2. rész - Hatodik fejezet

Sziasztok :)

Először is köszi, hogy annyian kommenteltetek az előzőhöz :) Másodszor: úgy tűnik jó ötlet volt, hogy ezentúl ez lesz a főblog és lesz egy heti (mondjuk vasárnapos, igen, legyen vasárnapi) összegzés :) Remélem mindenki talált legalább egy olyan blogot, ami tetszik neki :)

Hát akkor jó olvasást! 

Puszi: Lexy ;)

Második rész - Az áruló

6. Kérdések és válaszok

Hatodik fejezet – Kérdések és válaszok

/Joy/

Reggel Jack volt talpon elsőnek, bár a szeme alatti karikák jelezték, hogy nem aludta végig az éjszakát. Mark ráérősed szedelőzködött, az ő szeme alatt is baljóslatú karikák jelezték, mennyire kialvatlan állapotban van.

Míg ők kissé kótyagosan pakolásztak, én szó nélkül felkeltem az ágyamból és anélkül, hogy bármi jelét is adtam volna annak, hogy észrevettem őket, kihúztam a bőröndömből néhány ruhát és a fürdőbe mentem vele. Lezuhanyoztam és felvettem a kiválasztott darabokat; egy halványsárga pólót és egy világos színű csőfarmert. Amint a tükörbe néztem, megint teljesen elképedtem a hajamtól… tegnap még rövidebb volt! Ma már legalább plusz két centivel lett hosszabb, mint tegnap este volt. Megbotránkozva az ujjam közé csippentettem egy tincset; mintha erősebb és vörösebb lett volna, mint néhány héttel ezelőtt volt. Úgy látszik, angyal mivoltom nem csak a képességeimben mutatkozik meg, hanem a külsőmben is. Ahogy szemügyre vettem magam a tükörben, ezt meglepetten nyugtáztam. A bőröm selymesebb és néhány árnyalattal fehérebb volt, mint mikor búcsút intettem a Kaliforniai napsütésnek, míg a hajam is nőtt, erősebb és élénkebb lett. Az arcom valahogy megszépült, a vonásaim ellágyultak, az alakom jobb lett és talán néhány centivel magasabb lettem… de a legnagyobb változás a szemem volt. Ismerős az a bizonyos zöld szín, ami akkor jelenik meg, mikor a nap átsüt a faleveleken? A szemem pont ilyen volt, csak százszor szebb és vibrálóbb.

Hogyhogy eddig nem vettem észre? Lehet, hogy az összhatás ma éjszaka alatt teljesedett ki? Mindegy is, nem ezzel kell foglalkoznom… Meg kell terveznem a szökésem. De hogyan? Először is ki kéne hallgatnom Mark és Jack beszélgetéseit. Igen, ez jó ötlet.

Kimentem a fürdőből és lehuppantam az ágyra.

- Na, indulunk? – kérdeztem semleges hangon.

- Hát persze, kisasszony – vetette oda Jack.

- Menjünk le – javasolta Mark és felvette a bőröndömet.

A jelenet, ijesztően emlékeztetett a repülőgép- leszállásom utáni órákra… gyorsan kiürítettem a fejemből ezeket a gondolatokat és Mark mellett lépkedve, kimentem a szállodából és beültem hátra. Alig vártam, hogy akcióba léphessek. A legnagyobb meglepetésemre Mark beszállt mellém.

- Beszélnünk kell – nézett rám hosszú szempillái mögül. Igyekeztem nem megremegni. Aztán észrevettem valamit.

- Barna a szemed – lepődtem meg.

- Az, de ez mellékes – legyintett.

Nem tudtam, mit szóljak ehhez. Ha én változom az angyali származásom miatt, akkor ő miért? Mert csatlakozott a bukottakhoz…? Mondjuk így egyértelműbben szexisebb volt.

- Akkor? Nem igazán vagyok rád kíváncsi Mark…

- Ezt én is mondhatnám! – emelte fel a hangját. – Azért hozlak el, hogy együtt lehessünk, erre te… te…

- Szerinted önszántamból csókoltam meg azt a nimfomániás szemétládát? – ráztam a fejem hitetlenül.

- Miért, nem? – túrt bele Mark a hajába.

- Nem! Képzeld, nem!

- Akkor mégis…

- Tudod mit, Mark? – vágtam közbe. – Belefáradtam abba, hogy próbáljalak megmenteni… úgyhogy mostantól azt csinálsz, amit akarsz. Mert túlléptem rajtad!

Mark – most már barna – szemei engem fürkésztek.

- Ezt nem hiszem el – sziszegte.

- Jobb, ha hozzászoksz – sziszegtem vissza.

Jack hamarosan beszállt.

- Öveket bekötni.

- Na jó, ha már a beszélgetésekről van szó, szerintem nekünk is meg kéne ejteni egyet, ha nem bánjátok – sóhajtottam. – Nem hiszem, hogy az, hogy Sizzling- be küldtek, a véletlen műve volt és van egy olyan sejtésem, hogy ez az egész előre meg volt tervezve.

- Nem vagy hülye, széplány. De hát ezt már eddig is tudtuk.

