Heti összefoglaló

Sziasztok :) Hát itt a 2. összefoglaló, de jó híreim nem nagyon  vannak. A héten olyan zsúfolt volt minden, hogy levegőt is elfelejtettem venni, mert épp nem értem rá... Épphogy maradt időm kommentelni egy kicsit, úgyhogy szombaton (ma) észbe kaptam, hogy hopp, elutazok három hétre, igaz, hogy ott van net, de, hogy fogok írni? Szóval ma igencsak belehúztam.
Tehát:

Őrangyalom:
Felkerült a hatodik fejezet, és a "Blogjaim" menüpont végére is linkelve lettek a fejezetek (legalábbis majdnem mindegyik).

Hát ezen kívül nagyon semmi :// Majd írok a ide (blogspot), kommentelek és stb... igyekezni fogok! ://
Még egyszer bocsi!
Puszi: Lexy ;)

2. rész - Hatodik fejezet

Sziasztok :)

Először is köszi, hogy annyian kommenteltetek az előzőhöz :) Másodszor: úgy tűnik jó ötlet volt, hogy ezentúl ez lesz a főblog és lesz egy heti (mondjuk vasárnapos, igen, legyen vasárnapi) összegzés :) Remélem mindenki talált legalább egy olyan blogot, ami tetszik neki :)

Hát akkor jó olvasást! 

Puszi: Lexy ;)

Második rész - Az áruló

6. Kérdések és válaszok

Hatodik fejezet – Kérdések és válaszok

/Joy/

Reggel Jack volt talpon elsőnek, bár a szeme alatti karikák jelezték, hogy nem aludta végig az éjszakát. Mark ráérősed szedelőzködött, az ő szeme alatt is baljóslatú karikák jelezték, mennyire kialvatlan állapotban van.

Míg ők kissé kótyagosan pakolásztak, én szó nélkül felkeltem az ágyamból és anélkül, hogy bármi jelét is adtam volna annak, hogy észrevettem őket, kihúztam a bőröndömből néhány ruhát és a fürdőbe mentem vele. Lezuhanyoztam és felvettem a kiválasztott darabokat; egy halványsárga pólót és egy világos színű csőfarmert. Amint a tükörbe néztem, megint teljesen elképedtem a hajamtól… tegnap még rövidebb volt! Ma már legalább plusz két centivel lett hosszabb, mint tegnap este volt. Megbotránkozva az ujjam közé csippentettem egy tincset; mintha erősebb és vörösebb lett volna, mint néhány héttel ezelőtt volt. Úgy látszik, angyal mivoltom nem csak a képességeimben mutatkozik meg, hanem a külsőmben is. Ahogy szemügyre vettem magam a tükörben, ezt meglepetten nyugtáztam. A bőröm selymesebb és néhány árnyalattal fehérebb volt, mint mikor búcsút intettem a Kaliforniai napsütésnek, míg a hajam is nőtt, erősebb és élénkebb lett. Az arcom valahogy megszépült, a vonásaim ellágyultak, az alakom jobb lett és talán néhány centivel magasabb lettem… de a legnagyobb változás a szemem volt. Ismerős az a bizonyos zöld szín, ami akkor jelenik meg, mikor a nap átsüt a faleveleken? A szemem pont ilyen volt, csak százszor szebb és vibrálóbb.

Hogyhogy eddig nem vettem észre? Lehet, hogy az összhatás ma éjszaka alatt teljesedett ki? Mindegy is, nem ezzel kell foglalkoznom… Meg kell terveznem a szökésem. De hogyan? Először is ki kéne hallgatnom Mark és Jack beszélgetéseit. Igen, ez jó ötlet.

Kimentem a fürdőből és lehuppantam az ágyra.

- Na, indulunk? – kérdeztem semleges hangon.

- Hát persze, kisasszony – vetette oda Jack.

- Menjünk le – javasolta Mark és felvette a bőröndömet.

A jelenet, ijesztően emlékeztetett a repülőgép- leszállásom utáni órákra… gyorsan kiürítettem a fejemből ezeket a gondolatokat és Mark mellett lépkedve, kimentem a szállodából és beültem hátra. Alig vártam, hogy akcióba léphessek. A legnagyobb meglepetésemre Mark beszállt mellém.

- Beszélnünk kell – nézett rám hosszú szempillái mögül. Igyekeztem nem megremegni. Aztán észrevettem valamit.

- Barna a szemed – lepődtem meg.

- Az, de ez mellékes – legyintett.

Nem tudtam, mit szóljak ehhez. Ha én változom az angyali származásom miatt, akkor ő miért? Mert csatlakozott a bukottakhoz…? Mondjuk így egyértelműbben szexisebb volt.

- Akkor? Nem igazán vagyok rád kíváncsi Mark…

- Ezt én is mondhatnám! – emelte fel a hangját. – Azért hozlak el, hogy együtt lehessünk, erre te… te…

- Szerinted önszántamból csókoltam meg azt a nimfomániás szemétládát? – ráztam a fejem hitetlenül.

- Miért, nem? – túrt bele Mark a hajába.

- Nem! Képzeld, nem!

- Akkor mégis…

- Tudod mit, Mark? – vágtam közbe. – Belefáradtam abba, hogy próbáljalak megmenteni… úgyhogy mostantól azt csinálsz, amit akarsz. Mert túlléptem rajtad!

Mark – most már barna – szemei engem fürkésztek.

- Ezt nem hiszem el – sziszegte.

- Jobb, ha hozzászoksz – sziszegtem vissza.

Jack hamarosan beszállt.

- Öveket bekötni.

- Na jó, ha már a beszélgetésekről van szó, szerintem nekünk is meg kéne ejteni egyet, ha nem bánjátok – sóhajtottam. – Nem hiszem, hogy az, hogy Sizzling- be küldtek, a véletlen műve volt és van egy olyan sejtésem, hogy ez az egész előre meg volt tervezve.

- Nem vagy hülye, széplány. De hát ezt már eddig is tudtuk.

- Akkor el is mondanátok? – csattantam fel.

- Kérdezz…

Átgondoltam a fejemben kavargó kérdések többségét, de végül nem a legegyszerűbbel, hanem a legfontosabbal kezdtem.

- Mi történt az angyalok háborúja után?

Először azt hittem Jack nem válaszol, de végül felsóhajtott és elkezdte a mondókáját.

- A háború után a bukottak, vagyis mi, elkezdtük keresni azt a bizonyos lányt, akiről a legenda szólt. A bukottaknak egész hálózata és kiépített rendszere van a világon, de ez nem rögtön alakult ki… ha emlékszel a történetre, akkor csak azelőtt lettünk bukottak, hogy a háború elkezdődött és a legendát aktiválták. Tehát ez csak idővel alakult ki. Tudod Joy, nem ez az első életed a földön… - a szívem hevesen dobogott és levert a víz, ahogy Jack- et hallgattam. Mark a kezemért nyúlt, de én elrántottam az enyémet. – Először a háború után bukkantunk rád. Hosszú barna hajad volt, a derekadig ért, és szürkéskék szemed. Megpróbáltunk egyszerűen átcsábítani, de te nemet mondtál és így, hát hátrálni kezdtél és elsodort egy tömeg… meghaltál. Rájöttünk, hogy keményebb módszerekhez kell folyamodnunk, ha azt akarjuk, hogy csatlakozz hozzánk. Ezután az ezernyolcszázas évek elején találtunk rád. Akkor már szőke voltál és barna szemű, az előző éned kifordított változata, persze, sajnos csak külsőleg. Mikor rád találtunk, már kötve voltál egy emberhez, akit védened kellett, csak éppen nem tudtál erről. Mikor ismét próbálkoztunk, te megint csak elutasítottál minket és mikor a védelmezettedet meggyilkolta egy zsoldos, te is meghaltál vele együtt, a kapocs miatt. Kezdtünk rájönni, hogy valamit ki kell találnunk, különben nem járunk sikerrel. Kell egy tégla, kell egy csavar, amivel elintézhetünk. És akkor eszünkbe jutott. Mikor újjászülettél, már szikrázó vörös hajad és zöld szemed volt, mint most. Rajtad kívül még négy lányt gyanúsítgattunk, hogy talán ő az, de végül rád esett a döntés és igazunk volt.

