2012. augusztus 28., kedd

Visszatértem :)

Heti, vagy inkább nyári, összefoglaló:

Sziasztok! :( Hát ami eddig a blogjaimon volt az elmúlt hetekben, az siralmas... nagyon rég nem hoztam frisst sehol, nem olvastam és kommenteltem semmit, úgyhogy most ideje belehúzni, és visszatérni a régi kerékvágásba. Nagyon igyekeztem, hogy rövid időn belül összehozzam ezt az eredményt, remélem örültök neki :)
Ja és még valami: ha lesz időm, akkor minden blogon pénteken lesz friss. De így, hogy elkezdődik a suli, valószínűleg kevesebbre lesz időm, úgyhogy ez lecsökkent az Őrangyalomra és talán még egy vagy két blogra.
Ui: észrevettem, hogy egy csomó történetbe ugyanazok a nevek :S bocsi, ezt a hibát hajlamos vagyok elkövetni, úgyhogy ne zavarodjatok össze ha átírok néhányat (nem mindet!).

Őrangyalom:
Az összefoglalóval jön a friss :) Szép hosszúra írtam és megpróbáltam választékosan és szigorúan "nemösszekapkodvaazegészet" stílusban megírni ^^ Plusz megvan a történet első Facebook oldala, ahol folyamatosan írom majd az infókat :) A linkért KATT IDE!

Diamond eyes:
Felraktam a harmadik fejezetet :) Remélem örültök neki, már nagyon régen nem volt friss, eléggé elhanyagoltam. Akinek nem válaszoltam Chat- ben vagy nem jeleztem vissza az oldalán, akkor itt: Ari:) - köszönöm a díjat :D, Mese - szavaztam volna rád, de nem voltam itthon :(, Prue - tudnád linkelni az oldalt?, Gréti - itt az új fejezet :) A linkcsere is mehet, kiraktalak.

Ja és még valami! Fejléc versenyt tartok! :) Csináltam 4 fejlécet, amiből tudtok választani. Komiban szavazzatok rá, de kiteszem közvélemény kutatásban is (az Őrangyalom-ra).






Sammy Sewell feljegyzései:
Fent van az ötödik fejezet. Próbáltam kicsit hosszabbra... hát olyan átlagosra sikerült. :) De legalább fel tudtam rakni. Akik a Chat- be írtak, azoknak is válaszoltam :)

Halálfalók hálójában: 
Beüzemeltem a Chat- et és kicsit alakítgattam a dizájnt, ha csak minimálisan is.

Liebster Award díj:

Köszönöm, Ari:)


Szabályok:
1. Mindenkinek 11 dolgot kell írnia magáról
2. A jelölő minden kérdésére válaszolni kell
3. 11 kérdést kell feltenni a jelölteknek
4. 11 embert kell jelölni és linkelni

Első:
1. Mostanában állandóan zenét hallgatok, szinte nem is lehet zenelejátszó nélkül látni
2. Amikor úgy érzem, összedől a világ, elmenekülök a saját álomvilágomba
3. Van egy yorkie kutyusom, aki állandóan az ágy alá bújik a melegben :3
4. Vagy 100 sorozatot nézek egyszerre és mindegyiket imádom
5. Ebben az évben szeretnék a sulira és az írásra koncentrálni
6. Pocsék az önkritikám
7. A nyáron kissé megedződtem lelkileg
8. Bármilyen zenét szívesen meghallgatok
9. Hiszek a csodákban és az álmaimban
10. A Blogspot a második családom :D
11. Bármilyen filmet megnézek