- Akkor el is mondanátok? – csattantam fel.

- Kérdezz…

Átgondoltam a fejemben kavargó kérdések többségét, de végül nem a legegyszerűbbel, hanem a legfontosabbal kezdtem.

- Mi történt az angyalok háborúja után?

Először azt hittem Jack nem válaszol, de végül felsóhajtott és elkezdte a mondókáját.

- A háború után a bukottak, vagyis mi, elkezdtük keresni azt a bizonyos lányt, akiről a legenda szólt. A bukottaknak egész hálózata és kiépített rendszere van a világon, de ez nem rögtön alakult ki… ha emlékszel a történetre, akkor csak azelőtt lettünk bukottak, hogy a háború elkezdődött és a legendát aktiválták. Tehát ez csak idővel alakult ki. Tudod Joy, nem ez az első életed a földön… - a szívem hevesen dobogott és levert a víz, ahogy Jack- et hallgattam. Mark a kezemért nyúlt, de én elrántottam az enyémet. – Először a háború után bukkantunk rád. Hosszú barna hajad volt, a derekadig ért, és szürkéskék szemed. Megpróbáltunk egyszerűen átcsábítani, de te nemet mondtál és így, hát hátrálni kezdtél és elsodort egy tömeg… meghaltál. Rájöttünk, hogy keményebb módszerekhez kell folyamodnunk, ha azt akarjuk, hogy csatlakozz hozzánk. Ezután az ezernyolcszázas évek elején találtunk rád. Akkor már szőke voltál és barna szemű, az előző éned kifordított változata, persze, sajnos csak külsőleg. Mikor rád találtunk, már kötve voltál egy emberhez, akit védened kellett, csak éppen nem tudtál erről. Mikor ismét próbálkoztunk, te megint csak elutasítottál minket és mikor a védelmezettedet meggyilkolta egy zsoldos, te is meghaltál vele együtt, a kapocs miatt. Kezdtünk rájönni, hogy valamit ki kell találnunk, különben nem járunk sikerrel. Kell egy tégla, kell egy csavar, amivel elintézhetünk. És akkor eszünkbe jutott. Mikor újjászülettél, már szikrázó vörös hajad és zöld szemed volt, mint most. Rajtad kívül még négy lányt gyanúsítgattunk, hogy talán ő az, de végül rád esett a döntés és igazunk volt.

- De hát honnan…?

- Különlegesebb voltál, mint a többi gyerek, Joy. Gyorsabban futottál, az aurád ragyogó színű volt, hol arany, hol szivárványszínű, és láttad az angyalokat. Néhány bukottat, aki azért sétált el melletted, hogy teszteljen, te láttad őket, pedig egy átlag gyereknek nem kellett volna. Már csak meg kellett várnunk, hogy elég idős legyél ahhoz, hogy átverhessünk ezzel a huszonegyedik századi cserediák-programmal. Hogy ennek mi értelem van? Na, mindegy, sikerült átvernünk vele, és ezúttal nem futottunk ki az időből, mint legutóbb. A tudatalattid még nem választotta ki a védelmezettedet, ezért megtettük mi. Az, hogy Mark- hoz és Chris- hez kerültél, nem volt véletlen. A két fiú lelki állapota olyannyira sebzett és rossz volt, hogy a tudatalattid a megismerkedés pillanatában döntött, mindkettejüket választva. Így kezdtek szépen lassan kibontakozni a képességeid, de ez igen lassú folyamat, úgyhogy vigyáznunk kellett… hallottál már a félvérekről, ugye Joy? Hát persze, hogy hallottál. Tehát a mi egyik félvérünknek, aki a mi oldalunkon áll, képes manipulálni mások érzelmeit, mint ahogy Chris is képes egy-két dologra. Hát ő megteremtette köztetek ezt a szerelmet, ami által egymáshoz lettetek kötve. Ezzel mi kétszeres előnyhöz jutottunk; de megvédted őket, így nem haltál meg és zsarolni is tudtunk, mert te nem tudtál arról, hogy ha Chris vagy Mark meghal, te is velük halsz, vagy így vagy úgy, de hármatok sorsa meg van pecsételve. Miután egyre jobban próbálkoztál, nekünk eljött az időnk. Mark- ot elhívtuk egy helyre és elmondtuk neki mindezt. Hogy ha velünk jön, és segít átverni téged és a többi angyalt és barátodat, akkor veled lehet. Mindenesetre rettentő sok a bonyodalom és még sok mindennel kell számolnunk, de Mark bejött. Bukottá, vagyis inkább egy félvérré tettük, vérszerződéssel. Mikor eljött a harc, ő volt a titkos fegyverünk és be is vált. Most gondolom, arra vagy kíváncsi mi lesz ezután, és hogy ezt miért árulom el? Hát azért, mert szerintem a bukottakat fogod választani, ha megtudsz egy-két dolgot… Mark ide vagy oda, ez lesz a döntésed. Most akkor elmondom, mi lesz ezután. Hagyjuk még egy darabig, hogy Chris baba próbálkozzon, aztán elfogjuk őt és bezárjuk egy olyan helyre, ahol senki nem árthat neki, ezáltal neked és ő sem nekünk. Téged végigviszünk a világon, a bukottak hálózatán, hogy elhíreszteljük a diadalt, és felkészítünk téged a háborúra, és te döntesz.