- De hát honnan…?

- Különlegesebb voltál, mint a többi gyerek, Joy. Gyorsabban futottál, az aurád ragyogó színű volt, hol arany, hol szivárványszínű, és láttad az angyalokat. Néhány bukottat, aki azért sétált el melletted, hogy teszteljen, te láttad őket, pedig egy átlag gyereknek nem kellett volna. Már csak meg kellett várnunk, hogy elég idős legyél ahhoz, hogy átverhessünk ezzel a huszonegyedik századi cserediák-programmal. Hogy ennek mi értelem van? Na, mindegy, sikerült átvernünk vele, és ezúttal nem futottunk ki az időből, mint legutóbb. A tudatalattid még nem választotta ki a védelmezettedet, ezért megtettük mi. Az, hogy Mark- hoz és Chris- hez kerültél, nem volt véletlen. A két fiú lelki állapota olyannyira sebzett és rossz volt, hogy a tudatalattid a megismerkedés pillanatában döntött, mindkettejüket választva. Így kezdtek szépen lassan kibontakozni a képességeid, de ez igen lassú folyamat, úgyhogy vigyáznunk kellett… hallottál már a félvérekről, ugye Joy? Hát persze, hogy hallottál. Tehát a mi egyik félvérünknek, aki a mi oldalunkon áll, képes manipulálni mások érzelmeit, mint ahogy Chris is képes egy-két dologra. Hát ő megteremtette köztetek ezt a szerelmet, ami által egymáshoz lettetek kötve. Ezzel mi kétszeres előnyhöz jutottunk; de megvédted őket, így nem haltál meg és zsarolni is tudtunk, mert te nem tudtál arról, hogy ha Chris vagy Mark meghal, te is velük halsz, vagy így vagy úgy, de hármatok sorsa meg van pecsételve. Miután egyre jobban próbálkoztál, nekünk eljött az időnk. Mark- ot elhívtuk egy helyre és elmondtuk neki mindezt. Hogy ha velünk jön, és segít átverni téged és a többi angyalt és barátodat, akkor veled lehet. Mindenesetre rettentő sok a bonyodalom és még sok mindennel kell számolnunk, de Mark bejött. Bukottá, vagyis inkább egy félvérré tettük, vérszerződéssel. Mikor eljött a harc, ő volt a titkos fegyverünk és be is vált. Most gondolom, arra vagy kíváncsi mi lesz ezután, és hogy ezt miért árulom el? Hát azért, mert szerintem a bukottakat fogod választani, ha megtudsz egy-két dolgot… Mark ide vagy oda, ez lesz a döntésed. Most akkor elmondom, mi lesz ezután. Hagyjuk még egy darabig, hogy Chris baba próbálkozzon, aztán elfogjuk őt és bezárjuk egy olyan helyre, ahol senki nem árthat neki, ezáltal neked és ő sem nekünk. Téged végigviszünk a világon, a bukottak hálózatán, hogy elhíreszteljük a diadalt, és felkészítünk téged a háborúra, és te döntesz.

Fogalmam sem volt, mit mondjak. Próbáltam valami közömbös arckifejezésbe csomagolni arcom, de ez sikertelennek bizonyult, mint az is, hogy megállítsam a hirtelen jött szédülésem vagy a karom remegését.

- De hát te akkor miért játszol velem?

- Joy, háromszáz évig téged hajkurászlak és csodálkozol, hogy rád mozdulok? – fojtott el egy mosolyt.

Mark felé pillantottam; kitartóan kémlelt ki az ablakon. 

- És Mark? Vele mi lesz?

- Joy, előbb-utóbb az irántad táplált érzelmei elvesznek, ha megszüntetjük ezt az érzelmi kapcsot. A vérszerződés felbomlik, Mark elmegy, és te végül mellettem kötsz ki, ez a napnál is világosabb.

- Ez nem igaz! – vágott közbe Mark hevesen.

Jack figyelemre sem méltatta.

- Most kezdesz igazán kiteljesedni Joy. És nekünk már csak egy félvér kislányra van szükségünk a halálbiztos győzelemhez. Ha a háború elkezdődik, békét kötünk az angyalokkal és visszatérünk a mennybe, új szabályokat hozva.

- Ez teljesen abszurd! – vágtam közbe sírós hangon. – Ez sosem történhet meg! Én soha nem segítek neked!

- Dehogyisnem, Joy – folytatta Jack. – Nem ismered a bukottakat.

- De igen! És amit eddig láttam belőlük, az nagyon nem tetszik!

- Ennél sokkal többek vagyunk! Ha neked a létezéseden múlna valami, te nem lennél kegyetlen és feszült csak egy icipicit is angyallány?

Összepréseltem ajkaim. Nem akartam megint bőgni.

És akkor Jack bekapcsolta a rádiót, időt hagyott gondolkodni. Csakhogy nem volt időm rá, mert meghallottam a számomra legkedvesebb hangot a világon, ami mentőövet dobott nekem, mikor fuldoklottam a kocsiban.

- Egy számot szeretnék kérni – hallottam a hangot.

A szívem a bordáimat döngette, a hasamban a pillangóknál erősebb szárnyasok verdestek, levert a víz és minden porcikám beleborzongott a tudatba…

- Szia, szia – mondta erre a rádió műsorvezetője. – Mond a neved!

- Chris Siblings.

Kis híján fölsikítottam. Nem tudtam nem mosolyogni, miközben Mark és Jack alig méltatta figyelemre a kis dobozt – számukra már minden eldőlt.

- Oké, Chris, kinek küldöd?

- Joy- nak.

A torkom kapart, és kiszaladt belőle egy aprócska nyögés.

- Mit üzensz neki?

- Hogy mosson be helyettem annak a két szemétládának, és megtalálom – mondta Chris elszántan, mosolygós hangon. – Csak tarts ki…

- Melyik szám legyen?

- A Train- től a Drive by.

Sosem hallottam még.

- Hmm… annyit még elárulsz, miért pont ezt a számot küldöd?

- Tudni fogja.

- Hát akkor, hölgyeim és uraim, érkezik a Drive by!

Felcsendült a szám. Tudtam, hogy ez lesz a kedvencem mind közül. Mintha csak rólunk írták volna…

Az utca másik oldalán,

Láttam egy rád hasonlító lányt.

Biztosan ilyen lehet a deja vu,

Azt gondoltam, hogy ez lehetetlen…

Most már átköltöztél nyugat LA- ba,

Vagy New York- ba vagy Santa Fa- ba,

Vagy bárhová ahol nem ütközhetünk egymásba.

