2. rész - Tizenkettedik fejezet

Ezer éve nem volt friss, amit egyébként őszintén sajnálok. A suli, meg úgy egyébként minden mellett semmire nincs időm, esténként konkrétan beesek az ágyba, és van, hogy aludni sem tudok - mostanában alig pihenek, így mikor lenne időm írni, akkor kedvem nincsen hozzá, helyette valami agyzsibbasztó dolgot csinálok. Ez egyébként elég szomorú, de úgy képtelen vagyok írni, hogy nincs kedvem. Az ihlettel soha nem volt bajom, a kedvemmel annál inkább. Mindenesetre Joy és Chris a kedvemmel együtt vissza tértek a Welness Hétvégéjükről, úgyhogy jó olvasást mindenkinek :)

Ha valaki a többit is olvassa, akkor a Sammy Sewell Feljegyzésein, A családi titkon, és a Diamond eyes- on is nemsokára lesz friss! 

2. Rész - Az áruló

Tizenkettedik fejezet - Terv

 Tizenkettedik fejezet – Las Vegas

/JOY/

Mintha ezer apró kis tűzijáték robbant volna fel a gyomromban. Ahogy tudatosult bennem Chris jelenléte, a világ megszűnt létezni körülöttünk. Mindent megtettem, hogy ne kelljen ennek a fordulatnak a hátrányára gondolnom…

Gyenge vagyok – hasított belém a felismerés.

Gyenge vagyok, mert hagyom, hogy az érzelmeim befolyásoljanak. Mindig is ez volt a baj. Ha nem ragaszkodom annyira, ha nem vagyok ennyire makacs, talán ez az egész már rég megoldódott volna.

Ez ahhoz túl bonyolult.

A dolog közel sem ilyen egyszerű, ezt elismerem. De megkönnyíthettem volna.

Samara és Troy csapzottan álldogált mellettünk, zavartan és kissé ijedten toporogtak az eseményekre várva. Ahogy megláttam a barátnőm felfogott hirtelenszőke haját és a macis pólóját, képtelen voltam nem mosolyogni. Elhúzódtam Chris- től és Samara nyakába vetettem magam. Mélyen beszívtam a rágógumis parfümjét és az eper illatú samponját. A sok szállodai olcsó sampon után megkönnyebbülés volt valami ilyesmit érezni.

Mikor elengedtem, Samara rám mosolygott.

-         Nem is tudod, mennyire hiányoztál – nézett rám hatalmas, kék szemeivel. Ezek a szemek arra emlékeztettek, amikor még minden rendben volt. Elszorult szívvel léptem oda Troy- hoz. Tudtam, hogy ő nem épp egy érzelmes, ölelgetős típus, de mielőtt bármit mondhattam volna, ő ölelt át engem.

Behunytam a szemem. Troy- nak régi könyv és újruha illata volt. Ez is nagyon hiányzott már. Rágó-eper, könyv… és persze az Oldspice – sandítottam Chris- re, és elengedtem Troy- t.

-         Mi a terved? – kérdezte, miközben mellém lépett és átkarolt.

-         A kocsiban elmondom – suttogtam, mert Jack és Alison felénk indult.

Utóbbi prüszkölve, és hisztisen; előbbi jeges elégedettséggel az arcán. Kirázott a hideg Jack- től. Az elégedettsége, a hűvössége… de a legijesztőbb a szemében volt. Mindennel azt sugallta felém: Te az enyém vagy! 

Chris még erősebben húzott magához, én meg ráhajtottam a fejem a vállára. Kizárt, hogy bármi elválasszon minket. Többé már nem tud semmi.

-         Rendben, Joy – nézett a szemembe Jack. – Elfogadtuk a döntésed…

-         A magad nevében beszélj – szúrta közbe Alison.

-         … azzal a feltétellel, hogy senki nem befolyásolja a végleges eredényt.

Chris teste megfeszült.

-         Ezt pont te mondod? – vetette oda.

Ideiglenes fogva tartóm és mi egy pillanatig farkasszemet néztünk, aztán ezt megtörte az, hogy valaki szelíden összeborzolta a hajam.

-         Dan – ragyogott fel a szemem és őt is átöleltem.

-         Aggódtam érted – ölelt magához.

Valószínűleg azért nem vettem még észre, mert meghúzódott a háttérben. De most jó volt végre megszorongatni őt is egy kicsit. Mindenki itt volt, akit szerettem. Ez még több volt, mint amit kívántam…

-         Gyere, széplány – intett Jack és elindult a kocsija felé, Alisonnal a sarkában, aki kelletlenül követte.