Második:
1. Ez az első blogod, amit írsz? Ha nem, akkor hányadik? Inkább ez az első, amivel úgy igazán foglalkozom. Egyébként úgy második-harmadik lehet.
2. Melyik szereplő bőrébe bújnál legszívesebben?  Az Őrangyalomból Joyéba, ha a saját történetre van értve a kérdés :P Ha nem, akkor sokmindenkiébe :D
3. Ki a példaképed? Kettő van, az egyik nem valós személy, ő Kinga az SZJG- ből, a másik valós, ő Miley Cyrus  Az én sztorim c. könyve alapján
4. Van-e olyan mondat, ami inspirál, akár az íráshoz, akár az élethez? Ha van, mi az? Az élethez ez: "BONYOLULT az élet?
Hiányzik valaki? ..... Hívd fel!
Találkozni akarsz valakivel?... Hívd meg!
Akarod, hogy megértsenek? ... Mondd el!
Kérdéseid vannak? ... Tedd fel!
Nem tetszik valami? ... Mondd ki!
Tetszik valami? ... Dicsérd!
Szükséged van valamire? ... Kérd!
Szeretsz valakit? ... Mondd el!
Senki sem tudhatja mi jár a fejedben... Jobb ha KIMONDOD mint ha KIVÁROD. A NEM már ott van, kockáztass meg egy IGEN- t :D"
és Reamonn - Supergirl c. dalából ez:
"Supergirl's dont cry"
Az íráshoz, pedig ez:
"Ha rá tudsz hangolódni egy érzelemre, vagy egy élményre, és meg tudod rajzolni, el tudod énekelni vagy le tudod írni, hogy mások is felismerhessék és azonosulhassanak vele, akkor azokat az embereket, akiket megérintettél, a művészeted megértése közelebb hozza egymáshoz, és a világ kisebb, barátságosabb hely lesz"
5. Milyen témában szerettek olvasni? Sok minden, de leginkább fantasy, dráma, misztikus és romantikus, valamint ezeknek a keveréke
6. Szoktál- e zenét hallgatni írás közben? Néhány azt mondják, nem tudnak zene mellett írni, mert az eltereli a figyelmüket az írásról, de ez rám egyáltalán nem igaz. A zene és az írás jól kiegészítik az írást, sőt, a zene inspirál... legalábbis velem így van :)
7. Ki a kedvenc énekesed/énekesnőd? Nincs kifejezetten kedvencem. Inkább van vagy száz előadó és mindenkitől szeretek egy vagy két számot :) 
8. Van testvéred? Van egy bátyám, de csak a féltestvérem, nem állunk olyan közel egymáshoz
9. Unod már ezeket a kérdéseket? Nem, elvagyok velük :D
10. Volt már olyan álmod ami valóra vált? Volt, de csak kevés. Az álmokért - legalábbis én így gondolom - és azért, hogy teljesüljenek, küzdeni kell
11. Láttál már hullócsillagot? Csak filmekben, de szeretnék egyszer élőben is

Harmadik:
1. Követtél már el nagy hibát az életedben?
2. Gondoltál már arra, hogy abbahagyod az írást, mert valaki kritizált miatta?
3. Ha ti szerettek valakit beleviszitek a hobbitokba (pl: beleírjátok egy könyvetekbe?)?
4. Van kedvenc idézetetek az írásról?
5. Mit jelent neked az írás?
6. Mi a legnagyobb álmod?
7. Mikor kezdtél el blogolni és miért?
8. Mi lenne az a három dolog, amit magaddal vinnél egy lakatlan szigetre?
9. Van kedvenc könyved? Ha igen, mi?
10. Volt már olyan, hogy tudtad mit akarsz írni, de egyszerűen nem tudtad megfogalmazni?
11. Volt már, hogy elfogyott minden ihleted?

Negyedik:
Nna! Hát én nem igazán szoktam ebben embereket megjelölni, mert 1) annyi ember/blogger van, akiknek ezt adnám, hogy ezer év lenne, mire felsorolnám és 2) szerintem egy díjnál sokkal többet ér egy komment :) És akik megérdemlik ezt a díjat azoknak kommentelek :) (kivéve most, mert nem volt időm semmire, de pótolni fogom!!!)
De ha valaki szeretné, akkor vigye, egyenlőre nem jelölök senkit :P
(Ui: A díjat többször is megkaptam Ari:)- tól, köszi mégegyszer)

Kicsit többet a Facebook oldalról:

Szenvedtem vele egy kicsit, mire kitaláltam mit hogy kell. Egyébként ha be akartok jelölni Facebook- on írjátok meg, mi a nevetek, kommentben és bejelöllek titeket (ti nem tudtok engem, mert csak Ismerősök ismerősei jelölhetnek). 
Az oldalon ki fogom írni mikor van friss/szünet, stb... szóval tipikus Facebook oldal :D Ha szeretnétek lájkoljátok, de nem muszáj. Én persze szeretném, de ti döntitek el ;)


 Katt a képre a nagyításért! Én csináltam a fejlécet :) Facebookra kiraktam, de ide nem fogom, mert ahhoz meg kéne törnöm a mostani dizájnt és ez nekem így ahogy most van, teljesen megfelel.

Fejezet:

2. rész - Az áruló
8. Hosszú az út Las Vegasig/Mindent a családról

Nyolcadik fejezet – Hosszú az út La Vegasig/ Mindent a családról
/JOY/

Egy vörös hajtincsemet csavargattam. Az árnyalata már megint élénkült egy kicsit, mióta legutóbb néztem; nem beszélve arról, hogy milyen selymes és hosszú volt. Mikor is néztem utoljára? Ma reggel, a szállodában? Hát ez így szuper lesz… lassan csinálhatok egy filmet a Merida a bátor és az Aranyhaj keresztezéséből.
Joy, ereszd le a hajadat!
Erre akaratlanul is elnevettem magam. Elképzelve magam extra hosszú vörös hajjal, amint kihajolok egy toronyablakból… hát biztos érdekes lenne. Mindenesetre inkább nem próbálom ki.
-         Min nevetsz? – mosolyodott el Jack.
Szerintem őszintén örült neki, hogy egy pillanatra megfeledkezve mindenről, felnevettem. Azt már én sem tagadhattam, hogy Jack, bármennyire hülyén mutatja ki, azt szeretné, ha minden oké lenne velem.
Ezen kicsit elgondolkodtam; mi van, ha a bukottak nem is annyira rosszak? Persze nem azt mondom, hogy közéjük állok, de mi van, ha ők is jó emberek? Ha olyan helyzetbe kerültek, mint Dan, aki a halála miatt nem tud együtt lenni Caroline- al, csak ők végül engedtek a kísértésnek. Nem minden bukott rossz. Nem kell annak lennie.
-         Semmin – néztem rá végül. – Csak megnőtt a hajam…
Jack olyan „most már tényleg megőrültél?” pillantást vetett rám, aztán ő is elnevette magát.
-         Jó, oké, állandóan azon vagyok, hogy végre mosolyt csaljak az arcodra, és te azon nevetsz, hogy megnőtt a hajad? – kínosan felröhögött.
Jó, elismerem, ez így tényleg elég hülyén hangzik.
-         Levágathatom? – néztem rá.
Így, hogy egy ember, akarom mondani angyalrablás kellős közepén vagyok, nem hiszem, hogy csak úgy mehetnék az orrom után egy nagyvárosban.
Jack kérdő pillantást vetett rám. Gondolom most képzelt el egy Pink-féle frizurával.
-         Minek?
-         Mert már hosszú – emeltem meg egy tincset és odatartottam hozzá. – Lassan már el lehet sütni olyan poénokat, hogy Joy, engedd le a hajadat.
Jack egy pillanatra rám sandított, aztán kitört belőle a nevetés.
-         Néha nem tudom eldönteni, hogy mikor milyen lelkiállapotban vagy, de szerintem, ha ilyeneken agyalsz, jobb is, ha nem tudom – mosolyodott el.
 Dühösen összepréseltem a számat.
-         Na, így olyan vagy, mint egy ötéves kislány – jegyezte meg és elfojtott egy mosolyt.
-         Örülök, hogy jól szórakozol. Akkor levágathatom vagy nem? – kezdtem kicsit idegbeteg lenni.
-         Vágasd… de még mindig nem értem, mi bajod a hajaddal – Jack felém nyúlt (rejtély, hogy tud így vezetni…) és beletúrt a hajamba. Eljátszott egy, két tinccsel és masszírozta a nyakamat. El akartam tolni egy idő után, de olyan jól esett, hogy valaki törődik velem egy kicsit. Aztán mikor már tényleg kezdett kínos lenni, megfogtam a kezét és visszaraktam az ölébe. Legalábbis akartam… de Jack nem engedte el a kezem. Erre elkezdtem rángatni, de semmi. Vasember Jack visszatért. Hurrá. Jó erősen belabokszoltam a vállába.
-         Úgy ütsz, mint egy pompomlány – jegyezte meg.
-         Elengedtél?!
-         Nem – jelentette ki nyugodtan.
Tovább rángattam a karom, beleböktem Jack bordái közé, belebokszoltam a vállába, elkezdtem csipkedni, de semmi.
Jól van, ha piszkos módszerekkel játszunk, akkor ideje lesz nekem is csalnom. Közelebb húzódtam hozzá az ülésen és a vállára hajtottam a fejem. Jack meglepetten meredt az útra (mikre nem jó a visszapillantó), de (ahogy gondoltam) magához ölelt. Éreztem, ahogy a szorítása elgyengül, és mikor már épp, hogy csak fogta a kezem, elrántottam. Sikerült! Már készültem elhúzódni, mikor azon kaptam magam, hogy nem tudok arrébb menni. Mert Jack nem engedte.
-         Hát ezt nem hiszem el – morogtam.
Aztán Jack a következő pillanatban magához húzott és villámgyorsan megcsókolt. Reagálni sem tudtam még semmit, mikor elhúzódott, és mosolyogva rám nézett.
-         Az utat figyeld, jó? – sziszegtem dühösen.
-         Visszacsókoltál, nem? – vonta fel a szemöldökét még mindig mosolyogva.
-         Időt se hagytál reagálni – kiabáltam rá, aztán rájöttem, ez hogy is hangzik. – Illetve…
-         Legközelebb hagyok – kacsintott rám.
-         Nem lesz legközelebb! – keltem ki magamból, de meg sem hallotta. – És légy szíves engedj el.
Nem engedett. Még egy teljes óráig tűrnöm kellett, hogy átkarolva magához húz és így száguldozunk az úton. Szuper. Aztán végre valahára megálltunk egy motel előtt és elengedett.
-         Kiszállás, vöröske.
-         Ne hívj így!
Körülbelül ilyen stílusban mentünk be. A motel egyébként nem is volt olyan rossz, sőt. Olyan hivatalosan barátságos hangulata volt.
-         Maradj itt, kérek szobát.
Nem sokkal később már a bőröndömet pakolta fel a portás. Aztán mikor sikerült felhurcolkodnunk ránk mosolygott.
-         Nagyon boldog nászutat – biccentett, aztán kiment.
-         Azért ne ölj meg a tekinteteddel, jó? – mosolyodott el Jack.
-         Mi az, hogy boldog nászutat?! – ordítottam rá, aztán körülnéztem a szobában. Egyetlen egy ágy volt…
Éreztem, ahogy lefehéredek. Jack jót nevetett rajtam, de én el sem tudtam képzelni, hogy milyen eszközöket kell bevetnem, hogy kikeveredjek ebből.
Aztán hagytam az egészet a francba. Rádőltem az ágyra és egy párnába fúrtam a fejem.
-         Hiányzik? – kérdezte Jack egy idő után.
-         Ki vagy mi? – emeltem fel a fejem, és felültem törökülésbe.
-         Chris.
Szomorúan meredtem előre. Hogy hiányzott-e?
-         Igen – suttogtam szomorúan. – Nagyon.
-         Egy tízes skálán mennyire?
-         Húsz.
Elnyúltam az ágyon. Jack nemsokára mellém telepedett.
-         A mai nap egész jó volt, nem? – kérdezte és elmosolyodott.
-         De – sóhajtottam fel, pedig cseppet sem éreztem így.
-         Megcsókolhatlak?
-         Nem – vágtam rá. – És maradj a térfeleden.
Felnevetett.
-         Akkor csak adok egy jóéjt puszit.
-         Nem!
Hát nem igazán vett figyelembe. Közelebb húzódott, mire én hátrébb mentem, és kis híján leestem az ágyról. Kelletlenül beljebb fészkelődtem, hogy ne essek le, és azon kaptam magam, hogy Jack úgy kábé egy ujjnyira van tőlem. Szürkéskék szemei csillogtak a sötétben.
Lassan közelebb hajolt az arcomhoz és néhány centire a szám sarkától, adott egy hosszúra nyúlt puszit.
-         Jó éjt, széplány.
-         Neked is, Vasember – motyogtam.
Sürgősen be kell szereznem egy paprika spray- t. Vagy egy sokkolót…