De az az este…

Többet jelentett nekem, mint gondolnád!

Nem hagylak el, mert közben végig

Rád gondoltam.

Túl voltam terhelve.

És őszintén szólva meg voltam rémülve, mint a fene,

Mert rájöttem, hogy beléd vagyok esve!

Ó, esküszöm, hogy ott leszek melletted,

Ez nem egy egyéjszakás kaland!!

A szám végig ment, egy-két helyen ismerős volt a helyzet, egy-két helyen nevettem…

Azt mondják egy jó szám után kell egy kis csend, hogy egy darabig még ott szóljon a fejedben. Ez pont egy olyan szám volt.

Se Jack, se Mark nem akarta kikapcsolni a rádiót, szerintem úgy voltak vele, hogy ezután a beszélgetés után minek?

- Mire gondolsz, amikor azt mondod, hogy a bukottakat választom? – kérdeztem.

- Hogy ezzel mit választasz? Hát… na jó, először is hogy képzeled el a bukottak világát? – Jack elfojtott egy mosolyt.

- Öhm… gyilkosságok, eszeveszett bulik, maffia… - soroltam.

Jack félbeszakítva a monológom, felnevetett.

- Aha, hát persze… csakis – nevetett.

De mielőtt tovább folytathattuk volna a párbeszédet, a kocsi lefékezett és egy izmos pasas rántotta fel az ajtót…

Hivatalos főblog

Sziasztok! :) Mivel ezen a blogon vagyok és foglalkozom a legtöbbet és ezen kívül még rengeteg van, hát akkor most ezt kinyilvánítom főblognak :) Szóval hetente, egy nappal a friss után, felrakok egy ilyen kis összefoglalót, hogy melyiken mi van, satöbbi... ;)

Őrangyalom:
Na szóval, összehoztam egy "Blogjaim" menüpontot, ahol azokat a blogokat láthatjátok, amikkel egy percnél többet foglalkoztam :) Ott majd be lesznek rakva a blogok fejezeteinek linkjei, úgyhogy innen is bármikor olvashatjátok, ha szeretnétek. A friss- t holnap fogom felrakni, hogy ez a bejegyzés ne vesszen el mögötte, mert szerintem akkor nem nagyon nézi majd meg senki :D


Diamond eyes:
Az új fejezetet most raktam fel, nemrég, úgyhogy abból nem hiszem, hogy lesz friss, bár ki tudja :) De csináltam két új menüpontot. Az egyiken a fejléceket (amiből van egy új, bár nem tudom, nektek mennyire tetszik) és a bennereket (az egyiket Mesétől kaptam, szóval köszi Mese), a másikon a képeket nézhetitek meg a szereplőkről.


Samantha Sewell feljegyzései:
Nemrég raktam fel a harmadik fejit, ma kerül fel a negyedik :) Gabriela Fisher- től pedig megkaptam az oldal hivatalos fejlécét, azt megnézhetitek az oldalon.

A családi titok:
Felraktam az ötödik fejit, és bocsi, hogy annyit késtem ://

Halálfalók hálójában:
Ez a blog még nincs a menüpontban, most nyitottam meg. A nevéből úgy ki is derül, hogy  Harry Potter fanfic. és elég fura, szóval olyan kifejezetten Lexy- s :D Ha akarjátok, nézzétek meg és katt a címre. A fejléc kész van, a dizájn annyira még nem és az első feji is még csak készülőben, de ha akartok, benézhettek.

Teen Diary:
Ma fel lesz rakva két film és egy sorozat véleményezés, plusz kritika a Derp meg Lö, meg az ilyesmi képregényekből (értsd: Trollface)



A többin egyenlőre még semmi, de azért igyekszem!
Puszi: Lexy ;)

2. rész - Ötödik fejezet

Sziasztok!

Ezer bocsi a késésért :) Tudom, tudom... de az én drága egyetlen kutyám elrágta az internet kábelt és idáig nem volt net :(  Szóval mikor (ma este) lett net, annyi dolgom volt, hogy csak most jutott rá időm, hogy kitegyem :S

Bocsi!

Jó szórakozást :D

Lexy

Második rész - Az áruló

5. Biztos talaj/ Ötletek

Ötödik fejezet – Biztos talaj/ Az első nyom

/Joy/

Bezárkóztam a fürdőszobába és megengedtem a csapot. Végigcsúsztam a csempén, le a földre és zokogni kezdtem. Túl sok ez nekem, már nem hiszem, hogy egy hajszálnál több választana el a lelki összeomlástól… mert tudjátok milyen az, nem?

Csak a rossz jutott eszembe, ott a fürdőben. Hogy meg fogok halni, vagy így vagy úgy, ha már nem kellek a bukottaknak, elhallgattatnak valahogy. Hogy Mark- ot mennyire megbántottam, akármit is tett, ezt nem érdemelte volna meg, és ha én elbukok, ő is meghal. Hogy senki sem ment meg, örökre elvesztettem Chris- t… Hogy soha többé nem látom a családom… Hogy angyal leszek, angyal, aki nem öregszik, úgy, mint Dan és soha többé nem láthatja a szeretteit. Ez, amit még annyi ideig sikerült elnyomnom magamnak, az egész helyzet súlya, most elemi erővel tört felszínre és annyira zokogtam tőle, hogy nem kaptam levegőt.

Nincs többé iskola, nincsenek többé unalmas órák, nincs Samara és Troy, vagy a kaliforniai barátnőim, nincs többé családom, nincs többé senkim… csak Mark, aki miattam fog meghalni.

Hihetetlen, hogy még ezt is magadra kened! Mark kereste a bajt, hagyd már abba az önostorozást!

- Értem tette – suttogtam hüppögve, de még én sem hallottam a vízcsobogástól.

Azt hittem ez nem mentség. Szedd már össze magad, Joy! Állj fel és mosd meg az arcod, aztán nyomás kifelé!

Nem, nem tudom megtenni. Most az egyszer nem akarom magamba fojtani és nem gondolni rá! Elég volt! Nem bírom tovább… felhúztam és átkaroltam a térdem, ahogy akkor, mikor kicsi voltam. De a könnyeim nem akartak elapadni; túl sokáig tartottam vissza őket. A kocsiban való sírás ehhez képest csak egy kis csuklás volt…

Aztán eszembe jutott a zene. Mit is mondott a tanárom? Hogy a zene gyógyít? Igen, valami ilyesmi, de még régen… állítólag egy lelki beteg kisfiút, aki évek óta úgy viselkedett, mint akinek nincsenek érzékei. Úgy vették rá, hogy valami normális emberi reakciót váltsanak ki belőle, hogy rátettek egy fülhallgatót és bekapcsolták az idei slágerlistákat. És működött! A kisfiú, aki évekig nem szólalt meg, most dúdolgatni kezdett és a ritmusra mozgott. Hát akkor én miért ne próbálnám meg?

Claude Kelly- nek van egy jó száma, nemrég hallottam idefelé a rádióban. A címe I hate love, erre viszont pontosan emlékszem. Hogy is kezdődött…?

Utálom a reggeleket,

Mert tudom, mit rontunk el.

Felkelsz, zuhanyzol, és

Azonnal elhagysz.

