Friss - Tizenhatodik fejezet + még egy

Sziasztok!

Nagyon örülök, hogy annyi visszajelzést kaptam :D

Az a helyzet, hogy nagyon előrehaladtam a történettel és rengeteget írtam, pontosan most tartok a 23. fejezet közepénél és úgy gondoltam, hogy most felteszek két fejezetet, hogy kicsit haladjunk a dolgokkal. Ez így nektek is jó, meg nekem is :) 

Köszi LilyVolturi és Cherry, megkaptam tőletek a tizedik díjam, aminek nagyon örülök :D

Hát akkor jó szórakozást!

Lexy

Tizenhatodik fejezet

16. Jack’s teeth protein

Reggel direkt egy spagetti pántos felsőt vettem magamra, hogy jelezzem Chris- nek, totál nem érdekel mi a véleménye.

Mikor lejöttem a lépcsőn a fogát csikorgatva dobolt a konyhapulton. Viszont volt rajta egyenruha.

- Nocsak, lázadó barbie Ken jön suliba? – vetettem oda epésen.

Chris válaszul hozzám vágott egy konyharuhát.

Mikor leparkoltunk, rögtön kipattantam a kocsiból.

Samara és Troy nem messze tőlem, beszélgettek, de mikor megláttak – Samara – odarohantak hozzám és ölelgetni kezdtek, aztán – Troy – epésen megjegyezték, hogy láttak Jack- el.

- Beszélgettünk. – vontam vállat.

- Hát persze. – jött oda Chris.

Úgy néztem rá, mint a véres rongyra.

- Húzz el – vágtam hozzá a pulcsimat.

- Csak szeretnéd – szikrákat szórt a szeme.

- Okéééé. – mondta Sammy. – Szerintem mi bent megvárunk.

- Ezt most muszáj volt? – kérdeztem, mikor Sammy és Troy elment.

Chris már épp válaszolni akart, mikor Jack odaszólt nekem.

- Szia, széplány.

Elmosolyodtam.

- Szia, rosszfiú.

Jack visszamosolygott.

- Khm… - Chris jelentőség teljes pillantást váltott Jack- el. Felhúzta a szemöldökét, aztán megrázta a fejét. Egyértelmű célzás volt.

- Menjünk be – megfogtam Jack kezét és elindultunk be.

- Chris vicces srác – jegyezte meg Jack.

- Hah. Dühösen még nem is láttad!

A levelezés újra kezdődött, de ezúttal SMS- eztünk.

Nem unod már a sulit, széplány?

Ma este megint?

R.f.

Mosolyogva válaszoltam.

Szia, rosszfiú.

De, mehetünk. Csak el kell lógnom. Chris úgy ólálkodik körülöttem egész nap, mint egy őrző-védő kutya.

Sz.l.

Chris sajnos mellém ült, így vigyáznom kellett, hogy ne lássa, mit írok. Aztán ő is küldött egy SMS- t!

Széplány és Rosszfiú?

Ugyan Joy, ezt még te se hiszed el.

C.

Még bármi lehet belőle!

J.

Úgy tudtam Mark van a toppon.

C.

Mi az, hogy a toppon?! Jack amúgy is egy jó haver, semmi több. És tegnap óta megfogadtam, hogy se Mark- al se veled nem fogok többet semmi ilyesmit csinálni.

J.

Aha, helyette inkább ráhajtasz Rosszfiúra… gratulálok Joy, lekörözted magad.

C.

Fortyogott benne a düh.

Van kedved kiosonni?

R.f.

Gonoszul mosolyogtam Chris- re.

Jobbat tudok. Csináld, amit én.

Sz.l.

Feltettem a kezem.

- Igen, Ms. Twins?

- Nem érzem magam valami fényesen, tanár úr, kimehetnék a mosdóba? – kérdeztem.

- Természetesen.

Kisasszéztam és amint becsukódott mögöttem az ajtó, a falnak lapulva vártam, hogy Jack kövessen.

Egy perc múlva ő is jött.

Halkan felnevettünk.

Aztán Jack hirtelen felém hajolt és megcsókolt. Sokkal durvábban, mint Chris vagy Mark valaha is. Nekem feszítette az ágyékát és kíméletlenül harapdálta az ajkamat. Az járt a fejemben, hogy el akarom felejteni az egész angyalosdit és saját akaratomból akarok szerelmes lenni. Jack egyre durvábban szorított magához.

- Tudok egy jó helyet – mondta. – Gyere!

/Chris/

- Kimehetnék, tanár úr?

- Persze – sóhajtott fel bosszúsan a kérdezett.

Gyorsítottam kicsit, így épp, hogy elcsíptem, ahogy Joy és az a pöcs befordul a folyosón. Hangtalanul követtem őket.

A suli végéhez mentek, az erdő felé. Ahol Joy a múltkor ránk talált.

Mikor már kicsit beértek, Jack egy fának taszította, mire a kis törékeny, megszeppent Joy fájóan felszisszent. Aztán Jack rávetette magát, mint egy kis pióca. Durván nyomta a fának és elkezdte harapdálni a nyakát.

Legszívesebben orrba vágtam volna, de egy kis hang a fejemben egy pillanatra megállított.

Joy kereste magának a bajt. Te figyelmeztetted. Had tanuljon a saját kárán… talán még élvezni is fogja…

- Jack – Joy próbálta eltolni magától, de az a barom mintha meg sem hallotta volna. – Légy szíves… engedj el… - feljajdult egy erősebb harapástól.

