2. rész - Tizennegyedik fejezet

Sziasztok! Ezer bocsi a rengeteg késésért, most már azért megpróbálok jobb időbeosztással fejezetet hozni. Egyetlen egy kijelenteni való: minimum öt kommentet kérek. Tudom, hogy sokat kések, de ti meg egyre kevesebb véleményt adtok. Körülbelül három olyan blogger (<3) van, akinek mindig számíthatok a véleményére, de én a Tiédre, meg a Tiédre meg a Tiédre is kíváncsi vagyok! Amint meglesz az öt komment, hozom a következőt :) Jó olvasást!

xoxo

Lexy

2. rész - Tizennegyedik fejezet

/JOY/
A gyilkos szél ellenére mérföldeket sétáltam. Életemben először sikerült kizárnom az érzelmeim és csak a sorsomra koncentrálni: hogy olyan döntést hozzak, ami megakadályozza a háborút az angyalok és a bukottak között. A mondanivalómat kapartam össze, kategóriákba soroltam és összetett mondatokká alakítottam őket a fejemben. Maga voltam a megtestesült összeszedettség.
Most az egyszer nem érdekelt a szívem körüli mardosás, ami szépen lassan elöntötte a testem, mint egy idegen, egzotikus méreg. Az idő homokja csóvaként fogott közre, ahogy a tincseim szabadon táncoltak mögöttem és egyre tovább és tovább értem.
Úgy éreztem magam, mint egy politikus, távol az országától, ami baljós jeleket küldve várja az érkezésem. Tudtam, hogy Jack és ami még rosszabb, Chris utánam fog jönni, és előre elterveztem, mit mondok majd nekik. Egy nap talán képes leszek nevetni ezen az egészen... de nem ma. Ma össze kell szednem magam és örökre elbúcsúzni még a Chris- szel való boldogság gondolatától is.
Úgy három kiló méter sétálás után érhettem oda a védővonalhoz, ahol három gorilla-alkatú fickó ácsorgott öltönyben. Zakójukat meg-megcibálta az egyre erősödő szél. Közelebb lépdeltem hozzájuk, jöttömre felkapták a fejüket és kajánul vigyorogni kezdtek. A nagy főnök izomagyai örülhettek, hogy nekik is kijut a részük a munkából - a piszkosabból.
- Nocsak, nocsak - szólalt meg egyikük mély, öblös hangján. - Eltévedtél, angyalka?
Megálltam előttük és egy kemény burokba csomagolva az arcom, magabiztosan megszólaltam.
- Mint a Kiválasztott, megparancsolom, hogy azonnal vigyetek Las Vegasba - rendelkeztem.
A három csávó összenézett. A munkaköri leírásukban nem szerepelt, hogy dühödt tinilányokat vigyenek Las Vegasba. Még akkor sem, ha ez a dühödt tinilány a Kiválasztott. Vagyis én. Egy kis hezitálás után az egyikük (Majom 1) biccentett és elindult előre, egy kocsi felé. Majom 2 kinyitotta nekem az ajtót én meg beültem hátra és bekötöttem az övemet.
- Las Vegasba? - fordult hátra Majom 1, a vezető. Majom 2 az anyósülésen foglalt helyet. A trió utolsó tagja ott maradt a helyén - valakinek csak őriznie kellett a határokat.
- Igen - bólintottam. - Viszont az első plázánál álljunk meg. El kell intéznem valamit.
- Nocsak, még dirigál a kisasszony... - mormogta Majom 2.
- Ha nem tesznek ott ki, első dolgom lesz a hatalmam beteljesülése után elküldeni magukat ennél sokkal csúnyább helyekre... - sziszegtem.
Majom 1 morgott valamit a neveletlenségről, aztán beindította a kocsit. Mire kettőt pislogtam, az autó kilőtt, és a reálisnál tízszer gyorsabb sebességben kezdtünk menni. Jack csak késleltette az utazásunkat... arra várt, hogy megtörjek, hogy lemondjak mindenről. Hogy lemondjak Chris- ről. A testi épségem kockáztatta az önzőségével. Ezt sosem fogom elfelejteni. Ebben a beteg, machoista játékban mindenki a saját javát akarja. Tudom, hogy mint Kiválasztott, a többieket (mind a bukottakat, mind az angyalokat) magam elé kell helyeznem. Csak így hozhatok rendbe mindent.
Kihalt úton mentünk, még ördögszekeret is láttam (már amennyire a sebesség miatt bármit ki tudtam szűrni a látottakból). Nemsokára beértünk egy mozgalmasabb városrészbe, ahol egy hatalmas épület, üvegablakokkal és különböző márkák nagy logójával volt felszerelve magasodott előttünk. Klasz.
- Fél óra elég lesz, körülbelül - mondtam. - De szükségem van egy hitelkártyára.
A két majom egymásra nézett, aztán az egyik sóhajtva kihalászott a zakója belső zsebéből öt féle kártyát. Mint a francia kártyát, úgy mutatta majd nyomta őket a kezembe. - Fél óra, egy perccel se több.
- Köszönöm, sietek - villantottam rájuk egy ezerwattos mosolyt és kipattantam a kocsiból. Hatalmas üvegajtó vezetett be a kellemes klímájú épületbe, ahol mindenféle üzlet sorakozott egymás mellett. Hamar kiszúrtam magamnak egy elegáns ruhaboltot és villámgyorsan bejutottam. Az eladó kedvesen rám mosolygott.
- Miben segíthetek?
Elmondtam neki az elképzelésem, mire hatalmas mosoly kíséretében nekiállt keresni. Hamarosan egy fekete tollakból álló koktélruhát viseltem, sötét harisnyával és lapos talpú cipővel. Fizettem és a ruhában mentem tovább. Következett a fodrász. Sikerült kiszúrnom a legflancosabb fodrászüzletet. Levettem egy kis kéz pénzt az egyik kártyáról (egy lapra firkantott kód tartozott mindegyikhez, Majom 2 jóvoltából). Az üzletben egy Limonádé Joe kinézetű pasi lépett elém, fésűvel a kezében.
- Új frizura? - kérdezte és a kezébe csippentette az egyik tincsem. - Hiszen ez csodálatos! Perfecto!
Végül mégsem vágattam le a hajam. Egyszerűen csináltattam egy tépett frizurát magamnak, ami tökéletesen ment a ruhámhoz. Úgy néztem ki, mint egy rock angyal. De minden hímnemű egy "Woow" pillantással fordult utánam, úgyhogy végül is klasszul éreztem magam a bőrömben.
Egy kis bóklászás után megtaláltam, amit kerestem: egy elektronikai boltot. Az eladónak leadtam a rendelésem (IPod, Laptop és egy legújabb/legjobb telefon). Miután megkaptam mindent, amit akartam, rájöttem, hogy ez kicsit több lesz, mint fél óra.
Engesztelésül betértem egy KFC-be és vettem három B-Smartot. A kezem tele volt gyorskajával és laptoptáskával. De elégedett voltam. Úgy döntöttem, ha már eddig húztam, maradok még egy kicsit, és beléptem egy Claire's nevű üzletbe. Megvettem az összes angyalokkal kapcsolatos ékszert, és szereztem magamnak egy fehér műszárnyat. Miután már nem fért el a sok minden a kezemben, indultam is ki a kocsiba, ahol Majom 1 és Majom 2 már idegesen vártak.
- Bocsi, fiúk - szálltam be. - Ez a tiétek! - adtam oda két B-Smartot.
A Majom-fiúk arca felragyogott és azonnal nekikezdtek a finomságnak. Én elővettem az IPodom és hallgatni kezdtem a rajta lévő kábé ezer számot. A kocsi ismét begyorsult és mi száguldottuk a végzetem felé.