Összegömbölyödtem a földön és próbáltam kitalálni, hogy van tovább. Egy fokkal jobban lettem, de alig egy kicsit. Még mindig fájt, még mindig elviselhetetlenül tépdeste cafatokra a szívem. Chris valami ilyesmit érzett, mikor megtudta, hogy állítólag miatta mentek szét a szülei? Hogy miatta történt minden? Persze azért nem teljesen, de szerinte igen. Ha ezt érezte, akkor most hatalmasat nőtt a szemembe, hogy máig képes viccelődni minden nap… Eszembe jutott a következő néhány sor.

Ezek a hangok olyan önzőek.

Nem tehetek róla, de gondolom,

Hogy ha tudtad volna, hogy mennyire

Szükségem van rád, maradtál volna.

Fennhangon énekeltem és ez valahogy feltöltötte az egész testem, ahogy kijöttek belőlem a hangok. Egyre hangosabb voltam, talán már elnyomtam a csapot.

Utálom a búcsúkat.

Utálom ezeket a könnyeket a szememben!

Utálom magam mindig, ahogy irántad érzek!

A hangok teljesen feltöltöttek, boldognak éreztem magam tőle. Hevesen dobogott a szívem és valahol a sírás és a nevetés határán voltam. A tanáromnak igaza volt a zene tényleg gyógyít…

Elég volt!

Elegem van abból, hogy, azt kívánom,

Bárcsak minden nap, minden este itt lennél.

A sorok ezután maguktól jöttek, mintha életem minden egyes napján legalább százszor meghallgattam volna.

Ez túl sok!

Utálom a szerelmet…

Utálom a szerelmet!

Utálom a telefonhívásaidat.

Felálltam a földről, megmostam az arcom és elzártam a csapot.

A nap közepén…

Mert mind csak arra emlékeztet, hogy

A szerelmem távol van.

Ez kerget őrületbe.

Megengedtem magamnak egy mosolyt. Mit is olvastam valamikor egy közösségi oldalon? „Mosolyogj minden nap öt percet, és egy idő után magától menni fog!”

Mert szükségem van rá,

Hogy itt légy.

Tudom neked nehéz megérteni, mikor azt mondom:

Utálom a búcsúkat!

Utálom ezeket a könnyeket a szememben!

Utálom magam mindig, ahogy irántad érzek!

Elég volt!

A kilincsre tettem a kezem, de még nem akartam kinyitni.

Elegem van abból, hogy azt kívánom,

Bárcsak minden nap, minden este itt lennél velem.

Ez túl sok.

Utálom a szerelmet.

Nem akarom egyedül érezni magam, de nem tehetek ellene.

Mindig kisétálsz azon az ajtón…

Kezdesz hiányozni, de nem tehetek róla, nem.

Bárcsak ne lett volna ennyire szükségem rád, nem tehetek róla.

De szeretem az érzést, mikor megérintesz.

Utálom a búcsúkat!

Utálom ezeket a könnyeket a szememben!

Utálom magam mindig, ahogy irántad érzek!

Elég volt.

Elegem van abból, hogy azt kívánom,

Bárcsak minden nap, minden este itt lennél velem.

Ez túl sok!

Utálom a búcsúkat!

Utálom ezeket a könnyeket a szememben!

Utálom magam mindig, ahogy irántad érzek!

Elég volt!

Elegem van abból, hogy azt kívánom,

Bárcsak minden nap, minden este itt lennél velem.

Ez túl sok!

Utálom a szerelmet…

Utálom a szerelmet!

Lenyomtam a kilincset és kiléptem. Jack az ágy végében ült sután vigyorogva, míg Mark a falnak dőlve ült, ahogy nemrég én a mosdóban. Valószínűleg most hallgatta meg a „Joy-Jack” szerelmi történetet…

Odaléptem Jack- hez és minden erőmet és önbecsülésemet összekaparva, pofon vágtam. Milyen jólesett! Jack hitetlenkedve szorította a kezét az arcára.

- Megbeszéltünk valamit! – sziszegte.

- Te csak ne fenyegess engem többé, megértetted? – támaszkodtam mellé, hogy az arcunk csak néhány centire legyen egymástól. – Ha még egyszer megpróbálod, nem ajánlom, hogy élve kikerülsz belőle!

Jack köpni-nyelni nem tudott az első néhány másodpercben, aztán a meglepettsége átváltott dühbe.

- Tévedtem, nem vagy valami okos, széplány. Most pedig szépen megcsókolsz, mielőtt olyat teszek, amit mindketten megbánunk! – a szemei szikrákat szórtak.

- Inkább nem mondanám, mit csókolok meg helyetted, Jack…

Mark meglepetten ült a szoba másik végében, mint egy kisfiú, akinek a szülei veszekednek, és ő nem tudja, mit reagáljon. Ez, ha belegondolok, ez nem is annyira áll messze az igazságtól…

- Joy, mondd, te teljesen sötét vagy?! – ordított rám.

- Nem vagyok a bábod, hogy játssz velem és képzeld, belém is szorult még egy kevés önbecsülés, úgyhogy nem fogom hagyni, hogy úgy bánj velem, mint egy jött ment kis ribanccal!

Jack dühösen megfordult és az ágyára dobta magát. Nem akart rám nézni.

- Tudod mit jelent, ha egy beszélgetésnél nem nézel a másik szemébe? Kellemetlen, zavarba ejtő számodra ez a társalgás és tudod mit, Jack? Remélem, hogy így van!

A fiú dühösen fordult felém.

- Ennek súlyos következményei lesznek, Joy! Akár most rögtön…

Akkor értette meg egy részem, mikor látta Jack szemében azt a fura csillogást. Átvert engem.

- Tudom, hogy nem te vagy itt a nagy góré, Jack. Te csak egy eszköz vagy, aki maximum azt döntheti el Mark- al kapcsolatban, hogy milyen szendvicset vegyen neki a benzinkúton!

- Fogd be észlány! – sziszegte.

- És még valami; ha még egyszer, csak egy ujjal is hozzám mersz érni, nem állok jót magamért – a lámpához mentem és egy laza mozdulattal lekapcsoltam, majd az ágyamhoz botorkáltam és a fejemre húztam a takarót.

Mosolyogtam.

Büszke voltam magamra.

/Chris/

Az idő kezdett egyre melegebb lenni, ahogy befelé haladtunk, az állam nyugati része felé. Még mindig nyugtalanított a gondolat, hogy Mark egy áruló, és Joy ott van vele egyedül, ráadásul velük van Jack.

Ha eszembe jutott, mi lehetett annak az egyoldalú beszélgetésnek a vége, rögtön szorosabban fogtam a kormányt. Ha ez így megy tovább, nem fogja túlélni, mire Las Vegasba érünk. Persze, ha odaérünk egyáltalán…

Lassacskán elértük New York- ot, úgyhogy a hangulat felpörgött egy kicsit, már ha ezt annak lehet nevezni. Miután kezdtünk éhesek lenni, vettünk egy hot-dogot és benyomtuk azt. Egy idő után Dan elkezdett furcsán viselkedni, olyan… olyan volt, mint akinek most gázolták halálra a kiskutyáját

- Minden oké, Dan?

Dan bácsi felkapta a fejét, úgy nézett ki, mint akit most szakítottak félbe, miközben az élet nagy dolgain gondolkodik. Mondjuk a kiskutyákon.

- Caroline itt lakott, New York- ban – suttogta.

Ó, a szöszi.

- Sajnálom.

Dan vállat vont.

- Egy idő után könnyebb lesz.