- Jack – léptem elő. – Azt mondta, engedd el.

A srác ijedten ellökte magától.

- Mennétek ti a fenébe – szitkozódott.

Orrba vágtam és ellöktem.

- Öt másodperced van, hogy elhúzz innen! Többé a közelébe se mehetsz, megértetted?!

Jack szitkozódva elkotródott.

- Minden rendben?

Joy megrázta a fejét, és kissé oldalra döntötte a fejét, hogy láthassam a nyakát. Egy vöröslő harapásnyom volt rajta, és kevéske vér szivárgott belőle.

- Megölöm… - motyogtam idegesen.

- Chris…

- Igen? – kérdeztem kedvesen.

- Meg akarom szegni a saját ígéretem. – suttogta alig hallhatóan.

- Teesék?

Joy közelebb hajolt és gyengéden megcsókolt.

- Szeretlek. – mondta. – Nem nagyon tudok tenni ellene semmit.

Egy másodper múlva már magamhoz ölelve tartottam. Én is szerettem. És valljuk be, nem volt ellenemre, hogy a mellkasomnak támasztja a fejét, vigaszt keresve, mint egy törékeny kislány.

Tizenhetedik fejezet

17. Promises to pass away

/Chris/

A hippi lány adott Joy- nak egy sálat, úgyhogy azzal kihúzta a nap hátralevő részét. Hamarabb szabadultunk, mint Mark, úgyhogy hazavittem Joy- t.

Egész nap csendes volt és még csak Jack közelébe se ment.

Mikor hazaértünk, letelepedtünk a kanapéra. Joy az ölembe hajtotta a fejét és behunyta a szemét. Örömmel töltött el, hogy végre hozzám ér, vagy egyáltalán normálisan beszél velem.

Kisimítottam egy tincset az arcából.

- Olyan bonyolult minden – suttogta fájdalmasan.

- Tudom - bólintottam. – Kicsit olyan, mint a Keresztapa.

Joy felült mellém.

- A Keresztapa? Komolyan?

- Ez jutott hirtelen eszembe…

- Hát eddig még nem találtam levágott lófejet az ágyamban, de ki tudja…

Felnevettem.

/Joy/

- Jó, akkor olyan, mint a Sikoly…

- Miért is? – mosolyogtam.

- Oké, akkor olyan, mint a Csitt, csitt.

- Meg vagyok lepve, hogy hallottál Becca Fitzpatrick- ról – nevettem fel.

- Mikor utána néztem a neten ezt is kiadta. Hogy is hívják a csajt…?

- Nora Grey.

- Az!

Egy rövidke csend telepedett ránk.

- Chris?

- Igen?

- Nem vagy normális.

- Ja jó, azt már egy ideje tudom…

Később kissé lenyugodtam és tettem egy kötést a nyakamra. Mikor Chris meglátott, majd’ megpukkadt a nevetéstől.

- Mi van?! – akadtam ki.

- Már tudom melyik film az ideál. A Vámpírnaplók – és folytatta a nevetést.

- Még megfontolom, hogy tényleg lelöklek-e azon a hülye lépcsőn… - morogtam.

- Ha ez nem csal mosolyt az arcodra, akkor semmi. – nevetett egy utolsót, aztán próbált komolyságot erőltetni magára. – Á, jobb is, ha lelöksz – gondolkodott el. – Velem is csak többen vagyunk.

Na, ekkor vágtam a fejéhez egy párnát.

- Ugyan már, Joy. Engedd kicsit el magad…

- Ha elengedem magam, mindig az a vége, hogy csókolózva kötünk ki a szobádban…

- Nem értem ez miért baj – nézett rám ártatlanul.

- Én sajnos igen – mondtam, és az ágyamra dobtam magam.

- Á, nem tennéd meg – gondolkodott el.

- Mit?

- Nem löknél le a lépcsőn.

- Dehogynem!

- Hazudsz… mindegy, majd megkérem Mark- ot. Délután csak ráér.

- Mark- ot?

- Ha ő nem tenné meg, akkor senki.

- Ezt miből gondolod? – kérdeztem kissé zavartan.

- Én megtenném a helyében.

Azzal Chris kiment a szobából.

Remek.

/Mark/

Jack ma valahogy idegesítőbb volt a szokásosnál. Mikor nekem jött a folyosón, akkor lett elegem.

- Figyelj Jack, ha bajod van, ne itt… - ráztam a fejem.

- Megmondhatod a kis kurvának és a bátyádnak, hogy menjenek a fenébe. – vágott közbe dühösen.

- Tessék?

De aztán el is húzott.

Hazaérve, meghallottam Joy és Chris veszekedését. Mikor beértem, Chris azonnal észrevett.

- Mark, lökj már le a lépcsőn, légy szíves.

- Mi?!

- Istenem, akkora idióta vagy! – csattant fel Joy.

- Elena, drágám, türtőztesd magad. – mondta Chris.

Joy fejbe vágta egy párnával.

- Ööö… valaki megmondaná miért nevezi Jack kurvának Joy-t? – kérdeztem.

Chris szitkozódott egyet.

- Oké, lelökés elnapolna. Jack ezt nem ússza meg…

/Joy/

Sosem mondtak rám semmi rosszat. Soha. Még csak azt sem, hogy szemét vagyok, vagy hárpia, vagy bármi ilyesmi…

Összehúztam magam és a kezembe temettem az arcom. Úgy éreztem magam, mint egy frissen használt lábtörlő.