/CHRIS/

-         Elnézést, a mimet? – kérdeztem, miközben Lucy a pólómat piszkálgatta.
Dan idegesen szöszmötölt a slusszkulccsal, a nő, pedig nevetve figyelt minket.
-         Ó, bocsánat, az én nevem Zoey – mosolygott ránk. – Anyukád mesélt már rólam, nem?
-         Valahogy elfelejtett említeni – néztem rá kételkedve.
-         Hát Jane nem pont az az ember, aki elmondaná, nem igaz? Na de haladjunk, nemsokára indulnunk kell. Nem mehetnénk veletek?
Lucy ugrándozva elkezdett kergetni egy lepkét.
-         Hát ha elmondaná, pontosan mi közöm magukhoz, úgy kicsit könnyebb lenne erre válaszolnom.
-         Az hosszú – sóhajtott fel Zoey. – Jó, akkor dióhéjban. Nem Jane volt az egyetlen, akit apád kihasznált. Több nőt belevitt ebbe az alkuba azért, hogy félvéreket hozzon létre. Egy ilyen háborúban nem árt, ha az ember fel van készülve a különleges képességű gyerekekkel – jegyezte meg cinikusan.
-         Tehát Lucy a féltestvérem? – döbbentem le totálisan.
-         Igen, ahogy Mark is.
A kislány édesen játszott és szaladgált, én már nem igazán érdekeltem. Hm… ezeket a kék szemeket vajon kitől örökölhette? A haja az még oké, Zoey és apa (brr) haja is barna, de a kék szemek honnan vannak? De minden más passzolt. Ugyanolyan fejformája volt, mint Zoey- nak, az orra apáé, és úgy a többi vonásban is felismertem apát (brr megint) és a nőt is. Hát, ha Lucy rám ütött, akkor jó csaj lesz belőle…
-         Tehát veletek mehetünk? A kiválasztott lányt keressük mi is; útközben akartunk veletek találkozni, de elég nehezen bukkantunk rátok.
-         Persze – bólintottam, emésztve a gondolatot, hogy van egy húgom – Ha megkérdezhetem, mit tud Lucy?
-         Uralja a négy emelet – vagyis képes világvégét csinálni.


2012. augusztus 20., hétfő

Facebook oldal

Bocsi, hogy eltűntem :S Igyekszem pótolni, olvasni, kommentelni, nagyon sietek! Na és van egy meglepim.... megvan a töri Facebook oldala! :D :D :D Remélem örültök neki, mert én nagyon izgatott vagyok!
KATT IDE!