Színtiszta hazugság.

- Ha te mondod.

Ezután egy kicsit hanyagoltuk a kényes témákat és megpróbáltuk kikövetkeztetni, hol lehetnek a mi kis puszipajtásaink.

- Biztos meg kellett szállniuk egy hotelben egy idő után. Még, ha felváltva vezetnek is, a tóba zuhanó kocsi túlélése kifáraszthatta őket rendesen.

A gyomrom görcsbe rándult. Nem akartam a tóra gondolni.

- Szóval szerinted valamelyik hotelben vannak?

- Igen. Gondolkozzunk egy kicsit logikusan… ha ők egész éjszaka ott voltak, akkor máris beértük őket. Már csak azt kell kitalálnunk, melyik hotelben vannak és akkor most vagy teljesen jó nyomon vagyunk vagy nem.

Elgondolkodtam.

- Nem hiszem, hogy olyan jó, ötcsillagos hotelbe mentek volna, az feltűnő lenne… valami kissebben lehetnek.

Dan bólintott.

- Hát akkor jöhet a városnézés, a legközelebbi hotelhez odaérünk úgy… egy óra alatt – mondtam, aztán rátapostam a gázra. – Legyen fél.

Samantha Sewell feljegyzései

"Mindig is akartam valami drámai történetet, ami hétköznapi emberekről szól, mégis összefügg a halállal. Mindig is volt egy vázlatom/piszkozatom, amiben egy Keith nevű srác és egy lány összejönnek, de valami beárnyékolja a szerelmüket, csak még nem tudtam mi az. Aztán megakadt a szemem egy olyan filmen, aminek az volt a címe, hogy "Keith". Hú de ironikus - gondoltam. Eldöntöttem, hogy megnézem, hátha a tudatalattim játszik velem és biztos régebben láttam ezt a filmet, onnan jutott eszembe ez a Kaith-Sammy dolog. Hát nagyon nem! A film, az egész jelentősége olyan mély hatással volt rám, hogy akkor már tudtam mi lesz az Én történetem problémája és nagyjából a vége. Csak az én történetemben nem Keith- el vannak problémák, hanem Sammy- val. Miután láttam ezt a filmet, megszületett az ötlet, de azért a valóságból, a saját életemből is merítettem bele egy kicsit. Aki olvasni fogja, aki véleményt ír... annak így előre is nagyon köszönöm, mert ez a történet végtelenül sokat jelent nekem! Sammy nevében is köszönöm mindenkinek...
Összefoglalva: "Ez a történet a Tizenhárom okom volt, a Keith valamint az életem és a fantáziám különös, zavaros keveréke""

Sziasztok :D Hát ez a kis szöveg mindent elmond, úgyhogy szerintem kár is tovább magyarázkodnom. A lényeg: nyitottam egy blogot, amit vagy megnéztek vagy nem.
Itt a link, ha érdekel titeket és remélem érdekel, mert nekem sokat jelentene: Samantha Sewell feljegyzései

2. rész - Negyedik fejezet

Sziasztok

Bocsi, hogy nem raktam fel tegnap, de... hát mostanában nagyon rosszul érzem magam a bőrömben és nem találom önmagam :( Írni is alig írtam mostanában, úgyhogy azért késtem egy kicsit... azért remélem tetszeni fog és komizzatok sokat :)
Jó szórakozást!
Puszi: Lexy ;)


Második rész - Az áruló
4. Gracey's Hotel/ A hallgatózó

Negyedik fejezet – Gracey’s Hotel/ A hallgatózó

/Joy/

A kocsiból kiszedtük a bőröndömet és a plázában vásárolt cuccainkat, úgy kecmeregtünk be az ajtón. A Gracey’s Hotel nem nézett ki rosszul, sőt! Az előtérben bőrkanapék sokasága, Tv és egy beépített rádió kapott helyet - épp Carly Rae Jepsen Call Me Maybe- je ment. Ezek mellett a sarokban kapott helyet a portás asztala.

Amíg mi Mark- al ledőltünk a kanapéra, Jack kért egy háromágyas szobát – most az egyszer nem néztem rá úgy, mint egy nimfomániás szemétládára és egy kicsit, csak egy hangyányit is, de nőtt a szememben.

Miután Jack kifizette a szobáinkat, felkászálódtunk az emeletre és megkerestük, melyik a mienk. A második emelet utolsóját kaptuk, egymástól nem messze lévő, három ággyal.

- Mehetek elsőnek? – böktem egy ajtó felé, amit a fürdőnek saccoltam.

- Persze – vágta rá Mark és Jack.

Fáradtan suttogtam egy kösz- t, aztán kivettem egy kupac ruhát a bőröndből és bezárkóztam a fürdőbe. A háromszemélyes fürdőkád most olyan volt a szememben, mint egy oltár.

Lehámoztam magamról a plázában vásárolt cuccokat, és vizet engedtem. Tudjátok milyen érzés, mikor napokig nem tudjátok megtenni azt, hogy bementek az otthoni fürdőszobátokba és napokig egy koszos ruhát kell viselnetek? Hát, bizonyára nem, legtöbben nem. Viszont azt az érzést mindenki ismeri, mikor egy fárasztó nap után belemerül a forró vízbe… hát pontosan ezt éreztem.

A hajam már – részben a tó általi víztől, részben a fürdéshiánytól – csatakosan összeragadt, úgyhogy először azt mostam selymesre.

*

Mikor kész voltam, átvettem a pizsamaként befogott ruháimat; egy spagetti pántos felsőt és egy melegítőgatyát. Fogkefét meg ilyesmiket nem igazán vettünk – bár valakinek eszébe juthatott volna – úgyhogy kénytelen voltam egy kevéske szállodai fogkrémmel és az ujjammal elintézni. Elég kellemetlen volt, de legalább a fogaim jobb állapotban voltak. A fürdőbe hozott ruhakupacra tett fésűvel elkezdtem kibogozni az eléggé kócos hajamat. A hajam megnőtt, mióta beköltöztem Chris- ékhez. Mikor megjöttem még csak épp, hogy hosszú volt, most viszont már lassan a derekamig ér.

Vajon levágjam, vagy hagyjam ilyen hosszúnak? Egyáltalán miért nőtt meg ilyen gyorsan? Biztos valami angyalos különlegesség… az ujjaim közé csippentettem egy vörös tincset és azt nézegettem. Végül úgy döntöttem, vágok belőle egy keveset, épp csak annyit, hogy ne legyen ilyen nagyon hosszú. Körülnéztem a fürdőbe, hátha találok egy ollót, de nem volt. Majd máskor…

Mikor sikerült kibogoznom a hajam, kimentem, hogy a fiúk is sorra kerüljenek. Elraktam a ruhákat a bőröndbe, aztán – lévén, hogy a fiúk már elfoglalták a szélsőket – ledobtam magam a középső ágyra. Fáradt voltam, de most valahogy éber lettem, nem lettem volna képes csak úgy elaludni. Így hát oldalra fordultam, oda, ahol Jack feküdt.

A vonásai ellágyultak, nem nézett ki olyan rosszfiúnak, amilyennek elő szokta adni magát, de pontosan tudtam, hogy a látszat csalóka, Jack igenis rosszfiú. Egy gonosz, önérdekű ember, aki úgy rúg bele másokba, ahogy azt az érdekei megkívánják. Mindezek ellenére meg akartam menteni ebből. Talán bukom a rosszfiúkra vagy, mi? Nem, nem hiszem. Csak Jack így olyan ártatlannak tűnt.