Még akkor is, ha Jack mondta.

Még akkor is, ha úgy érzem Mark és Chris miatt igaza volt…

Pletykák a következő fejezetekről

Sziasztok!
Amíg ti hetente kaptatok egy kicsit, én jóval előrehaladtam a sztorival, szóval gondoltam, írok egy-két pletykát a történet alakulásával kapcsolatban...
Chris múltjából kiderül egy titok,a mi megváltoztatja a játékállást, hirtelen felbukkan az "anya", hogy mindent elrontson, megismerkedünk egy picit Dan barátnőjével és végül kicsit felturbózzuk a dolgokat néhány kiborulással és angyal titokkal...
Kíváncsi vagyok, ki mire gondol :D :D

Pusz: Lexy ;)

Novella

Sziasztok! Írtam egy novellát és gondoltam kirakom, hogy csak úgy kint legyen meg minden... meg, hogy szerintetek folytassam-e? Légyszi jelezzetek vissza!

(kicsit rövid lett)

A novella:

Megragadtam a támadóm karját és összeszűkített szemekkel, veszélyes mosollyal belemélyesztettem a karmaimat.

-         Biztos vagy te ebben?

A férfi elrántotta a kezét, de már közel sem volt olyan magabiztos, mint mikor az előbb a derekamért nyúlt. Részeg haverjai röhögve néztek minket, az arcukon tükröződött a sok szesz, amit a szervezetükbe juttattak és a többnapos borosta. Mikor megcsapott a belőlük áradó bűzt, kis híján öklendezni kezdtem.

A támadóm megszédült az eddig fogyasztott alkoholtól, de sikerült uralkodnia magán és mikor visszanyerte egyensúlyát ismét felém nyúlt. Ezúttal közelebb engedtem, hagytam, had higgye, hogy nyert, de mikor megéreztem a leheletét, amiből áradt a dohány és az alkoholszag, keményen eltaszítottam, épp annyira, hogy a lábam neki tudjon ütközni a mellkasának.

A férfi összerogyott és erőtlenül kapott a mellkasához, majd hirtelen hörgő hang hagyta el a torkát és fuldokolni kezdett.

- Legközelebb kétszer is meggondolod, hogy egyáltalán rám mereszd azokat az undorító üveges szemeidet – sziszegtem és elindultam.

Néhány férfi és nő engem bámult, amolyan értetlenséget tükröző arckifejezéssel, amitől elfogott a düh. Rájuk villantottam a mosolyt, amivel a férfira néztem, mire elkapták a fejüket és sietve elindultak. Féltek.

Felkacagtam.

Hát persze, hogy féltek.

Már sötétedett. Az árnyékok megnyúltak az épületek falain és betöltötték a levegőt az este szagával és a hideg levegővel. Mélyen beszívtam, aztán befordultam a sarkon.

Egy csuklyás alak várakozott, kissé türelmetlenül. Sötét szemei drágakő módjára megvillantak a csuklya rejtekében és bebocsátást kértek.

Lassan, ráérősen sétáltam oda hozzá. Mikor elé értem, résnyire szűkített szemmel, kihívóan rámosolyogtam.

Vance magához rántott és hideg ajkaival rátapadt a számra. Éreztem a vér dobolását és a benne pulzáló, határtalan sötétséget. A sötétség volt a drogom és Vance a dílerem.

- Ma este bemutatlak valakinek. – susogta és félrebillentette a fejem, hogy hozzáférjen a nyakamhoz.  

Húsvéti meglepi :) Esküszöm, hogy a nyuszi hozta!!

Sziasztok!

A húsvét miatt gondoltam megleplek titeket plusz 2 fejezettel, mint ahogy Valentin- napkor. Remélem örültök neki! Köszi a komizóknak, akik az előzőhöz írtak, remélem most sem hagytok cserben :) Boldog Nyuszit minden olvasónak!

Tizennegyedik és Tizenötödik fejezet

 14. Play contiunes

Mark magához húzott és beletúrt a hajamba. Átkaroltam a nyakát és összevissza botladoztunk a szobában.

Mark egy idő után átsiklott a nyakamra. Hozzábújtam és vártam a folytatást. Soha nem gondoltam volna, hogy ilyen veszélyes játékot fogok játszani.

- Na és mik a szabályok? – kérdezte Mark.

- Csak egy van – én is csókolgatni kezdtem a nyakát. – Hogy nincs szabály.

Később Mark és én kézen fogva mentünk le. Alison és Chris a tévé előtt görnyedtek. Chris látszólag legszívesebben ordítva elrohant volna – valószínűleg az emeletre, hogy véget vessen a szobámban történteknek. Mikor lejöttünk felénk kapta a szemét és elidőzött a kezünkön… és a zilált külsőmön.

- Nem vágom – szólalt meg Alison. – Chris miattad szakított velem. Akkor…?

- Chris félreértett valamit – vontam vállat és Mark- al leültünk melléjük.

- Igen, eléggé – bólintott Mark.

Chris ökölbe szorította a kezét.

- Igazából nekem Mark tetszett és Chris félreértette az egyik beszélgetésünket… szóval kicsit ciki volt az egész.

- Mit is értettem félre? – kérdezte Chris, sziszegve.