Mire odaértünk, már megettem a saját kajámat, és felraktam magamra néhány angyalszárnyas nyakláncot/karkötőt/fülbevalót. Pozíciónak megfelelően néztem ki, ezt a fiúk (mint később kiderült, Bob és George) is megjegyezték.
Las Vegas gyönyörű! Annak ellenére, hogy miért vagyok itt, élveztem, ahogy végigfurikáztunk a városon, és bepillantást nyerek az otthonom életébe. Az egyik otthonoméba.
Egy hatalmas kétszárnyas épület előtt parkoltunk le, aminek sötét, modern stílusa minden arra járót magához vonzott. De persze, nem engedték be őket. Mikor végigverekedtük magunkat a tömegen és átjutottuk a bejáraton, mindenki megbámult. Több száz éhes, fekete szempár szegeződött rám és vizslatott egészen addig, amíg ki nem kerültem a látóterükből.  
- Jack miért nem próbált repülővel hozni? - kérdeztem. Tudtam, hogy csak az időt akarta húzni, de... miért nem mondjuk egy magánrepülővel, ami néha "véletlenül" lerobbant volna.
- Az ég az angyalok birodalma - rázta meg a fejét Bob. Úgy éreztem, egyre szimpibb vagyok neki.
- Ööö... bővebben? - mosolyodtam el.
- Az időjárás és hasonlók, mind az angyalok műve. Ha repülőre szállnánk valószínűleg fél óra múlva már halottak lennénk. Hurrikán, zuhanás, satöbbi... - vont vállat Bob. - Az autó gyorsabb és van egy két félvér, aki egy kis sötét energiával meg tudja spékelni.
Bólintottam.
- Mi következik most? - haraptam be az alsó ajkam. Ez volt a legfontosabb kérdés, ami érdekelt. Rögtön belevágunk vagy...?
- Bált adnak a tiszteletedre - mosolyodott el George.
Elpirultam. Ilyen még nem volt...
- Ott kell elmondanom, hogy döntöttem? - kérdeztem és erőt vett rajtam a félelem.
- Pontosan - Bob bólintott - Aztán ha elmondtad amit akarsz, minden olyan lesz, mintha egy hercegnő lennél.
Ezt először nem értettem, aztán rájöttem, hogy az időbeosztásra gondol és arra, mennyit kell még tanulnom.
De készen álltam. Most jöttem rá, hogy mindig kész voltam...

Ne felejtsétek el, öt komment ;DD