-         Ne hívj többé így, ha nem akarod, hogy bemossak egyet, jó? – mondtam és beszálltam Chris kocsijának hátsó ülésére. Samara és Troy nemsokára követett.

Jack gonosz elégedettséggel meredt rám.

-         Majd mond el a pasidnak, milyen jó velem csókolózni – kacsintott rám és Alisonnal együtt vigyorogva beszállt a sajátjába.

Szuper, a dolgok nincsenek így is eléggé túlbonyolítva, még emiatt is magyarázkodnom kell.

-         Chris… - szólaltam meg, mikor ő és Dan is csatlakoztak hozzánk, és a kocsi beindult.

-         Nem haragszom rád, Joy – sóhajtotta.

-         Tessék? – lepődtem meg.

-         Magamtól is kitalálom, hogy rád cuppant. Megbízom benned – fordult hátra.

Rámosolyogtam.

-         Akkor jó. Köszönöm.

A csend körülbelül tíz másodpercig tartott – új rekord – aztán Dan megkérdezte, hogy mi is a tervem.

-         Úgy döntöttem, hogy a bukottakat ismét visszahozom a mennybe és ezentúl új szabályok lépnek érvénybe – ismertettem röviden.

-         Van ehhez joga? – fordult Chris Dan- hez.

-         Elvileg – suttogta meglepetten.

Elmosolyodtam és a két barátomra lestem.

-         Ha én elmondtam nektek, akkor Dan is együtt lehetne Caroline- al – jelentettem ki.

Dan mosolyogva nézett.

-         Tényleg készen állsz arra, amit a jóslat mond.

-         Pontosabban? – hunyorítottam.

-         A jóslat szerint megváltást hozol. Ahhoz képest milyen kislány voltál, mikor az egész kezdődött, mostanra már… felnőttél a feladathoz – mondta Dan.

Igen, felnőttem a feladathoz. De közben hibákat hibákra halmoztam, és mindenkit veszélyeztettem magam körül – ahogy most is. Viszont Dan- nek valamilyen szinten igaza van: felnőttem ezekhez a problémákhoz.

-         Hányszor csókolt meg? – kérdezte Chris, mikor befordultunk valahol.

-         Néhányszor – sóhajtottam. – De legalább már látom az ő nézőpontját.

Ezek után hagytuk az angyalokat, még Mark sem került szóba, pedig láttam Chris szemében, hogy rá akar kérdezni. Az alatt a pár óra alatt, amíg utaztunk megint az a társaság voltunk, akik suli után a kávézóban lógtak és az égvilágon nem volt semmi gondjuk az érettségin kívül. Pont erre volt szükségem, de szerintem a többieknek is. Most először láttam Samarát olyan életvidámnak, mint a harc előtt, Chris- nek és nekem hosszú idő óta először nem kellet semmit titkolnunk, még azt sem, hogy hivatalosan együtt vagyunk. Dan és én minden ok nélkül felidézhettük a gyerekkoromat, még Troy is megállás nélkül vigyorgott. Istenem, hogy hiányzott az, hogy nem csinálunk az égvilágon semmit!

Estefelé értünk a szállodába. Jack kivett két lakosztályt – végre egy kis kényelem a hotel szobák rugós ágyai után – és kelletlenül odaadta Dan- nek az egyik kulcsát.

-         Reggel pontban hétkor indulunk, addigra legyetek készen. Joy, a bőröndöd a kocsiban van – közölte Jack és oda dobta nekem a kulcsot. – Siess.

Dan és Troy ment ki végül a bőröndömért, de szerintem Chriséért is. Mi addig hárman felmentünk és lefoglaltunk egy-egy ágyat. Mindegyik külön szobában volt, úgyhogy virultunk rendesen. Már hiányzott egy kicsit az intim szféra; időtlen idők óta nem aludtam Chris- el.

-         Utálom ezeket a samponokat, amik itt vannak – morogtam.

-         Várj, adok  - nyúlt bele a zsebébe Samara és kihalászott egy minitubust.

Mosolyogva meredtem szőke barátnőmre, de kicsit sem voltam meglepve. Lehet, hogy Sammy tizennyolc éves kora ellenére olyan, mint egy kislány (lásd: mesefigurás pólók, ’eccavú’ dal csengőhang), de mi pont így szeretjük. Még akkor is, ha sampont hord a zsebében.

-         Köszi – vettem el a tubust és elvonultam az egyik fürdőbe. Sammy behozott nekem néhány ruhát, hogy válasszak belőle, miben akarok aludni és menni holnap. Megkönnyebbülés volt megszabadulni a véres ruháimtól. A döntésképtelenség következménye elkedvetlenített, de már megvolt a döntésem… adok a bukottaknak még egy esélyt. Ezentúl minden megváltozik.