- Hát azt hitted én beléd vagyok szerelmes. És megcsókoltál. Nem tudtam, hogy reagáljak, ezért nem toltalak el és te erre azt hitted, szeretlek, de igazából nem. Sajnos erre mindenki az egész iskola előtt jött rá – magyaráztam Alisonnak.

- Játszunk „meg mered- e csinálni – t”! Unom ezt a filmet.

Chris ellenkezett volna, de nem hagytuk.

- Oké, Joy, te kezdd – dörzsölte össze a kezét Ali. – Mersz vagy nyersz?

- „Nyerek” – sóhajtottam és a kanapénak dőltem.

- Mi volt életed legcikibb dolga?

Elgondolkodtam.

- Egyszer, mikor ilyet játszottunk, végig kellett futnom meztelenül a sarkig és vissza. És a barátnőm pasija meglátott.

Chris félrenyelte a kukoricáját és köhögni kezdett, Alison hisztérikusan nevetett, Mark pedig csak felvont szemöldökkel nézett rám.

- Jól van na, ciki volt…

- Oké, Joy – biccentett Ali. – Válassz ki valakit.

- Chris – fordultam felé. – Mersz vagy nyersz?

- Merek.– nézett a szemembe keményen.

- Vetkőzz le és futás – közöltem vele.

Most Alison is félrenyelte a kukoricát.

- Mi van? – kérdezte Chris.

- Vetkőzz le és fuss egy kört a ház körül. Nyugi, majd Mark nézi, hogy megcsináltad-e.

- Nem – jelentette ki. – Van büszkeségem nekem is.

- Akkor adj zálogot.

Chris levette pólóját és az asztalra rakta közénk.

- Nyuszi vagy – morogtam.

Chris motyogott valamit.

- Ali, te jössz – bökött egyet felé.

- Merek.

Chris először elgondolkodott, aztán már épp mondani akart valamit, mikor elöntötte a düh.

- Ne játszunk ilyet.

- Most kezdtük! – érvelt Alison. – Mark még nem is került sorra.

- Azelőtt sose foglalkoztunk Mark- al – vágott vissza Chris.

- Most más.

- Miben?!

A szobára csend borult.

- Am… szerintem én inkább elmegyek aludni.

- Menjek veled? – kérdezte Mark.

- Most inkább ne.

Az ágyam most különösen puha volt. Behunytam a szemem és élveztem, ahogy a hűs takaró hozzám ér. Már majdnem aludtam, mikor kinyílt az ajtó és belépett valaki.

- Alszol? – Chris az ágyamhoz lopódzott.

Legszívesebben fejbe vágtam volna egy párnával, de inkább úgy tettem, mint aki alszik.

Chris lehajolt és kisimított egy tincset az arcomból.

- Olyan szép vagy. – suttogta.

Nagy erőfeszítések árán még mindig alvást tettettem.

Végigsimított az arcomon, aztán felállt.

Minden sejtem felkiáltott, hogy maradjon, de ő kiment az ajtón.

Fogtam egy párnát és beletemetve az arcom, egy óriásit sikítottam.

15. Tornado feelings

Sikítottam egyet. Aztán még egyet.

- Jól elvagy? Tudtam, hogy nem alszol.

Felkaptam a fejem. Chris a falnak támaszkodva állt és felvont szemöldökkel meredt rám és a párnámra.

- Nagyon jól – sziszegtem. – Imádom ezt a párnát.

- Ó, és sok minden mást is imádsz, nem igaz?

Chris közelebb lépett.

- Akarom tudni mit csináltatok Mark- al amíg…?

- Nem. És amúgy sincs semmi közöd hozzá...!

- Aj Joy, ne játsszuk ezt el.

- Ha megmondom, kimész?

- Nem.

- Akkor nem.

Chris felsóhajtott és leült mellém.

- Kimegyek.

- Biztos?

- Persze.

Lemondóan felnyögtem.

- Akkor sem.

- Akkor itt maradok.

- A földön alszol!

- Jó.

Csend.

- Most komolyan! – nyögtem fel.

- Csak mondd meg.

- Semmi közöd hozzá és egyébként sem mondanám el! Mit akarsz csinálni? Szexuális felvilágosítást tartasz az „öcsédnek”?!

- Megtörtént?!

- Chris?

- Mi van?!

- Húzzál kifelé.

De ezzel sikerült felhúznom. Ökölbe szorította a kezét és durván felállt.

- Megtörtént vagy nem?!

- Békén hagynál? – nyögtem fel és hátra dőltem. – Fáradt vagyok.

- Mégis mitől? Csak nem a kis hancúrozásotoktól…?

- Na ezt sürgősen fejezd be! – kiáltottam fel. – Ha le is feküdtünk volna, akkor se lenne hozzá semmi közöd. Te az érdekeid szerint bánsz a körülötted lévő emberekkel. Ha már nem elégítik ki az igényeidet, egyszerűen eldobod őket magadtól! Mint Alisont! Ahogy Mark- al bántál az évek során és, ahogy velem játszottál megérdemelnéd, hogy senki ne törődjön veled! Mi az, hogy csak úgy megcsókolsz és kisajátítasz?! Mi az, hogy szakítasz a barátnőddel?! És az, hogy lelkileg széttaposol, aztán velem ébredsz és jól kinevetsz?! Észhez térhetnél végre! Ne csodálkozz, ha senki sem foglalkozik veled, mert egy szánalmas, önző szemét vagy! – kiabáltam. – Lehet, hogy egy hülyeség miatt szerelmes vagyok beléd, de, ha választhatnék, inkább Mark- al lennék, mert nem vagyok kíváncsi rá, mikor unsz meg és dobsz félre, mint mindenki mást!