2012. július 17., kedd

2. rész - Hetedik fejezet

Sziasztok!
Bocsi a késésért, hogy nem kommenteltem még sehová, hogy így eltűntem, meg satöbbi... na szóval most itt a fejezet, remélem sikerül kicsit meglepnem/felráznom titeket!
Jó olvasást és igyekszem behozni minden elmaradásom!
Puszi: Lexy ;)

Második rész - Az áruló
7. Ellenőrzés/Hátrahagyott üzenet


Hetedik fejezet – Ellenőrzés/ Hátrahagyott üzenet

/JOY/
A férfi megragadta a karom, húsos ujjait belevájva a bőrömbe, és kirántott a kocsiból. Olyan hirtelen történt az egész, hogy mire elengedett, szinte összecsuklottam.
Mark és Jack is kiszálltak a kocsiból, de az ő arcukon semmi aggodalom nem volt, természetesnek vették, hogy idegen pasik csak úgy kirángatnak a hátsó ülésről…
-         Hé, Greg, óvatosan! Úgy hatvan kiló lehet – Jack rosszallóan rázta a fejét, mint aki egy kisfiút büntet, hogy nem csinálta meg a leckéjét.
Mark sóhajtva csapta be az anyósülés felőli ajtót, aztán ő is odajött, egyetlen szó nélkül. A férfi a negyvenes éveiben járhatott, bár nem tűnt olyan öregnek. Pilóta napszemüveget viselt khaki színű halásznadrággal és egy fehér inggel.
-         Joy, ő itt Greg, az első számú ellenőrzésünk személyesen – Jack vicces hangon beszélt, én valahogy mégsem tudtam nevetni.
-         A lány jól van? – kérdezte a férfi (Greg) mély, öblös hangján.
-         Semmi baja, minden a terv szerint halad – nyugtatta meg Jack.
-         Azért nem minden… - motyogtam bosszúsan az előbbire gondolva.
Chris hangja és a Drive by néhány sora még ott szólt a fejemben. A hiánya egyszerűen szívbemarkoló volt… bárcsak lett volna róla egy képem, egy nyaklánc, amit ő adott, amit tudtam volna piszkálni a nyakamba… de nem volt. Nem volt semmim, ami emlékeztetett volna rá, hogy Chris létezik.
Nem emlékeztem a hangjára, vagy a járására. Csak az lebegett a szemem előtt, ahogy utoljára láttam; az iskolai bálon, mellettem.
-         Mire gondol? – mintha itt se lennék. Eltársalognak mellettem is, mintha csak egy háziállat volnék.
Idegesen rugdostam egy követ a lábammal. Hihetetlen. Ha megtudsz egy-két dolgot a bukottakról, akkor majd mindent másképp fogsz látni. Úgy emlékszem, hogy valami ilyesmit mondott Jack. Hát nem azért, de ez a Greg nevű pasi úgy néz ki, mint egy kiöregedett maffiózó.
-         Joy- nak még mindig vannak kétségei afelől, hogy mit válasszon. De hát ennek nagyban Chris Siblings- hez van köze, úgyhogy igyekszünk ezt kissé mellőzni – magyarázta Jack.
Greg unottan bólintott, mi Mark- al, nem szóltunk semmit. Mark viszont még ehhez képest is hallgatag volt. Már a számon volt a neve, mikor emlékeztettem magam, hol is vagyok, és kikkel.
-         A fiút innentől átvesszük – biccentett Greg és Mark mellé lépett.
-         Mi? – felkaptam a fejem és legnagyobb meglepetésemre Mark is meg volt döbbenve.
-         Nem erről volt szó! – Mark idegesen fordult Jack felé.
-         Ez van – vont vállat Jack – Majd odafelé találkozunk!
-         Ha… - Mark nem tudta befejezni a mondatot.
Greg malomkő méretű téglát egyensúlyozott a kezében. Több dolog történt egyszerre; Mark összeesett, rá a kemény betonra, én sikítva előrevetettem magam, Jack utánam nyúlt és lefogott, Greg… Greg, pedig egy fecskendőt tartott felém, időközben elhagyva a téglát.
-         Neee – sikítottam.
-         Nyugodj már le, Joy! – Jack még erősebben fogott. – Ha tovább sikongatsz, esküszöm, hogy beléd szúrom!
Az földön elterült Mark látványa szívbemarkoló volt, de ezekre a szavakra megdermedtem, és a sikoly a torkomra fagyott. Keményem néztem magam elé, nem akartam se sírni, se egy tűvel a karomban aludni a hátsó ülésen. Nem engedhetem meg magamnak, hogy bármiről is lemaradjak!
A karom lehanyatlott és megadóan húzódtam vissza. Már nem haragudtam rá, nem érdekelt mit csinált Mark, azt volt a lényeg, hogy ott volt velem. Most már nem lesz. Szuper…
Jack továbbra sem vette le a kezét rólam, úgyhogy idegesen ökölbe szorítottam a kezem, és egy hirtelen mozdulattal szembefordultam vele. Greg már mozdult a fecskendővel, de Jack leintette. Lerítt, hogy Vasember Jack nagyobb hatalmat élvez, mint ez a férfi.
-         Megtennéd, hogy nem taperolsz? Leköteleznél – sziszegtem dühösen.
Jack elvigyorodott.
-         Édes kettesben, csak te és én.
Dühösen az autó felé trappoltam, de mikor épp beültem volna, Jack rám szólt.
-         A-a, az anyósülésre. Ajj ne nézz már így…
Egy pillanatra farkasszemet néztünk, aztán beültem – az anyósülésre.
Behunytam a szemem és nekidőltem az ülésnek.
Egy perc múlva csapódott az ajtó, és Jack elfordította a slusszkulcsot.
-         Haragszol?
-         Most legyek őszinte? – kérdeztem szemrehányó hangon.
-         Alig várom – mosolyodott el.
-         Egy rohadt nagy seggfej vagy, ha rajtam múlna, te feküdnél Mark helyén, késsel a gyomrodban és úgy beléd rúgnék, hogy beletörne a cipőm.
-         Kösz, ari vagy.
Jack a kezemért nyúlt, mire elrántottam.
-         Csak ne kéretnéd magad ennyire. Egyszer úgy is megadod magad, és én ki fogom várni.
-         Hát akkor további szép álmokat…