Ártatlan, mi? Akkor mi az a kis véraláfutásos pont a karodban? Csak nem egy fecskendő?

Behunytam a szemem, csak hogy ne kelljen erre gondolnom. Nem akartam Jack személyiségét latolgatni, miközben épp túszdrámát játszunk.

- Alszol? – kérdezte mellőlem a fiú.

- Próbálok.

Jack odaügyeskedte az ágyát, szorosan az enyém mellé, majd ledobta magát rá.

- Bújj ide.

- Hát te beteg vagy.

Jack huncutul elmosolyodott.

- Kéretheted magad Joy, előbb utóbb úgyis az enyém leszel, majd meglátod.

- Érthetően beszélj, mert ebből nem értek egy kukkot sem! Nem leszek a tiéd, oké? Az egyetlen, akinek talán engedném, hogy így a tulajdonaként beszéljen rólam, maximum Chris lenne.

Jack megforgatta a szemét és közelebb húzódott.

- Gondolkodj, széplány, ha jól tudom, nem vagy hülye. Szerinted, ha a mi kis kalandunk véget ér, mi lesz a te pártfogoltjaiddal? Szépen eltűnnek innen, és már csak én maradok neked, Joy. Már csak az én vállamon sírhatod ki magad. Nem nehéz kitalálni, ennek mi lesz a vége…

- Nem! – vágtam közbe dühösen és felkönyököltem. – Még ha te lennél az utolsó ember a földön és nem lennél egy önérdekű, egoista barom akkor is inkább öngyilkos lennék, minthogy akár hozzád érjek – sziszegtem.

Fel sem fogtam igazán, amit Mark- ról és Chris- ről mondott.

Aztán Jack dühösen leszorított és megcsókolt.

Hát ez teljesen váratlanul ért. Próbáltam eltolni, sőt ellökdösni, vagy inkább kinyírni, de Vasember Jack úgy feszült rám, mint az acél. Dühösen verdestem a mellkasát, de csak nem akart leszállni. Úgyhogy megadtam magam és visszacsókoltam neki, aztán mikor a teste ellazult minden erőmet belesűrítve, arcul csaptam.

- Te normális vagy?!

Jack levegő után kapkodva mosolyodott el.

- Hű, ütni azt tudsz, széplány.

- Nagyobbat is kapsz, ha most rögtön nem húzol el a szoba másik végébe! – kiáltottam rá, aztán eszembe jutott valami. – Hol van Mark?

- Egy ideje lement a kocsihoz – vont vállat Jack, de nem mozdult a helyéről.

- Szuper – dőltem hátra és beletúrtam a hajamba.

- Talán, ha megcsókolsz, nem ölöm meg egyiküket – morfondírozott.

- Ezt a játékot nem így játsszuk, Jack! – vágtam rá dühösen.

- Igazad van. Jó, akkor feküdj le velem.

Azt hittem ott helyben megfulladok.

- Egy beteg állat vagy!

- Tudom, hogy szeretnéd… -kacsintott rám.

- Szeretnéd, ha a gyengébb idegzetűek kedvéért elismételném az előbbi „az egyetlen ember a földön” szlogent? – sziszegtem.

- Jó, egyenlőre beérem egy csókkal – forgatta meg a szemét türelmetlenül.

- Mi az, hogy egyenlőre?!

- Nézd Joy, csak egy csettintés és Mark- nak annyi – mutatta be a mozdulatot a kezével, mire jeges borzongás futott végig a gerincemen.

- Egyetlen egy csók? – morogtam bosszúsan.

- Egyetlen egy csók. Egyenlőre – bólintott Jack.

Felsóhajtottam.

- Igazad volt, egy kis könnyűvérű csaj vagyok – sóhajtottam letaglózva.

Jack megrázta a fejét.

- Csak könnyen befolyásolható.

Megcsókoljam? Elvégre Mark életéről van szó és Jack- ről mindent el lehet, mondani, csak azt nem, hogy nem akar engem mindenféleképpen; legalábbis ez derül ki ebből.

A könnyeimmel küszködtem, miközben odahajoltam hozzá. Éreztem rajta azt a férfi parfüm illatot, amitől minden lány beájul, de valahogy mégsem hatott meg.

- Gyűlöllek – suttogtam. – Ugye tudod?

Meg akartam várni, amíg válaszol, hogy húzzam az időt, de Jack nem felelt. Csak türelmetlenül meredt az ajkaimra. Behunytam a szemem és lassan megcsókoltam. Közel sem volt azokhoz a csókokhoz, amik Mark vagy Chris adott nekem. Jack csak hagyta, hogy játsszak vele közben és lazán visszacsókolt, mint aki unatkozik közben.

- Jaj, Joy, megy ez jobban is – nógatott.

Hevesebben visszacsókoltam, hogy nagyságos úr elégedett legyen velem. Díjazta, mert ő is aktívabb lett. Aztán ajtócsapódás hangja zavarta meg az alku rám eső felét.

- Ti meg mit…?

Mark letaglózva állt az ajtóban. Engem meg a sírás kerülgetett.

- Ó, Joy nem említette? – kérdezte szórakozottan Jack és kettőnkre mutatott.

A szemem már szúrt.

- Mégis mit? – Mark karba tett kézzel állt az ajtóban.

- Minket.

De hát olyan nincs, hogy mi… csak ő és én, Jack és én. Nincs is és! Van Jack és vagyok én, nincs olyan, hogy mi ketten.

- Igaz Joy? – kérdezte Jack és megfogta a kezem.

- Igen – leheltem, lesütött szemmel.

Ennyit a büszkeségemről.

- Értem – Mark dühösen viharzott ki az ajtón.

És ennyit Mark- ról.

- Ügyes kislány – simogatta meg a hajam Jack.

- Mennél te a fenébe…

- Drágám, én onnan jöttem. Mind onnan jöttünk.

/Chris/

Le akartam tépni a fejét!

- Chris, nyugodj le. Most Joy- ra kell koncentrálnunk.

Joy…

Talán, ha megcsókolsz nem ölöm meg egyiküket.

Ez Jack hangja… annak a szemét állatnak a hangja. Csendre intettem Dan- t és tovább hallgattam.

Ezt a játékot nem így játsszuk Jack!

Ez Joy, ez az ő hangja… a szívem meglódult a mellkasomban.

Igazad van. Jó, akkor feküdj le velem.

Beletapostam a gázba és küzdöttem azzal, hogy ne szaladjak bele egy másik kocsiba, egészen véletlenül…

- Mi van Chris?

- Hallom őket, pszt!

Máris lemaradtam néhány sorral.

Egyetlen csók?

Egyetlen csók.

És többet nem hallottam őket.

- Ez egy szemét állat!

- Kicsoda, Chris?

Beszámoltam Dan- nek a rövid párbeszédről, mire ő felháborodottan felhorkant.

- Vajon mit csinálhatnak Joy- al? – gondolkodott hangosan.

- Tényleg akarjuk tudni? – suttogtam.

Dan elgondolkodva meredt ki az ablakon – mint mindig.

- Ez nehezebb lesz, mint előre gondoltuk.