Dühösen letöröltem a könnyeimet.

- Tényleg ezt hiszed? – szólalt meg remegő hangon. – Hogy mindenkit ellökök magamtól? Hogy ilyen önző vagyok?

Nem feleltem, csak némán sírtam.

Aztán Chris kiment.

Eldöntöttem, hogy normális leszek.

Egyik Siblings testvérrel sem fogok még egyszer kikezdeni, akármi történjék is. Nem fogom őket megcsókolni, átölelni, se semmi ilyesmit tenni többé.

Azt fogom csinálni, amiért jöttem. Tanulni fogok és rendesen iskolába járni, barátokat szerezni, úgy, mint mindenki más.

Az angyalokról, pedig… csak akkor fogok bármit tenni ez ügyben, ha szükséges.

Reggel korán keltem. Gyorsan elmentem zuhanyozni és rendbe szedni magam. Az iskolai egyenruhám most is olyan csinosan vettem fel, ahogy legutóbb, a hajamat, pedig lófarokba fogtam egy sötét hajgumival.

A kitűzős válltáskámmal siettem le a lépcsőn. Chris- t a konyhában találtam, a szeme alatt mélyen húzódó karikákkal.

Meg akartam kérdezni, de jelenleg annyira dühös voltam, hogy inkább nem tettem.

- ’Reggelt – köszöntem halkan, olyan hanyagul, ahogy csak tudtam.

Chris biccentett, aztán elfordította a fejét.

Kivettem egy almát a hűtőből és elkezdtem rágcsálni. Aztán észrevettem, hogy Chris nem vette fel a szokásos fiús egyenruháját.

- Nem jössz ma suliba? – vontam fel a szemöldököm.

- Mint látod…

Az ő baja. Elvégre ilyen dolgoktól nem nekem kell megvédenem.

Chris rekedtesen levegőt vett.

- Jól vagy? – kérdeztem kedvesen, legyűrve a haragom.

- Nem igazán.

- Azt látom.

Mark lépett be a konyhába. Chris szerves ellentéteként. Hanyagul viselte az egyenruhát, nyakkendő nélkül és az arca derült a boldogságtól.

- Sziasztok.

- Szia – mosolyodtam el.

Chris morgott egyet, aztán a szobája felé vette az irányt.

Mark és én gyalog mentünk. Végül is miért ne mentünk volna?

Igaz, a lábunk majd’ leszakadt mire odaértünk, de azért jól elvoltunk.

Mikor Mark- al beértünk, közölte, hogy neki franciája lesz. Nekem angolom volt, úgyhogy elköszöntünk és kettéváltunk.

Samara nemsokára megpillantott.

- Joy! Szia! – a nyakamba borult és elkezdte mesélni mi minden történt vele tegnap óta. Egyébként nagyon nem történt semmi, de azt nagyon jól ecsetelte.

Aztán ő is közölte, hogy franciája lesz és elment. Én egy kis keresgélés után megtaláltam az angol termet és leültem hátra.

Óra elején a tanár kedvesen üdvözölt, aztán elkezdte ismertetni az óra anyagát. Mikor a tábla felé fordult három (!) papírgalacsin verődött nekem.

Szia, J!

Mondott valamit Chris miután elmentem???

xoxo, Ali

Samara új barátnője vagy, igaz? Nem félsz, hogy így is kitagadnak a kis incidensed miatt, hát még, ha egy hippivel barátkozol?

(kétszéknyire ülök, oda dobd vissza)

Szia,

Joy igaz? Na milyen itt a semmi közepén? Egy ilyen dögös lánynak egy kicsit veszélyes nem gondolod? Majd körbevezetlek a városban suli után… mit szólsz?

Döbbenten néztem magam elé. Aztán lassacskán összeszedtem magam és komótosan válaszoltam.

Bocs, Ali, de nem hiszem, hogy mondott volna rólad bármit is… bár lehet, hogy említette, hogy nem kellett volna szakítanotok, vagy ilyesmi… szerinted Mark helyes?

J.

Jobbnak láttam hazudni és játszani a béna cicababát, aki beleesett Mark- ba. Aztán jött a következő levél.

Nem hiszem, hogy bárkit jogod lenne elítélni az életstílusa miatt, ráadásul Samara nem is hippi! Engem meg nem érdekel, ki mit gondol. Tanulni jöttem ide, nem azért, hogy belekeveredjek egy szerelmi háromszögbe! Nem hiszem, hogy bárkit is el kellene ítélned, akit nem ismersz…

J.

Az utolsó levélnél az ajkamba haraptam és körülnéztem, vajon ki dobhatta. Egy fekete hajú, kék szemű srác pillantott felém kihívóan. Hát persze, hogy ő volt.

Nem gondolod, hogy kicsit túl merész dolog kikezdeni az új lánnyal az első napján?

Mikor a tanár ismét elfordult, átadtam a leveleket. Szerencsére nem ültek messze, akik küldték. A második levél írójának, hamubarna haja és fakó szeme volt, olyan tipikus művész egyéniségnek nézett ki.

A levelek nemsokára visszajöttek.

Ah, tudtam, hogy ez lesz J.