/CHRIS/
Dan- nek köszönhetően hamar odaértünk, de nem is találtunk igazán semmit. Ide-oda járkáltunk a szállodák között, de egyszerűen semmit nem találtunk. Az utolsó „elhagyatott, utca széli” hotel mellett álltunk meg.
-         Mytic hotel – olvastam le a feliratot. – Hogy lehet ilyen depis neve egy hotelnek?
Dan nem válaszolt, csak meredt a hotel felé. Én is arra néztem és megláttam, amit ő… egy sötét hajú és szemű nő, és egy olyan öt éves kislány jött felénk, mindketten mosolyogtak. A kislánynak csigákban volt a vörösesbarna haja, ami valósággal lobogott, ahogy szaladt felém… előttem gyorsan lefékezett és rám bámult nagy, kék szemeivel.
-         Anyu ő az? Ő az? Ő az?
-         Lucy, ezt nem illik! – szólt rá a nő. – Bocsánat a kicsi miatt, csak hát örül neked. Ami azt illeti én is, gondoltam, hogy valamikor összefutunk majd, Chris. Ó, gondolom nem tudod kik vagyunk.
Lucy a nyakamba ugrott.
-         Jaj Chris, ne lepődj már meg ennyire! Öleld meg rendesen a húgodat.
 

2012. július 14., szombat

Heti összefoglaló

Sziasztok :) Hát itt a 2. összefoglaló, de jó híreim nem nagyon  vannak. A héten olyan zsúfolt volt minden, hogy levegőt is elfelejtettem venni, mert épp nem értem rá... Épphogy maradt időm kommentelni egy kicsit, úgyhogy szombaton (ma) észbe kaptam, hogy hopp, elutazok három hétre, igaz, hogy ott van net, de, hogy fogok írni? Szóval ma igencsak belehúztam.
Tehát:

Őrangyalom:
Felkerült a hatodik fejezet, és a "Blogjaim" menüpont végére is linkelve lettek a fejezetek (legalábbis majdnem mindegyik).

Hát ezen kívül nagyon semmi :// Majd írok a ide (blogspot), kommentelek és stb... igyekezni fogok! ://
Még egyszer bocsi!
Puszi: Lexy ;)

2012. július 9., hétfő

2. rész - Hatodik fejezet

Sziasztok :)
Először is köszi, hogy annyian kommenteltetek az előzőhöz :) Másodszor: úgy tűnik jó ötlet volt, hogy ezentúl ez lesz a főblog és lesz egy heti (mondjuk vasárnapos, igen, legyen vasárnapi) összegzés :) Remélem mindenki talált legalább egy olyan blogot, ami tetszik neki :)
Hát akkor jó olvasást! 
Puszi: Lexy ;)

