Ötödik fejezet: Consequences

Sziasztok, nem tudom, ti, hogy vagytok vele, de szerintem hamar eltelt ez az egy hét: hirtelen azon kaptam magam, hogy Szombat van. Bár lehet, hogy csak azért gondolom így, mert három komin kívül nem nagyon volt "élet" a blogon :) és így kissé unatkoztam, ami a Blgspot- ot illeti.

Viszont hihetetlenül jó érzés, hogy, ha feljövök, látom, hogy huszonegy rendszeresem van, és majdnem kétezer oldalmegjelenítésem :)

Köszi, hogy komiztok a fejezetekhez :)

Jó szórakozást!

Negyedik fejezet

Consequences

5. Consequences

Joy többször is próbálta rávenni magát, hogy legalább eltolja magától a fiút, de az ilyen ötletek többsége még a csírájában elhalt.

A lány keze akaratlanul is Chris nyakára fonódott, a fiúé pedig a lány dereka köré.

Percekig álltak ott, egymásba merülve; végül Chris eltolta magától.

- Amíg így visszacsókolsz, addig igenis flörtölni fogok veled. – lehelte a fiú, kissé ziláltan, majd szó nélkül hátat fordított a lánynak.

/Joy/

Mikor Mark kijött a szobájából mosolyt erőltettem az arcomra és igyekeztem jó képet vágni a dolgokhoz, pedig már egy fikarcnyi kedvem sem volt felderíteni a várost.

Mark viszont nagyon lelkesnek tűnt. Nem véletlenül vett fel egy fekete bársonyinget, hozzá illő sötét farmerrel; ráadásul még egy isteni parfümmel is befújta magát. Már-már Damon Salvatoré- ra emlékeztetett… leszámítva a szőke haj-kék szem imidzsét.

- Mehetünk? – lépett elém mosolyogva.

- Aha. – bólintottam.

Még akkor is Chris csókján gondolkodtam, mikor már az autóban ültünk. Mégis, hogy képzelte, hogy csak úgy megcsókolhat?! Különben is, alig két napja ismer!

- Van egy fesztivál a közelben, elmehetnénk oda is – vetette fel Mark.

- Az jó lenne – derültem fel rögtön – Paige- ékkel állandóan fesztiválokra jártunk. Egyfolytában gumicukrot és nyalókát ettünk, aztán felszálltunk a legijesztőbb hullámvasút-szerű dolgokra… jó volt. – mosolyodtam el.

- Nekem sosem voltak jó barátaim. – kezdte szomorkás mosollyal Mark – Chris mindig jóban volt mindenkivel, én inkább csak álmodoztam. Közben pedig elfeledkeztem arról, hogy a valóságban vagyok. Így nőttünk fel.

Joy megszorította a fiú kezét.

- Akkor most már van egy barátod.

- Ki?

- Az a kis ufó, lufival a kezében a cukrászda előtt! Szerinted?! Én!

A két „barát” gumicukorral feltankolva járta a bódékat a fesztiválon. A jókedvű kiabálás és a sok finom illat teljesen elvarázsolta őket; a saját kis világuknak élték meg az estét.

- Tudod, hogy kell gumicukrot enni? – kérdezte huncut mosollyal Joy.

- Ez a szemérmetlenül fontos információ nincs a birtokomban. – mosolygott vissza rá a fiú és bekapta az egyik lábfej alakú édességet.

- Leharapjuk a fejét! Mert úgy emberségesebb. – mondta a lány, és bizonyítékul bemutatta a dolgot egy hússzú gumicukor kígyón.

Mark jóízűen felnevetett.

- Na és mi van azokkal a gumicukrokkal, amiknek nincs feje?

- Egyszerű. Figyelj! – Joy elővett egy savanyú ízű cukor rudat és beleharapott.

A két új barát együtt nevetett a lány hülyeségén.

- Van kedved felülni valamire? – vetette fel Mark, mikor abbahagyták a nevetést.

- Ühüm – bólintott lelkesen Joy.

Pár perc múlva már egy lassan haladó óriás kereken ültek. Joy megcsodálta az előtte elterülő, csodálatos tájat.

- Sosem gondoltam volna, hogy egyszer belecsöppenek egy ilyen helyzetbe. Mindig ott volt nekem Paige és a családom. Sosem szakadtunk el egymástól.

- Honvágyad van, igaz?

- Igen, egy kicsit. De ti kárpótoltok érte. – kacsintott. – Sajnos nem tudok hazatelefonálni, mert apa most szerelt be egy egyéni telefonhálózatot, úgyhogy csak levelezni tudunk. Vagy skype- olni.