Chris olyan, mint egy gyenge kisfiú, aki szeretetre vágyik, csak épp nehezen adja magát. Mark? Hm… hát olyan kisfiús, túl visszahúzódó. Nem is tudom. Ha, Chris otthon van, suli után átmegyek.

Ne küldd vissza!

Puszpusz, Ali.

Még, hogy Chris nehezen adja magát? Hát pont, hogy ő támadott le engem, szinte azonnal! És mi az, hogy Mark visszahúzódó? Ha Alison csókolózott volna vele, akkor rögtön megváltozna a véleménye! Erre azért kissé elöntött a féltékenység… Mark és Alison csókolózva? Hát…

Gyorsan begyűrtem a levelet a tolltartómba, aztán átfutottam a következőt.

Reméltem, hogy jó fej vagy. Akkor ma veletek ebédelek. Végre valaki, aki tényleg normális ebben az iskolában. Hát, akkor üdv itt, Joy Twins. Egyúttal üdv a tápláléklánc legalján. Egyébként Troy vagyok. Honnan is jöttél?

Muszáj volt elmosolyodnom. Troy. Troy, a művészlélek. Majdnem hangosan felnevettem az egész helyzet miatt, végül rápingáltam, hogy Kaliforniából és megkérdeztem, hogy Chris mindig is ilyen zűrös volt és Mark mindig is háttérbe szorult-e.

Az utolsó levél jött.

Te is nehezen adod magad, mi? Vagy már rástartoltál valamelyik Siblings- re?

Nem lennék meglepve…

Dühösen írtam vissza.

Mennél a fenébe! Miért kavarnék velük? Pont, hogy egyiküktől sem szeretnék semmit… ez így kissé bonyolult. De ki vagy te?!

A válaszok gyorsan érkeztek meg.

Chris mindig is zűrös volt, de sokszor csak azért, mert utálta Mark- ot. Jó ötlet nem összeszűrni a levet valamelyikükkel, mert abból csak te jössz ki rosszul – hidd el nekem!

Hideg kéz markolt a szívembe… Gyorsan visszaírtam egy „kösz a jó tanácsot” szöveget. Troy nem is írt vissza többet.

Aztán elolvastam a másik levelet is.

Cukin áll, ha dühös vagy xd

Ha már így kérdezted, Jack vagyok. Akkor eljössz velem?

Akaratlanul is elmosolyodtam.

Elmegyek.

Jack kihívóan mosolygott rám és felvonta a szemöldökét.

Írd le a telefonszámod és némítsd le a mobilod!

Miután megtettem SMS- em jött.

Feladó: Jack Marrow

Címzett: Joy Twins

Üzenet:

Akkor suli után, szöszi.

Már tiltakozni akartam, hogy nem vagyok szöszi, de kicsöngettek és Jack elviharzott.

Hurrá.

A nap egész jól telt. Troy, Sammy és én együtt ettünk. Troy- nak egyébként volt egy csomó szarkasztikus megjegyzése és állandóan idézetekben beszélt – nem viccelek, komolyan. De jól elvoltunk. Később szóltam Mark- nak, hogy később megyek haza, ne várjon.

- Miért? – kérdezte.

- Ja, csak összehaverkodtam valakivel és elmegyünk valahová.

- Egy sráccal? – döbbent le.

- Igen, de semmi komoly.

Mark jól leplezte az érzelmeit, de a szemében féltékenység villant.

- Akkor majd megyek. – búcsúztam gyorsan.

Jack néhány perc múlva már ott volt.

- Szia, idegen lány.

- Szia, idegen srác.

Jack elmosolyodott.

- Na, hová menjünk?

- Egy kávézóba jó lenne. – gondolkodtam el.

- Akkor gyere.

Beszálltunk a kocsijába és elhajtottunk a legközelebbi kávézó felé. Nem sokan voltak és mi egyébként is a leghátul álló boxot választottuk, úgyhogy szinte már kettesben voltunk.

- Hogy tetszik a poklok poklában? – kérdezte.

- Nem is olyan rossz. – vontam vállat.

- És a suli?

- Az se. – mosolyodtam el. – Bár két fiúval lakni kissé nagy kihívás.

Jack felnevetett.

- Azt elhiszem.

- És neked van barátnőd?

A fiú kajánul vigyorgott.

- Azon vagyok.

Zavaromban kinéztem az ablakon.

- Értem.

Jack az egész délután alatt kihívóan viselkedett. Aztán mikor sötétedéskor hazafuvarozott, búcsúzóul egy hosszúra nyúlt, inkább csókszerű puszit adott az arcomra.

- Hát akkor, szia. – mondtam.

- Szia, széplány. – mondta és hátat fordított.

Mikor beléptem az ajtón Chris azonnal letámadott.

- Ez meg mi volt?!

- Ezek szerint Alison már elment. – állapítottam meg.

- Istenem, kit érdekel?! Mi volt ez?!

- Nem vonhatsz kérdőre. Ami köztünk volt, annak vége!

Megpróbáltam kikerülni, de megfogta a karom.

- Mindenesetre gondold meg, kivel kavarsz, mert nem foglak pátyolgatni, ha egyszer csak sírva jössz haza.

Ledöbbentem. Sírva? De mikor rákérdeztem volna, Chris elviharzott.

Sírva… hogyhogy sírva…?

Tizenharmadik fejezet - Game

Sziasztok!