2. rész - Harmadik fejezet

Sziasztok :D

Na milyen volt a hetetek? Milyen érzés, hogy már csak néhány nap és vége a sulinak? :D Nagyon jó, nem? Mert ez nem csak azt jelenti, hogy nincs suli, és ezerrel pörgünk minden nap, hanem, hogy van időnk írni egész nap és hamarabb olvashatjuk a kedvenceinket a Blogspoton :D Jól hangzik, nem?

Na, gondoltam, ma felteszem a frisst, három dolog tiszteletére. Az első, hogy mindjárt vége a sulinak és ezért mindenkinek nagyon jó nyarat és jó sok ihletet :)) A második, hogy holnap van a szülinapom, hivatalosan is tinédzser leszek, vagyis 13 éves és örülök, hogy már ennyit elértem itt :)) És a harmadik: MEGTALÁLTAM A TÖKÉLETES MARK- ot!!! :D De komolyan! Egyetlen szépséghibája a szeme, mert az övé barna, az én Mark- omé meg szürkéskék, de még ez se tudja elvenni a kedvem ;) Rájöttem, hogy a képek, amiket kiraktam a fiúkról, azok egyáltalán nem illenek hozzájuk, ők sokkal egyedibbek, mint Chace Crawford vagy Jessie McCartnie (így kell írni?) fényképei...

Íme néhány kép Mark- ról, remélem a fejezetekben történtek ellenére, azért örültök annyira neki, mint én:

Remélem nektek is annyira bejön az új Mark, mint nekem x) Legalább már világos, hogy Mark- nak miért olyan nehéz ellenállni... x) Na, nem is húzom tovább az időt, jó olvasást és ha komiztok, véleményt kérek a képekről :D

Második rész - Az áruló

3. A pláza/ Az áruló

Harmadik fejezet – A pláza/ Az áruló

/Joy/

Jeges vízbe csapódtam, de olyan volt, mint a kemény beton. A tüdőm rögtön tele lett vízzel, kiszorította belőlem az összes oxigént.

Ne küzdj! Tedd meg ezt Chris kedvéért!

Mint egy rongybaba, merültem el a vízben. Nem érdekelt a kiabálás, a zaj, a fájdalom… csak Chris érdekelt. Bármikor képes lettem volna meghalni érte, még ha nem is vagyok az őrangyala, mert feltétel nélkül soha nem visszavonhatatlanul szerettem. A ruha megint rám tapadt és az ismerős halál közeli élmény emléke kígyóként tekeredett körém.

De nem merülhettem el sokáig. Erős, meleg kéz tekeredett a derekam köré – talán azt hittem kígyónak. Erősen átkarolt és magához húzott, majd elrugaszkodva felvitt a felszínre.

Mély levegőt vettünk, majd egymásra néztünk. Mark szürkéskék szeme aggodalomtól csillogott.

- Talán meg akarsz halni? – kiáltott rám.

A tekintetemből kiolvashatta a választ, mert szinte azonnal elkomorodott és hevesen magához ölelt. Szorosan behunytam a szemem; éreztem Mark szívdobogását, a testmelegét… vajon a gyűlöletem csak azért nem hatalmasodik el iránta, mert a bukottak nem így akarják? Akkor miért gondolok folyton Chris- re, ha tudják, hogy ez szökésre buzdít? Vagy éppen az öngyilkosságra?

- Olyan buta vagy – csuklott el Mark hangja.

Mögöttünk, rögtön a folyó, tó vagy ki tudja mi mellet állt, az arcán leplezetlen féltékenységgel és türelmetlenséggel nézett engem.

Fogd már fel, hogy a mienk vagy!

A bálon mondott szavak vízhangoztak bennem. Megborzongtam. Nem úgy értette, hogy Fogd már fel, hogy az enyém vagy? Mert a szikrák a szemében erre utaltak.

Mark lassacskán kihúzott a vízből.

- Jól vagy? – kérdezte aggódva.

- Hát… kéne egy tiszta ruha – morogtam.

- Nem gond, gyere – kapott az ölébe Jack.

- Hé, tegyél le, Vasember! – csattantam fel.

Meg sem hallotta. Mark szótlanul jött mellettünk, vissza a kocsihoz. Jack rövid puszit nyomott az arcomra - ?! – aztán beültetett a kocsiba, mint egy durcis kislányt, aki most hisztizik, mert nem vitték el fagyizni.

Mark ugyanolyan hitetlenkedéssel nézte Jack- et, mint én. Aztán mikor be akart ülni az anyósülésre, odaszóltam neki.

- Nem ülnél most inkább mellém?

Mark rám mosolygott és beült hátulra. A tervem még ráér. Most pihenni akartam, biztonságban lenni. Mikor Mark beült, fogtam magam és az ölébe fészkeltem magam, az arcom a nyakába fúrtam. Nem tartott sokáig, míg elaludtam.

Mikor Jack felébresztett minket – Mark is elaludt – már egy pláza előtt parkoltunk. Magas volt, több tíz emeletes, üvegablakai az egész falon elnyújtóztak. Kaliforniában egy csomó ilyen hely van, tele gyorséttermekkel, drágábbnál drágább üzletekkel és stílusos kisboltokkal, úgyhogy nem volt idegen terep. Az egyetlen nagyon meglepő dolog az volt, hogy Jack elhozott egy ilyen helyre, ahol bármikor megszökhetek vagy segítséget kérhetek.

Karba tett kézzel, kissé álmatagon mentem be a plázába, oldalamon a két fiúval. Mark már egész élénk volt, gondolom ő nem aludt át egy napot, mint én amiatt a rohadt fecskendő miatt, úgyhogy álmosabb lehetett, mint én. Jack sokat sejtően mosolygott, amit már megint nem tudtam mire vélni, úgyhogy egyszerűen figyelmen kívül hagytam.

De azért valljuk be, mikor bementünk a pláza egyik legnagyobb ruhaboltjába és Jack két bankkártyát nyomott a kezembe, elég rendesen leesett az állam.

- Vegyél egy jó pár ruhát magadnak, de azért ne olyan sokat, oké? Nem nagyon fér majd el a csomagtartóban – Jack a férfiruhák felé biccentett. – Mi is nézelődünk, egy óra múlva a pénztárnál találkozunk.

- Jack…

- Igen, széplány? – villantott rám egy néhányszáz wattos mosolyt.

- Miért bízol bennem? Simán eltűnhetnék egy ilyen plázában.

Jack közelebb hajolt.

- Lefizettem és megbűvöltem a péztárost és a biztonsági őrt, a bukottak két mérföldes körzetben váltják egymást és követnek, hogy tuti odaérünk- e – világosított fel, aztán hozzátette. – Nem vagy hülye, széplány. Nagyra értékelem.

Megforgattam a szemem és elmentem a női osztály felé. Volt ott minden; a koktélruhától kezdve az ehető fehérneműig bármit megtaláltam volna. Leakasztottam a fogasról néhány sötét és világos színű csőfarmert és bementem velük egy próbafülkébe. A legtöbb jónak bizonyult, így hat farmerrel lettem gazdagabb. Aztán rövidebb sortokat néztem ki magamnak és azokat is egyenként felpróbáltam. Szép kis kupac ruha gyűlt össze nekem.

Annak viszont őszintén örültem, hogy hagyták, hogy egyedül vegyem meg magamnak a szükséges ruhákat. Legalább egy kicsit egyedül lehettem, és most pont erre volt szükségem.