Második rész - Az áruló
6. Kérdések és válaszok

Hatodik fejezet – Kérdések és válaszok
/Joy/

Reggel Jack volt talpon elsőnek, bár a szeme alatti karikák jelezték, hogy nem aludta végig az éjszakát. Mark ráérősed szedelőzködött, az ő szeme alatt is baljóslatú karikák jelezték, mennyire kialvatlan állapotban van.
Míg ők kissé kótyagosan pakolásztak, én szó nélkül felkeltem az ágyamból és anélkül, hogy bármi jelét is adtam volna annak, hogy észrevettem őket, kihúztam a bőröndömből néhány ruhát és a fürdőbe mentem vele. Lezuhanyoztam és felvettem a kiválasztott darabokat; egy halványsárga pólót és egy világos színű csőfarmert. Amint a tükörbe néztem, megint teljesen elképedtem a hajamtól… tegnap még rövidebb volt! Ma már legalább plusz két centivel lett hosszabb, mint tegnap este volt. Megbotránkozva az ujjam közé csippentettem egy tincset; mintha erősebb és vörösebb lett volna, mint néhány héttel ezelőtt volt. Úgy látszik, angyal mivoltom nem csak a képességeimben mutatkozik meg, hanem a külsőmben is. Ahogy szemügyre vettem magam a tükörben, ezt meglepetten nyugtáztam. A bőröm selymesebb és néhány árnyalattal fehérebb volt, mint mikor búcsút intettem a Kaliforniai napsütésnek, míg a hajam is nőtt, erősebb és élénkebb lett. Az arcom valahogy megszépült, a vonásaim ellágyultak, az alakom jobb lett és talán néhány centivel magasabb lettem… de a legnagyobb változás a szemem volt. Ismerős az a bizonyos zöld szín, ami akkor jelenik meg, mikor a nap átsüt a faleveleken? A szemem pont ilyen volt, csak százszor szebb és vibrálóbb.
Hogyhogy eddig nem vettem észre? Lehet, hogy az összhatás ma éjszaka alatt teljesedett ki? Mindegy is, nem ezzel kell foglalkoznom… Meg kell terveznem a szökésem. De hogyan? Először is ki kéne hallgatnom Mark és Jack beszélgetéseit. Igen, ez jó ötlet.
Kimentem a fürdőből és lehuppantam az ágyra.
- Na, indulunk? – kérdeztem semleges hangon.
- Hát persze, kisasszony – vetette oda Jack.
- Menjünk le – javasolta Mark és felvette a bőröndömet.
A jelenet, ijesztően emlékeztetett a repülőgép- leszállásom utáni órákra… gyorsan kiürítettem a fejemből ezeket a gondolatokat és Mark mellett lépkedve, kimentem a szállodából és beültem hátra. Alig vártam, hogy akcióba léphessek. A legnagyobb meglepetésemre Mark beszállt mellém.
- Beszélnünk kell – nézett rám hosszú szempillái mögül. Igyekeztem nem megremegni. Aztán észrevettem valamit.
- Barna a szemed – lepődtem meg.
- Az, de ez mellékes – legyintett.
Nem tudtam, mit szóljak ehhez. Ha én változom az angyali származásom miatt, akkor ő miért? Mert csatlakozott a bukottakhoz…? Mondjuk így egyértelműbben szexisebb volt.
- Akkor? Nem igazán vagyok rád kíváncsi Mark…
- Ezt én is mondhatnám! – emelte fel a hangját. – Azért hozlak el, hogy együtt lehessünk, erre te… te…
- Szerinted önszántamból csókoltam meg azt a nimfomániás szemétládát? – ráztam a fejem hitetlenül.
- Miért, nem? – túrt bele Mark a hajába.
- Nem! Képzeld, nem!
- Akkor mégis…
- Tudod mit, Mark? – vágtam közbe. – Belefáradtam abba, hogy próbáljalak megmenteni… úgyhogy mostantól azt csinálsz, amit akarsz. Mert túlléptem rajtad!
Mark – most már barna – szemei engem fürkésztek.
- Ezt nem hiszem el – sziszegte.
- Jobb, ha hozzászoksz – sziszegtem vissza.
Jack hamarosan beszállt.
- Öveket bekötni.
- Na jó, ha már a beszélgetésekről van szó, szerintem nekünk is meg kéne ejteni egyet, ha nem bánjátok – sóhajtottam. – Nem hiszem, hogy az, hogy Sizzling- be küldtek, a véletlen műve volt és van egy olyan sejtésem, hogy ez az egész előre meg volt tervezve.
- Nem vagy hülye, széplány. De hát ezt már eddig is tudtuk.
- Akkor el is mondanátok? – csattantam fel.
- Kérdezz…
Átgondoltam a fejemben kavargó kérdések többségét, de végül nem a legegyszerűbbel, hanem a legfontosabbal kezdtem.
- Mi történt az angyalok háborúja után?
Először azt hittem Jack nem válaszol, de végül felsóhajtott és elkezdte a mondókáját.