Nagyon rosszul esett, hogy csak egy kommentet kaptam! :(

Szerintem ez nem igazságos velem szemben, mert a szívem-lelkem kiteszem, hogy "tökéletes" megírjam a sztorit, és ha nem is tökéletes én akkor is nagyon sokat dolgoztam vele, és jól esne egy kis visszajelzés, ha jó, ha rossz. Nem kis munka vázlatba foglalni egy történetet és mindennap írni, hogy mindig tudjam hozni a frisst. Igaz, mostanában elhanyagoltam, de nyomós okom volt rá, és nem hiszem, hogy e miatt kevesebb visszajelzést érdemlek :(

Most húsvétra is készültem ám meglepetéssel, de, ha nem kapok visszajelzéseket, akkor minek törjem magam miatta? :'(

Tudom, nevetséges dolog így kibuknom ezen, de tényleg rengeteget dolgozom vele. Tényleg sajnálom, hogy mostanában kissé elhanyagoltam, de ennyit szerintem én is megérdemlek.

Mindenesetre jó szórakozást.

(A fejezetek mostantól lehet, hogy péntekenként lesznek)

Tizenharmadik fejezet

Game

13. Game

Apró kis porceláncsészét szorongattam a kezemben. Kis virágminták voltak rajta, aprólékosan megfestve; aranyozott díszítés tarkította a fogantyúját.

Miközben a csészéket törölgettem, azon morfondíroztam, mit fogok mondani anyáéknak, és, hogy mi lesz ezután… haza fogok egyáltalán menni? Mi lesz, ha itt kell maradnom örökké, hogy Chris- re és Mark- ra vigyázzak?

Bánatosan felsóhajtottam és áttörölgettem az utolsó kis csészét is. Becsuktam az üvegszekrényt és megcsodáltam a művem. Kis tányérok, teakészlet és egyéb szép tiszta, porcelánból készült edények hosszú sora.

Nem nagyon akartam beszélni Mark- al, szóval úgy döntöttem, kitakarítom a házat, és közben eldöntöm, mihez fogok kezdeni.

A nappali hamar megvolt. A sötét faparkettát fel kellett söpörni és kicsit súrolni, a szekrényeket és a tévéképernyőt, valamint az üvegasztalkákat áttörölgetni.

Most a két lefelé vezető lépcsősor alatt voltam és finom porcelános szekrényeket tisztogattam. Ez volt az utolsó szekrény.

Aztán úgy döntöttem átmegyek Samará- hoz. Azok után, hogy sírtam a mosdóban és a suli előtt parádéztam, ő megvigasztalt. Én meg azóta se jelentkeztem.

Felsiettem a szobámba, felhúztam egy világoskék farmert, hozzá pántos pólót és valahogy kifésültem a hajam is.

- Elmentem. – szóltam be Mark szobájába.

Mark kisietett a szobájából és lesújtottan nézett rám.

- Hova? – kérdezte csak úgy mellékesen.

- Samaráékhoz. Azt hiszem, valamikor említette, hogy hol laknak.

- Samara? Az a szőke, hippi lány? – vonta fel a szemöldökét.

- Nem is hippi. – ingattam rosszallóan a fejem.

Mark vállat vont, aztán beletúrt a hajába.

- Joy. Sajnálom, hogy megcsókoltalak. Nem kellett volna.

- Én nem sajnálom. – néztem a szemébe.

Mark szája megrándult.

- Miért?

Elnevettem magam.

- Szerintem ezt mindketten tudjuk.

Átöleltem Mark- ot és mélyen beszívtam az illatát. Mikor elengedtem kissé szomorkásan nézett rám.

- Mit akarsz csinálni? – tudtam, hogy nem Samarára gondol.

- Nem megyek haza. Most, hogy ez történt, muszáj itt maradnom, ha akarom, ha nem. – vontam vállat.

- Sajnálom. Hogy nincs választásod.

- Az is lehet, hogy ha lenne, akkor is itt maradnék. – sóhajtottam.

- Joy, az a… az a csók tényleg…

- Mark, ha nem te teszed meg, akkor én! Ne kérj bocsánatot.

Mark habozott egy percig, aztán reménykedve rám nézett.

- Joy. Szerinted… te meg én… megpróbálhatnánk?

- Mármint járjunk? – döbbentem le totálisan.

- Igen. Tudom, hogy veszélyes közelebb kerülni egymáshoz, de, ha a sors így is úgy is a bukott angyalok oldalára áll, akkor miért is ne élvezzük ki azt a kis időt?

- Chris miatt. – vágtam rá. – Egyikőtöknek sem szándékozok fájdalmat okozni, úgyhogy ennek még fel sem szabad merülnie…

- Joy. Chris elment.

A gyomrom borsóméretűre szűkült. Chris elment… Chris elment… Chris elment…

- Tudom. De vissza fog jönni. – legalábbis remélem.

Samara egy családi házban lakott a szüleivel és a kishúgával, Abby- vel. Megnyomtam a csengőt és vártam néhány percet, amíg az ajtó kinyílt.

Samara anyja nyitott ajtót.

- Ó, szia. Miben segíthetek? – kérdezte.

Le se tagadhatta volna, hogy ő Samara anyja. A piszkosszőke haj és a huncut szemek – ettől kissé megborzongtam – erről árulkodtak…

- Ööö… Joy Twins vagyok. Samarát keresem. – hintázni kezdtem a lábamon.

- Gyere csak be. – intett, én pedig beléptem a ház kis előterébe.