Miután megállapodtam a nadrágok terén, a pólók felé vándoroltam. Az új Joy stílusában akartam felsőket venni, így figyelmen kívül hagytam a „Szupermen”, a „Woowh!” és a „Pussy” feliratú pólókat. Helyettük flitteres, spagetti pántos és egyéb hasonló, élénk színű darabokat válogattam össze, majd hozzájuk csaptam néhány pulcsit. Jöhettek a fehérneműk. Itt már egy kicsit gyanakodni kezdtem Jack- re, mert a választék habos-babos, csupa csipke jellegű darabokból állt. Végül leakasztottam néhányat ezekből is, amit elfogadhatónak találtam, majd továbbmentem a cipőkhöz. Begyűjtöttem néhány szandált és torna valamint sportcipőt. Szerencsére az üzletben voltak hajcsatok és egyéb pipere dolgok, még táskák is. Kiválasztottam egy könnyebb, szívósabb bőröndöt, egy csajosabb kistáskát és hozzácsaptam az egészhez egy marék hajgumit, egy napszemüveget, fésűt és egy tükröt – igen, az is volt.

Mark és Jack az üzletben lézengtek, és valamiről elmélyülten beszélgettek, mert észre sem vették, ahogy kifizetem a ruháim. Mikor elém rakta az eladó a blokkot, begyűrtem a bőrönd aljába és elkezdtem bepakolni a cuccaim. Végül is, ha Jack megbűvölte az eladókat, akkor simán megtehetem, hogy nekiállok csak úgy bepakolni. Kiválasztottam, mibe öltözöm át, aztán a többi ruhát és cuccot begyömöszöltem a táskába. Mark és Jack még mindig beszélgettek, úgyhogy egy próbafülkében átvettem egy világos színű csőfarmert egy fehér pólóval, rá egy szurokfekete, hosszú ujjú, fekete pulcsit és egy tornacipőt. A hajamat, ahogy tudtam kifésültem és feltűztem. Ahogy a tükörbe néztem, nevetnem kellett. Abban a fekete pulcsiban egy bűnözőhöz hasonlítottam. Igazából azért vettem meg, mert Chris szobájában egyszer láttam egy hasonlót. Mikor kiléptem, fogtam a bőröndöt és a fiúkhoz sétáltam.   

- Mehetünk, hölgyeim? – kérdeztem.

Jack és Mark egy emberként fordult meg, mint akiket rajtakapták valamin. Mark kedvesen elmosolyodott, míg Jack rosszallóan ingatta a fejét.

- Ennél szexibb felsőt nem találtál?

Mark beleöklözött a vállába, úgyhogy Jack egy időre befogta.

- Komoly?! Mindenkinek a vállam kell?

Csak most vettem észre, hogy a lufik már nincsenek a kezemen. Fogalmam sem volt, mikor sikerült lehámoznom… talán mikor kiugrottam? Vagy alvás közben szedte le Mark? Mindegy is. A lényeg, hogy már nem volt rajtam.

Puszit nyomtam Mark arcára, és belekarolva húztam magam után a bőröndöm. Mark felvonta a szemöldökét, mire vállat vontam.

- Valamibe el kellett raknom.

Még megálltunk egy gyorsétteremnél, hogy elvitelre kérjünk egy hadseregnek elég ételt. Aztán ténylegesen útnak indultunk. Fejenként bepusziltunk két hamburgert, egy adag sült krumplit és minimum egy shaket.

Fura mód, kezdtem feloldódni valamennyire. Vajon Mark ezért tette? Azzal, hogy elhozott, azt hitte, ő kerül a középpontba és ő, meg én együtt leszünk?

- Hé Joy, te nem vagy fáradt? – kérdezte Jack.

- De, kicsit igen – bólintottam.

- Akkor itt meg is állunk.

Jack leparkolt egy hotel előtt, amit eddig észre sem vettem.

- Egyébként hol vagyunk? – kérdeztem.

- New York- ban, a Gracey’s Hotelnél.

/Chris/

Az út nagy része szótlanul telt. Kétszázzal száguldoztam az országúton és egyre csak Joy lebegett a szemem elől. Aztán eszembe jutottak egyéb apróságok.

Mark- ot miért vitték el? Túszjátszmát alakítanak, vagy mi? Ilyesmi eshetőségekre készültem.

- Hé, Dan. Nem kéne megpattanod a mennyországba kicsit? Ránk férne néhány tanács.

Dan elgondolkodva meredt ki az ablakon.

- Chris, ne hidd azt, hogy az angyalnő az isten. Ő is ugyanannyira tanácstalan, mint mi. Nem látja az egész világot, benne minden embert egy csettintéssel.

Leplezett csalódottsággal vontam meg a vállam.

- Akkor is beszélni kéne vele. Mész te? Akkor haladhatnánk is.

- Megyek.

- Várj, ha kétszázzal megyünk, nem lesz gond oda-vissza jönni?

- Nem, már gyakorlott vagyok.

Dan hamarosan eltűnt, úgy, ahogy Joy szokott.

Joy.

Vajon mi van vele? Jól van egyáltalán? És Mark?

Hmm… egy szerelmes fiú és egy lány… édes kettesben, szökésben. Vajon mit csinálhatnak most?

Megráztam a fejem, hogy ez lehetetlen. Mark nem tenne ilyet, ha egyszer azt mondta, őt nem zavarja. Joy se tenné, hiszen… ez teljesen abszurd.

Vagy mégsem?

Dan hamarosan visszatért mellém, kissé zaklatott állapotban ugyan, de azért jól volt. Elmagyarázta, hogy az angyalnő szerint is először Las Vegas- ba mennek, aztán átutazzák a fél világot, hogy buzdítsák az országokban szétszóródott bukottakat. Most kell beérnünk őket, legkésőbb Las Vegasban, különben már bottal üthetjük a nyomukat.

Rossz volt erre gondolnom. Még néhány állam és örökre elveszítem őket. Csak egy valamit nem értettem még mindig.

- Szerinted Mark- ot miért vitték el? Hogy fenyegetőzzenek vagy mi?

- Ezt én sem értem – mondta Dan. – Ha Joy kell nekik, akkor végképp, márpedig így van. Ha fenyegetőzni akarnának, Mark nélkül is megtehetnék. Mindenhol vannak embereik, főleg Sizzling- ben; ha fenyegetőzni akarnának, veled már rég megtehették volna.

Hirtelen görcsösen megmarkoltam a kormányt.

- Dan… mi van ha?

- Mi van, ha mi? – kérdezett vissza.

Akkor jöttem rá. Az egészre. Csak a másodperc törtrésze kellett hozzá.

- Ezt nem hiszem el! – káromkodva tapostam bele a gázba. – Mark egy áruló! Pont azelőtt utazott el, hogy a bukottak kijelölték volna a harc időpontját, Dan. Pont akkor hívta fel Joy- t, később elmondta nekem, hogy Mark jóváhagyta, hogy együtt legyünk. De csak egy trükk volt, hogy ne gyanakodjunk. Már majdnem győztünk Dan, és akkor hirtelen eltűntek. Mark vitte el Joy- t.

Dan döbbenten hallgatta az elméletem.

- Szóval szerinted…

- Igen, Dan! Szerintem ez történt! Nem emlékszel, Mark milyen furcsán viselkedett a bál előtt? Elárult minket…

Az árulás fájt. De az még jobban, hogy az áruló a saját testvérem.

- Ha megtalálom, esküszöm, hogy megölöm!