

- Gyertek utánam – intett Alison és elindult a fák közé.

/CHRIS/

Most

Leparkoltam a Sam Hotel előtt, mikor megláttam, hogy kigördül egy kocsi a parkolóból. Ezernyi apró gondolat futott át a fejemen, aztán hirtelen beindítottam a kis aranyost és az előbbi kocsi után hajtottam.

Mi van, ha nem ők azok? Mi van, ha elkéstünk… megint?

A telefonom hirtelen vibrálni kezdett a zsebemben. Nem nagyon tudott érdekelni, egészen addig, amíg egy tompa hang meg nem szólalt a farmer anyagán keresztül.

-         Chris, lassíts vagy megölöm – hallatszott az ideges hang. Jack.

Egy belső kis szörnyeteg belül marcangolni kezdett. Menjek tovább vagy ne? Olyan hirtelen léptem rá a gázra, hogy szinte hallottam Lucy kis szívdobbanásait.

-         Chris… - próbálkozott Dan.

-         Csak blöffön – vágtam rá.

Már csak néhány centi és… a két kocsi összeütközött, és hallottam, ahogy egy kerék leereszt. Ne a mienk, ne a mienk, ne a mienk… de nem. A szerencse nekünk kedvezett.

Kiugrottam és szinte feltéptem a vezetés felüli ajtót. Jack- nek ideje sem volt reagálni, amikor nekilöktem a kocsinak és az öklöm odakoccant az állához. Dan gúnyosan vigyorgott, míg Zoey Lucy szeme elé tette a kezét.

-         Te rohadt szemétláda – ragadtam meg az ingét.

-         Hogy jutottatok át a rétegen? – morogta Jack.

-         A min?!

Elvigyorodott, mire még egy ütéssel letöröltem a képéről.

-         Dan, hozd Joy- t – sziszegtem.

Egy pillanatra farkasszemet néztünk Jack- el.

-         Nem fog menni. Amint eléritek a biztonsági rendszert, megölnek és visszahozzák Joy- t.

Zörgést hallottam, mire odakaptam a fejem.

-         Chris? Hogyan? – sikkantotta egy rikító szőke hajú lány. Hogy kerül ide Samara… és Troy?!

-         Ti meg mit…? – kezdtem, de ekkor Jack kiszökkent a szorításomból.

-         Nana, ugye nem maradtam le semmiről? – kérdezte egy lágy hang.

Alison belesuttogott a fülembe.

-         Hogy értetek ide ilyen hamar? És mit keres itt Samara meg Troy?

-         Kaptunk egy kis angyali segítséget, hogy úgy mondjam – húzódott el Ali. – Ők meg csak eszközök.

Jack rávetette magát Samarára.

-         Hasznos eszközök.

Troy azonnal mozdult, de Jack egy laza mozdulattal lelökte őt is a földre.

-         Kérem Joy- t vagy megölöm!

Ekkor valaki velőtrázóan felsikított. Joy tűnt fel a két kocsi között. Rengeteget változott, mióta utoljára láttam. A haja sokat nőtt, a szeme jobban fénylett és… az arcát rettenetes fájdalom torzította el.

A pulcsija furcsán nedves volt, Dan próbálta levenni, mikor rájöttünk, hogy a nedvesség vér…

-         Mit csináltál? – ordítottam, de közben le sem vettem a szemem Joy- ról.

-         Nem én! – vágta oda Jack. – A döntésképtelenség okozza! Ezért kell minél hamarabb meghoznia. Az őr és a bukott angyal között van, és ez felemészti a testét. Vagy képes lesz dönteni, vagy meghal.

Rámeredtem.

-         Nem, ez nem lehetséges.

És akkor Joy összeesett. Ott feküdt a földön. Élettelenül, csont fehér bőrrel. Meghalt. Vége van…

Aztán pislákolt párat és magához tért.

Odarohantam hozzá és felkapartam a földről. Az arcát a pólómba fúrta és némán sírni kezdett. Minden csupa vér volt.

-         Elmegyek veled, Jack – mondta erőtlenül. – De csak ha mindenki jön. Ígérem elmegyek.

Mindenki rámeredt.

- Van egy tervem – suttogta nekem rekedten, mikor Jack félrehívta Alisont. Aztán nehézkesen átölelt. – Nem is tudod mennyire hiányoztál.