Mrs. (mi is Samara vezetékneve?) felszólt a lányának, hogy idézem: „egy Joy nevű kislány keres, gyere le, Sammy!” - idézet vége.

Samara nemsokára lejött, egy gumicukros zacskóval a kezében.

- Azt hittem anya félremondta a nevedet. Hogyhogy itt vagy?

A feje egyik oldalán csinált egy kis copfot, ami kissé idétlenül nézett ki. Spongyabobos pólóban volt és valami fura kézzel készített karkötőt viselt.

Már értem miért kezdett el barátkozni velem…

- Gondoltam átugrom. Mark mondta, hogy itt laksz. És a lelécelésem után ez a legkevesebb.

Sammy – így jobb volt hívni – beinvitált a meleg hangulatú nappalijukba. Ledobtuk magunkat a kanapéra.

Most először éreztem magam igazán úgy, mint egy cserediák.

Este mentem haza, és kicsit elkapott a vihar. Sammy- ék nem laktak messze, úgyhogy gyorsan hazaértem, de azért eléggé megáztam.

Mikor beléptem az ajtón csöpögött rólam a víz. Mark a kanapén nyúlt el, valószínűleg meg akart várni, de időközben elunta és elaludt.

Levettem a csurom vizes pulcsim és felakasztottam a fogasra, majd kicsavartam a hajam is.

Halkan felsiettem a szobámba és félórán át tartó fürdés után felvettem a pizsim.

Elég későre járt, mire ágyba bújtam.

Azt álmodtam, hogy szaladok, de csak egyre távolodom attól a helytől, ahova szeretnék menni. Jó kis álom, nem?

Aztán arra keltem, hogy valaki ráteszi a kezét a derekamra. - ?!

Ijedten ugrottam fel. Chris feküdt mellettem, elég megviselten. A haja kócosabb volt, mint eddig bármikor, az arca beesett és fáradt.

- Aj, még korán van drámázni. – rázta meg a fejét.

Felvettem egy párnát és elkezdtem keményen gyepálni.

- Van… fogalmad… róla… hogy… AGGÓDTAM?!

Chris igyekezett hárítani az ütéseimet, aztán egy laza mozdulattal elvette a párnát és eldöntött.

- Csak még öt percet… aztán felőlem lelökhetsz a lépcsőről…

Magához húzott és megcsókolt, olyan tipikus „chris- es” stílusban.

Dühösen ellöktem magamtól és kimentem. Chris utánam jött.

- Még egy lépés és hozzád vágom valamelyik antik porcelántányért…

Chris felnevetett, de nem ált meg.

Felkaptam egy üvegvázát és felé hajítottam. Időben elhajolt előle, így a váza nagy robajjal a falnak csapódott.

Mark szitkozódva rohant le.

- Magyarázat numero egy! – és Chris felé böktem, akinek rázkódott a válla a nevetéstől. - Mennél te a francba!

- Most miért? – kérdezte még mindig nevetve.

- Az ember rád néz, és menten fel akarja vágni az ereit…

- Kíváncsi vagyok kitől, örökölted a szarkazmusod. Jól áll, mikor dühös vagy és ilyen megjegyzéseket teszel, tudod? – vigyorgott.

- Csak egyet kérek, jó? Ne játssz velem, légy szíves. – erre Chris abbahagyta a nevetést.

És épp ebben a pillanatban csöngettek.

- Kinyitom. – vágtam rá.

Az ajtóhoz siettem és kitártam.

Alison cicababás külsővel libbent be és amint meglátta Chris- t sikongatva a nyakába borult. Chris úgy nézett rá, mint egy leprásra.

- Alison?!

- Tudom, kicsim, hogy nem szereted a horror filmeket, de azért hoztam néhányat…

Elnevettem magam.

- Mégis mi olyan vicces, vöröske? – kérdezte lesajnálóan.

- Valószínűleg azt kéne mondanom, hogy „a pasid reggel az ágyamban feküdt” de ehelyett inkább… - gondolkoztam el. – Ha felforrósodna a helyzet biztos van nála, úgyhogy jó szórakozást. – mosolyt erőltettem az arcomra.

- Hogy mered…?

- Leszólni téged? Így.

Alison erre magához rántotta Christ és megcsókolta olyan „bah” módon. Fúj.

Chris a végén elhúzódott és távolságtartóan hátrált egy lépést. Rezzenéstelenül néztem rá. Túl dühös voltam.

- Járunk. – jelentette ki Alison.  

- Mióta?! – Chris dühösnek látszott.

- Most óta.

- Ó, akkor kicsit kettesben hagyunk. – Mark felé fordultam. – Segíts. – tátogtam hangtalanul.

- Szívesen. – suttogta és megcsókolt.

Mikor elengedett, elégedetten vettem észre, hogy Chris idegei pattanásig feszültek, Alison, pedig úgy néz, mint aki most lát először két embert smárolni.

Kézen fogtam Mark- ot, aki próbált nem mosolyogni, és felhúztam a lépcső felé.

- Akkor hajrá. – mondtam félvállról Alisonnak. – Bár én a helyedben meggondolnám.

Chris a fogait csikorgatta, miközben mi a szobám felé mentünk Mark- al. Abban a pillanatban kezdődött. Hevesen megcsókoltam, ő meg nekinyomott a falnak és durván visszacsókolt.

- Biztos benne vagy? – kérdeztem közben.

- Halál biztos. – felelte és nagy robajjal folytattuk tovább…

(IMÁDOM ezt a számot)