Fogalmam sem volt, mit mondjak. Próbáltam valami közömbös arckifejezésbe csomagolni arcom, de ez sikertelennek bizonyult, mint az is, hogy megállítsam a hirtelen jött szédülésem vagy a karom remegését.

- De hát te akkor miért játszol velem?

- Joy, háromszáz évig téged hajkurászlak és csodálkozol, hogy rád mozdulok? – fojtott el egy mosolyt.

Mark felé pillantottam; kitartóan kémlelt ki az ablakon. 

- És Mark? Vele mi lesz?

- Joy, előbb-utóbb az irántad táplált érzelmei elvesznek, ha megszüntetjük ezt az érzelmi kapcsot. A vérszerződés felbomlik, Mark elmegy, és te végül mellettem kötsz ki, ez a napnál is világosabb.

- Ez nem igaz! – vágott közbe Mark hevesen.

Jack figyelemre sem méltatta.

- Most kezdesz igazán kiteljesedni Joy. És nekünk már csak egy félvér kislányra van szükségünk a halálbiztos győzelemhez. Ha a háború elkezdődik, békét kötünk az angyalokkal és visszatérünk a mennybe, új szabályokat hozva.

- Ez teljesen abszurd! – vágtam közbe sírós hangon. – Ez sosem történhet meg! Én soha nem segítek neked!

- Dehogyisnem, Joy – folytatta Jack. – Nem ismered a bukottakat.

- De igen! És amit eddig láttam belőlük, az nagyon nem tetszik!

- Ennél sokkal többek vagyunk! Ha neked a létezéseden múlna valami, te nem lennél kegyetlen és feszült csak egy icipicit is angyallány?

Összepréseltem ajkaim. Nem akartam megint bőgni.

És akkor Jack bekapcsolta a rádiót, időt hagyott gondolkodni. Csakhogy nem volt időm rá, mert meghallottam a számomra legkedvesebb hangot a világon, ami mentőövet dobott nekem, mikor fuldoklottam a kocsiban.

- Egy számot szeretnék kérni – hallottam a hangot.

A szívem a bordáimat döngette, a hasamban a pillangóknál erősebb szárnyasok verdestek, levert a víz és minden porcikám beleborzongott a tudatba…

- Szia, szia – mondta erre a rádió műsorvezetője. – Mond a neved!

- Chris Siblings.

Kis híján fölsikítottam. Nem tudtam nem mosolyogni, miközben Mark és Jack alig méltatta figyelemre a kis dobozt – számukra már minden eldőlt.

- Oké, Chris, kinek küldöd?

- Joy- nak.

A torkom kapart, és kiszaladt belőle egy aprócska nyögés.

- Mit üzensz neki?

- Hogy mosson be helyettem annak a két szemétládának, és megtalálom – mondta Chris elszántan, mosolygós hangon. – Csak tarts ki…

- Melyik szám legyen?

- A Train- től a Drive by.

Sosem hallottam még.

- Hmm… annyit még elárulsz, miért pont ezt a számot küldöd?

- Tudni fogja.

- Hát akkor, hölgyeim és uraim, érkezik a Drive by!

Felcsendült a szám. Tudtam, hogy ez lesz a kedvencem mind közül. Mintha csak rólunk írták volna…

Az utca másik oldalán,

Láttam egy rád hasonlító lányt.

Biztosan ilyen lehet a deja vu,

Azt gondoltam, hogy ez lehetetlen…

Most már átköltöztél nyugat LA- ba,

Vagy New York- ba vagy Santa Fa- ba,

Vagy bárhová ahol nem ütközhetünk egymásba.

De az az este…

Többet jelentett nekem, mint gondolnád!

Nem hagylak el, mert közben végig

Rád gondoltam.

Túl voltam terhelve.

És őszintén szólva meg voltam rémülve, mint a fene,

Mert rájöttem, hogy beléd vagyok esve!

Ó, esküszöm, hogy ott leszek melletted,

Ez nem egy egyéjszakás kaland!!

A szám végig ment, egy-két helyen ismerős volt a helyzet, egy-két helyen nevettem…

Azt mondják egy jó szám után kell egy kis csend, hogy egy darabig még ott szóljon a fejedben. Ez pont egy olyan szám volt.

Se Jack, se Mark nem akarta kikapcsolni a rádiót, szerintem úgy voltak vele, hogy ezután a beszélgetés után minek?

- Mire gondolsz, amikor azt mondod, hogy a bukottakat választom? – kérdeztem.

- Hogy ezzel mit választasz? Hát… na jó, először is hogy képzeled el a bukottak világát? – Jack elfojtott egy mosolyt.

- Öhm… gyilkosságok, eszeveszett bulik, maffia… - soroltam.

Jack félbeszakítva a monológom, felnevetett.

- Aha, hát persze… csakis – nevetett.

De mielőtt tovább folytathattuk volna a párbeszédet, a kocsi lefékezett és egy izmos pasas rántotta fel az ajtót…