2. rész - Tizenkettedik fejezet

Ezer éve nem volt friss, amit egyébként őszintén sajnálok. A suli, meg úgy egyébként minden mellett semmire nincs időm, esténként konkrétan beesek az ágyba, és van, hogy aludni sem tudok - mostanában alig pihenek, így mikor lenne időm írni, akkor kedvem nincsen hozzá, helyette valami agyzsibbasztó dolgot csinálok. Ez egyébként elég szomorú, de úgy képtelen vagyok írni, hogy nincs kedvem. Az ihlettel soha nem volt bajom, a kedvemmel annál inkább. Mindenesetre Joy és Chris a kedvemmel együtt vissza tértek a Welness Hétvégéjükről, úgyhogy jó olvasást mindenkinek :)

Ha valaki a többit is olvassa, akkor a Sammy Sewell Feljegyzésein, A családi titkon, és a Diamond eyes- on is nemsokára lesz friss! 

2. Rész - Az áruló

Tizenkettedik fejezet - Terv

 Tizenkettedik fejezet – Las Vegas

/JOY/

Mintha ezer apró kis tűzijáték robbant volna fel a gyomromban. Ahogy tudatosult bennem Chris jelenléte, a világ megszűnt létezni körülöttünk. Mindent megtettem, hogy ne kelljen ennek a fordulatnak a hátrányára gondolnom…

Gyenge vagyok – hasított belém a felismerés.

Gyenge vagyok, mert hagyom, hogy az érzelmeim befolyásoljanak. Mindig is ez volt a baj. Ha nem ragaszkodom annyira, ha nem vagyok ennyire makacs, talán ez az egész már rég megoldódott volna.

Ez ahhoz túl bonyolult.

A dolog közel sem ilyen egyszerű, ezt elismerem. De megkönnyíthettem volna.

Samara és Troy csapzottan álldogált mellettünk, zavartan és kissé ijedten toporogtak az eseményekre várva. Ahogy megláttam a barátnőm felfogott hirtelenszőke haját és a macis pólóját, képtelen voltam nem mosolyogni. Elhúzódtam Chris- től és Samara nyakába vetettem magam. Mélyen beszívtam a rágógumis parfümjét és az eper illatú samponját. A sok szállodai olcsó sampon után megkönnyebbülés volt valami ilyesmit érezni.

Mikor elengedtem, Samara rám mosolygott.

-         Nem is tudod, mennyire hiányoztál – nézett rám hatalmas, kék szemeivel. Ezek a szemek arra emlékeztettek, amikor még minden rendben volt. Elszorult szívvel léptem oda Troy- hoz. Tudtam, hogy ő nem épp egy érzelmes, ölelgetős típus, de mielőtt bármit mondhattam volna, ő ölelt át engem.

Behunytam a szemem. Troy- nak régi könyv és újruha illata volt. Ez is nagyon hiányzott már. Rágó-eper, könyv… és persze az Oldspice – sandítottam Chris- re, és elengedtem Troy- t.

-         Mi a terved? – kérdezte, miközben mellém lépett és átkarolt.

-         A kocsiban elmondom – suttogtam, mert Jack és Alison felénk indult.

Utóbbi prüszkölve, és hisztisen; előbbi jeges elégedettséggel az arcán. Kirázott a hideg Jack- től. Az elégedettsége, a hűvössége… de a legijesztőbb a szemében volt. Mindennel azt sugallta felém: Te az enyém vagy! 

Chris még erősebben húzott magához, én meg ráhajtottam a fejem a vállára. Kizárt, hogy bármi elválasszon minket. Többé már nem tud semmi.

-         Rendben, Joy – nézett a szemembe Jack. – Elfogadtuk a döntésed…

-         A magad nevében beszélj – szúrta közbe Alison.

-         … azzal a feltétellel, hogy senki nem befolyásolja a végleges eredényt.

Chris teste megfeszült.

-         Ezt pont te mondod? – vetette oda.

Ideiglenes fogva tartóm és mi egy pillanatig farkasszemet néztünk, aztán ezt megtörte az, hogy valaki szelíden összeborzolta a hajam.

-         Dan – ragyogott fel a szemem és őt is átöleltem.

-         Aggódtam érted – ölelt magához.

Valószínűleg azért nem vettem még észre, mert meghúzódott a háttérben. De most jó volt végre megszorongatni őt is egy kicsit. Mindenki itt volt, akit szerettem. Ez még több volt, mint amit kívántam…

-         Gyere, széplány – intett Jack és elindult a kocsija felé, Alisonnal a sarkában, aki kelletlenül követte.

-         Ne hívj többé így, ha nem akarod, hogy bemossak egyet, jó? – mondtam és beszálltam Chris kocsijának hátsó ülésére. Samara és Troy nemsokára követett.

Jack gonosz elégedettséggel meredt rám.

-         Majd mond el a pasidnak, milyen jó velem csókolózni – kacsintott rám és Alisonnal együtt vigyorogva beszállt a sajátjába.