- Az nem is rossz. Mi egyébként sosem szakadtunk el Chris- sel… nem is tudom mi történt köztünk. Miután a szüleink elváltak, mi apával maradtunk a birtokon, míg anya elment Párizsba. Hamar megtanultuk, hogy apára nem számíthatunk semmiben… anya elvesztése olyan szinten megviselte, hogy inni kezdett… Chris nagyon rosszul kezelte a helyzetet. Elkezdett rossz társaságba járni… és hát ilyen lett, amilyen. Én, pedig nem csak a szüleimet vesztettem el, hanem a bátyámat is. Később persze csillapodtak a dolgok, de nem sokkal azután, hogy Chris és én betöltöttük a tizennyolcat, apa meghalt. A szervezete nem bírta már az alkoholt… Anya nem jött vissza, így most egyedül maradtunk. Most pedig itt vagy te.

- Sajnálom, én… én ezt nem is tudtam…

- Semmi baj – mosolyodott el –, örülök, hogy itt vagy.

Joy elpirult.

- Örülök, hogy itt lehetek.

Órákig bolyongtak a fesztiválon, és jól is érezték magukat. De Joy- nak egyre csak egy név járt a fejében: Chris…

Mikor hazamentek eszébe jutott az álom is. Megborzongott, de eldöntötte, hogy még nem gondol erre.

Elköszönt Mark- tól, aztán mikor a fiú bement a szobájába, elment, hogy megkeresse Chris- ét.

Végigment az emelet hosszú folyosóin, aztán találomra benyitott az egyik sötét ajtajú szobába.

Minden sötét színben pompázott, de a hangulatot elrontotta a nagy rendetlenség. Félig leszakadt poszterek a falon, többnyire régi rock együttesekről, aztán a padló tele szeméttel és könyvekkel (?), ráadásul az ágytakaró összegyűrve… Joy bele sem mert gondolni, hogy Alison és Chris mit csinálhattak ott, amíg ő békésen utazott a repülőn…

- Keresel valamit? – támaszkodott a fiú az ajtófélfának.

- Téged. – bólintott Joy.

- Gyere be.

A lány belépett a szobába és felfedezte az eddig nem látható kis kanapét és a számítógépet, ami a sarokban terpeszkedett.

Félretolt egy-két papírt és leült a kanapéra.

Chris ugyanígy téve melléült.

- Beszélni szeretnék.

- Jó – morogta morcosan a fiú.

- Nem csókolhatsz meg még egyszer. Érted? Többet nem. Legalábbis, amíg Alisonnal vagy, nem kérsz bocsánatot és én nem egyezem bele, addig nem.

- Nekem úgy tűnt, nagyon is beleegyeztél.

- El kellett volna tolnom magamtól…

- De mégsem tetted.

- Legközelebb ezt fogom tenni. Ha lesz egyáltalán legközelebb…!

- Még te vagy kiakadva? – csattant fel Chris. – Visszacsókolsz, aztán elmész az öcsémmel ténferegni…

- Nem kellett volna idejönnöm – állt fel Joy.

- Dehogyisnem. – követte Chris.

- Hagyj engem békén!

- Majd akkor, ha megmondod, miért csókoltál vissza!

- Mert jó volt?! – kelt ki magából a lány. – De tudom, hogy úgy se jelentene semmit, és én amúgy sem csinálhatom ezt! Két napja ismersz, barátnőd van és… és én egy cserediák vagyok! Nem csókolhatsz meg csak úgy, ha kedved tartja! – kiáltotta.

Chris meghökkenve meredt az előtte álló lányra.

- Miért ne csókolózhatnánk? Alison csak egy lány, és kit érdekel, hogy egy cserediák vagy és két napja ismerlek?! Mégis ki ellenezné ezt?!

- Én! – mondta dühösen a lány és egy könnycseppel a szemében kiment a szobából.

Joy arcán könnyek gördültek le és már nem tudta megállni, hogy ne zokogjon. Hogy történhetett ez? Hogy történhetett ennyi minden alig három nap alatt? És miért vele?

A lány elfutott Mark szobája mellett, aztán bement a sajátjába, becsapta az ajtót és leborult az ágyára. Keservesen zokogva fúrta fejét egy párnába és most először érezte azt a bizonyos szívét facsaró, piszkosul fájdalmas érzést…  

- Mi az, hogy szakítasz velem?! – sikkantotta Alison a vonal másik végén. – Ha megpróbálod…

- Akkor mi lesz? – nevetett keserűen Chris. – Elpletykálod a kis sleppednek, hogy milyen alsógatyát hordok, vagy mi?

- Miért teszed ezt velem? – hallatszott a sírós hang.

De Chris túlságosan ki volt borulva, hogy Alison- t nyugtatgassa. A falhoz vágta a telefonját és kiviharzott a szobájából.

Meg akart szabadulni a felesleges dolgoktól, a szívét tépő érzelmektől… és Joy ellenkezésétől.

Sóhajtva dobta le magát a lány szobája elé. Még hallotta Joy fájdalmas zokogását, amit nem tudott hová tenni…