Mikor a pizsimben – XXL- es fiúpóló és egy rövidgatya – bementem a szobámban, Chris már az ágyon fetrengett. A mosdót szétosztottuk fiúk-lányok részre, úgyhogy nem lepődtem meg, hogy itt találom. Mélyen beszívtam az Oldspice- t, miközben magához húzott.

-         De hiányzott ez – suttogtam, miközben összefont lábakkal, egymáshoz bújva elhelyezkedtünk.

-         Tudom.

Kalauz

Sziasztok! Hallottatok a Twilight Kalauzról? Az Alkonyatról szó szerint minden benne van. Úgy döntöttem, én is csinálok egy ilyen Kalauzt, hogy jobban megismerjem a saját történetem - meg persze ti is. De ehhez egy részben a segítségetekre lenne szükségem.
A történetet mindig úgy terveztem megírni, hogy először megcsinálom azt, amit felrakok a blogra. Aztán megírnám ezt a Kalauzt és végül a legjobb tudásom szerint megírnám újra a történetet, maximalista módon átdolgozva.
Ebbe a Kalauzba be szeretném tenni a ti kérdéseiteket az Őrangyalommal kapcsolatban, szóval ha vannak kérdéseitek a történettel, a megírásával vagy bármi hasonlóval kapcsolatban (minél több kérdés annál jobb) írjátok meg nekem kommentben :)
Köszi mindenkinek előre is.
 - Lexy

2. rész - Tizenegyedik fejezet

Sziasztok! Igyekeztem minél előbb hozni :D Jó olvasást és mindenképpen kérek komit, egy ilyen fordulópont után! :) Jó olvasást!

2. Rész - Az áruló

Tizenegyedik fejezet - Vér és döntés

Tizenegyedik fejezet – Vér és döntés

/CHRIS/

1 órával ezelőtt

Közel voltunk. És a kétes helyzet, hogy tudtam, bármikor összeomolhat minden, ellenére sikerült egy kis pozitív gondolkodást csempésznem magamba. Kizártam a körülöttem lévő társaságot, és a levegőben tapintható feszültséget; egy dologra koncentráltam: az útra.

Időközben az eső is eleredt, ami miatt kénytelen voltam lassítani. Káromkodtam egyet, mire Zoey rám szólt, hogy ne a gyerek előtt.

-         Bocsi – morogtam és próbáltam minél gyorsabban menni, aminek az lett a vége, hogy megcsúszott a kocsi és majdnem megpördültünk az úton.

Zoey és Lucy levegőt kapkodva, lefehéredve dermedtek meg a hátsó ülésen, Dan viszont szikrázó szemekkel fordult felém. Sosem láttam még ilyennek. Angyalok és démonok… juj, ez övön aluli volt. Ha démonok is vannak, én tuti kisétálok egy kamion elé… úgy, mint Mark. Megráztam a fejem – erre végképp nem akartam gondolni.

-         Tényleg jó lenne gyorsabban odaérni – sziszegte vörös fejjel. Juj, Dan bácsi bepipult – De azért nem ilyen gyorsan.

-         Sajnálom, oké? – vigyorogtam kényszeredetten.

Zoey előrehajolt. Megcsapott valami fura gyógynövény illat – ezt meg hol szedte össze? Ha a hugi is ilyet használ, akkor nagyban taszít majd mindenkit… muszáj a szárnyaim alá vennem.

-         Csak lassíts – sóhajtotta Zoey.

Oké. Akkor lassítok, hátha későn érünk oda! Dan mintha a gondolataimban olvasott volna.

-         Oda fogunk érni, feltéve, ha nem egy korházban kötünk ki – sóhajtotta. – Minden rendben lesz, Chris. Ne aggódj!

Persze. Mindig mindenki azt mondja, hogy minden rendben lesz. Eddig hányszor volt igazuk?

/JACK/

30 perccel ezelőtt

Joy annak ellenére, hogy milyen karcsú alkata van, rettenetesen nehéz volt. Most, hogy teljesen elvesztette az eszméletét és a teljes – ki tudja, talán ötven-hatvan – kilójával rám nehezedett, azért nehéz volt.

Elég nehéz volt hátrabicsaklott fejjel, falfehér arccal látni. Mintha halott lett volna… gyorsan beraktam a hátsó ülésre, és mikor láttam, hogy libabőrös a karja, valahogy sikerült ráadnom egy fekete pulcsit.

Hát akkor induljunk.