Szuper, a dolgok nincsenek így is eléggé túlbonyolítva, még emiatt is magyarázkodnom kell.

-         Chris… - szólaltam meg, mikor ő és Dan is csatlakoztak hozzánk, és a kocsi beindult.

-         Nem haragszom rád, Joy – sóhajtotta.

-         Tessék? – lepődtem meg.

-         Magamtól is kitalálom, hogy rád cuppant. Megbízom benned – fordult hátra.

Rámosolyogtam.

-         Akkor jó. Köszönöm.

A csend körülbelül tíz másodpercig tartott – új rekord – aztán Dan megkérdezte, hogy mi is a tervem.

-         Úgy döntöttem, hogy a bukottakat ismét visszahozom a mennybe és ezentúl új szabályok lépnek érvénybe – ismertettem röviden.

-         Van ehhez joga? – fordult Chris Dan- hez.

-         Elvileg – suttogta meglepetten.

Elmosolyodtam és a két barátomra lestem.

-         Ha én elmondtam nektek, akkor Dan is együtt lehetne Caroline- al – jelentettem ki.

Dan mosolyogva nézett.

-         Tényleg készen állsz arra, amit a jóslat mond.

-         Pontosabban? – hunyorítottam.

-         A jóslat szerint megváltást hozol. Ahhoz képest milyen kislány voltál, mikor az egész kezdődött, mostanra már… felnőttél a feladathoz – mondta Dan.

Igen, felnőttem a feladathoz. De közben hibákat hibákra halmoztam, és mindenkit veszélyeztettem magam körül – ahogy most is. Viszont Dan- nek valamilyen szinten igaza van: felnőttem ezekhez a problémákhoz.

-         Hányszor csókolt meg? – kérdezte Chris, mikor befordultunk valahol.

-         Néhányszor – sóhajtottam. – De legalább már látom az ő nézőpontját.

Ezek után hagytuk az angyalokat, még Mark sem került szóba, pedig láttam Chris szemében, hogy rá akar kérdezni. Az alatt a pár óra alatt, amíg utaztunk megint az a társaság voltunk, akik suli után a kávézóban lógtak és az égvilágon nem volt semmi gondjuk az érettségin kívül. Pont erre volt szükségem, de szerintem a többieknek is. Most először láttam Samarát olyan életvidámnak, mint a harc előtt, Chris- nek és nekem hosszú idő óta először nem kellet semmit titkolnunk, még azt sem, hogy hivatalosan együtt vagyunk. Dan és én minden ok nélkül felidézhettük a gyerekkoromat, még Troy is megállás nélkül vigyorgott. Istenem, hogy hiányzott az, hogy nem csinálunk az égvilágon semmit!

Estefelé értünk a szállodába. Jack kivett két lakosztályt – végre egy kis kényelem a hotel szobák rugós ágyai után – és kelletlenül odaadta Dan- nek az egyik kulcsát.

-         Reggel pontban hétkor indulunk, addigra legyetek készen. Joy, a bőröndöd a kocsiban van – közölte Jack és oda dobta nekem a kulcsot. – Siess.

Dan és Troy ment ki végül a bőröndömért, de szerintem Chriséért is. Mi addig hárman felmentünk és lefoglaltunk egy-egy ágyat. Mindegyik külön szobában volt, úgyhogy virultunk rendesen. Már hiányzott egy kicsit az intim szféra; időtlen idők óta nem aludtam Chris- el.

-         Utálom ezeket a samponokat, amik itt vannak – morogtam.

-         Várj, adok  - nyúlt bele a zsebébe Samara és kihalászott egy minitubust.

Mosolyogva meredtem szőke barátnőmre, de kicsit sem voltam meglepve. Lehet, hogy Sammy tizennyolc éves kora ellenére olyan, mint egy kislány (lásd: mesefigurás pólók, ’eccavú’ dal csengőhang), de mi pont így szeretjük. Még akkor is, ha sampont hord a zsebében.

-         Köszi – vettem el a tubust és elvonultam az egyik fürdőbe. Sammy behozott nekem néhány ruhát, hogy válasszak belőle, miben akarok aludni és menni holnap. Megkönnyebbülés volt megszabadulni a véres ruháimtól. A döntésképtelenség következménye elkedvetlenített, de már megvolt a döntésem… adok a bukottaknak még egy esélyt. Ezentúl minden megváltozik.

Mikor a pizsimben – XXL- es fiúpóló és egy rövidgatya – bementem a szobámban, Chris már az ágyon fetrengett. A mosdót szétosztottuk fiúk-lányok részre, úgyhogy nem lepődtem meg, hogy itt találom. Mélyen beszívtam az Oldspice- t, miközben magához húzott.

-         De hiányzott ez – suttogtam, miközben összefont lábakkal, egymáshoz bújva elhelyezkedtünk.

-         Tudom.