/SAMARA/

20 perccel ezelőtt

-         Itt megállunk, köszönjük – szólt Alison.

A kocsi megállt és Troy- al kiszálltunk. Hogy miért itt álltunk meg, azt nem tudom. Az országút kellős közepén, fákkal szegélyezett úton.

- Gyertek utánam – intett Alison és elindult a fák közé.

/CHRIS/

Most

Leparkoltam a Sam Hotel előtt, mikor megláttam, hogy kigördül egy kocsi a parkolóból. Ezernyi apró gondolat futott át a fejemen, aztán hirtelen beindítottam a kis aranyost és az előbbi kocsi után hajtottam.

Mi van, ha nem ők azok? Mi van, ha elkéstünk… megint?

A telefonom hirtelen vibrálni kezdett a zsebemben. Nem nagyon tudott érdekelni, egészen addig, amíg egy tompa hang meg nem szólalt a farmer anyagán keresztül.

-         Chris, lassíts vagy megölöm – hallatszott az ideges hang. Jack.

Egy belső kis szörnyeteg belül marcangolni kezdett. Menjek tovább vagy ne? Olyan hirtelen léptem rá a gázra, hogy szinte hallottam Lucy kis szívdobbanásait.

-         Chris… - próbálkozott Dan.

-         Csak blöffön – vágtam rá.

Már csak néhány centi és… a két kocsi összeütközött, és hallottam, ahogy egy kerék leereszt. Ne a mienk, ne a mienk, ne a mienk… de nem. A szerencse nekünk kedvezett.

Kiugrottam és szinte feltéptem a vezetés felüli ajtót. Jack- nek ideje sem volt reagálni, amikor nekilöktem a kocsinak és az öklöm odakoccant az állához. Dan gúnyosan vigyorgott, míg Zoey Lucy szeme elé tette a kezét.

-         Te rohadt szemétláda – ragadtam meg az ingét.

-         Hogy jutottatok át a rétegen? – morogta Jack.

-         A min?!

Elvigyorodott, mire még egy ütéssel letöröltem a képéről.

-         Dan, hozd Joy- t – sziszegtem.

Egy pillanatra farkasszemet néztünk Jack- el.

-         Nem fog menni. Amint eléritek a biztonsági rendszert, megölnek és visszahozzák Joy- t.

Zörgést hallottam, mire odakaptam a fejem.

-         Chris? Hogyan? – sikkantotta egy rikító szőke hajú lány. Hogy kerül ide Samara… és Troy?!

-         Ti meg mit…? – kezdtem, de ekkor Jack kiszökkent a szorításomból.

-         Nana, ugye nem maradtam le semmiről? – kérdezte egy lágy hang.

Alison belesuttogott a fülembe.

-         Hogy értetek ide ilyen hamar? És mit keres itt Samara meg Troy?

-         Kaptunk egy kis angyali segítséget, hogy úgy mondjam – húzódott el Ali. – Ők meg csak eszközök.

Jack rávetette magát Samarára.

-         Hasznos eszközök.

Troy azonnal mozdult, de Jack egy laza mozdulattal lelökte őt is a földre.

-         Kérem Joy- t vagy megölöm!

Ekkor valaki velőtrázóan felsikított. Joy tűnt fel a két kocsi között. Rengeteget változott, mióta utoljára láttam. A haja sokat nőtt, a szeme jobban fénylett és… az arcát rettenetes fájdalom torzította el.

A pulcsija furcsán nedves volt, Dan próbálta levenni, mikor rájöttünk, hogy a nedvesség vér…

-         Mit csináltál? – ordítottam, de közben le sem vettem a szemem Joy- ról.

-         Nem én! – vágta oda Jack. – A döntésképtelenség okozza! Ezért kell minél hamarabb meghoznia. Az őr és a bukott angyal között van, és ez felemészti a testét. Vagy képes lesz dönteni, vagy meghal.

Rámeredtem.

-         Nem, ez nem lehetséges.

És akkor Joy összeesett. Ott feküdt a földön. Élettelenül, csont fehér bőrrel. Meghalt. Vége van…

Aztán pislákolt párat és magához tért.

Odarohantam hozzá és felkapartam a földről. Az arcát a pólómba fúrta és némán sírni kezdett. Minden csupa vér volt.

-         Elmegyek veled, Jack – mondta erőtlenül. – De csak ha mindenki jön. Ígérem elmegyek.

Mindenki rámeredt.

- Van egy tervem – suttogta nekem rekedten, mikor Jack félrehívta Alisont. Aztán nehézkesen átölelt. – Nem is tudod mennyire hiányoztál.