- A háború után a bukottak, vagyis mi, elkezdtük keresni azt a bizonyos lányt, akiről a legenda szólt. A bukottaknak egész hálózata és kiépített rendszere van a világon, de ez nem rögtön alakult ki… ha emlékszel a történetre, akkor csak azelőtt lettünk bukottak, hogy a háború elkezdődött és a legendát aktiválták. Tehát ez csak idővel alakult ki. Tudod Joy, nem ez az első életed a földön… - a szívem hevesen dobogott és levert a víz, ahogy Jack- et hallgattam. Mark a kezemért nyúlt, de én elrántottam az enyémet. – Először a háború után bukkantunk rád. Hosszú barna hajad volt, a derekadig ért, és szürkéskék szemed. Megpróbáltunk egyszerűen átcsábítani, de te nemet mondtál és így, hát hátrálni kezdtél és elsodort egy tömeg… meghaltál. Rájöttünk, hogy keményebb módszerekhez kell folyamodnunk, ha azt akarjuk, hogy csatlakozz hozzánk. Ezután az ezernyolcszázas évek elején találtunk rád. Akkor már szőke voltál és barna szemű, az előző éned kifordított változata, persze, sajnos csak külsőleg. Mikor rád találtunk, már kötve voltál egy emberhez, akit védened kellett, csak éppen nem tudtál erről. Mikor ismét próbálkoztunk, te megint csak elutasítottál minket és mikor a védelmezettedet meggyilkolta egy zsoldos, te is meghaltál vele együtt, a kapocs miatt. Kezdtünk rájönni, hogy valamit ki kell találnunk, különben nem járunk sikerrel. Kell egy tégla, kell egy csavar, amivel elintézhetünk. És akkor eszünkbe jutott. Mikor újjászülettél, már szikrázó vörös hajad és zöld szemed volt, mint most. Rajtad kívül még négy lányt gyanúsítgattunk, hogy talán ő az, de végül rád esett a döntés és igazunk volt.
- De hát honnan…?
- Különlegesebb voltál, mint a többi gyerek, Joy. Gyorsabban futottál, az aurád ragyogó színű volt, hol arany, hol szivárványszínű, és láttad az angyalokat. Néhány bukottat, aki azért sétált el melletted, hogy teszteljen, te láttad őket, pedig egy átlag gyereknek nem kellett volna. Már csak meg kellett várnunk, hogy elég idős legyél ahhoz, hogy átverhessünk ezzel a huszonegyedik századi cserediák-programmal. Hogy ennek mi értelem van? Na, mindegy, sikerült átvernünk vele, és ezúttal nem futottunk ki az időből, mint legutóbb. A tudatalattid még nem választotta ki a védelmezettedet, ezért megtettük mi. Az, hogy Mark- hoz és Chris- hez kerültél, nem volt véletlen. A két fiú lelki állapota olyannyira sebzett és rossz volt, hogy a tudatalattid a megismerkedés pillanatában döntött, mindkettejüket választva. Így kezdtek szépen lassan kibontakozni a képességeid, de ez igen lassú folyamat, úgyhogy vigyáznunk kellett… hallottál már a félvérekről, ugye Joy? Hát persze, hogy hallottál. Tehát a mi egyik félvérünknek, aki a mi oldalunkon áll, képes manipulálni mások érzelmeit, mint ahogy Chris is képes egy-két dologra. Hát ő megteremtette köztetek ezt a szerelmet, ami által egymáshoz lettetek kötve. Ezzel mi kétszeres előnyhöz jutottunk; de megvédted őket, így nem haltál meg és zsarolni is tudtunk, mert te nem tudtál arról, hogy ha Chris vagy Mark meghal, te is velük halsz, vagy így vagy úgy, de hármatok sorsa meg van pecsételve. Miután egyre jobban próbálkoztál, nekünk eljött az időnk. Mark- ot elhívtuk egy helyre és elmondtuk neki mindezt. Hogy ha velünk jön, és segít átverni téged és a többi angyalt és barátodat, akkor veled lehet. Mindenesetre rettentő sok a bonyodalom és még sok mindennel kell számolnunk, de Mark bejött. Bukottá, vagyis inkább egy félvérré tettük, vérszerződéssel. Mikor eljött a harc, ő volt a titkos fegyverünk és be is vált. Most gondolom, arra vagy kíváncsi mi lesz ezután, és hogy ezt miért árulom el? Hát azért, mert szerintem a bukottakat fogod választani, ha megtudsz egy-két dolgot… Mark ide vagy oda, ez lesz a döntésed. Most akkor elmondom, mi lesz ezután. Hagyjuk még egy darabig, hogy Chris baba próbálkozzon, aztán elfogjuk őt és bezárjuk egy olyan helyre, ahol senki nem árthat neki, ezáltal neked és ő sem nekünk. Téged végigviszünk a világon, a bukottak hálózatán, hogy elhíreszteljük a diadalt, és felkészítünk téged a háborúra, és te döntesz.
Fogalmam sem volt, mit mondjak. Próbáltam valami közömbös arckifejezésbe csomagolni arcom, de ez sikertelennek bizonyult, mint az is, hogy megállítsam a hirtelen jött szédülésem vagy a karom remegését.
- De hát te akkor miért játszol velem?
- Joy, háromszáz évig téged hajkurászlak és csodálkozol, hogy rád mozdulok? – fojtott el egy mosolyt.
Mark felé pillantottam; kitartóan kémlelt ki az ablakon. 
- És Mark? Vele mi lesz?
- Joy, előbb-utóbb az irántad táplált érzelmei elvesznek, ha megszüntetjük ezt az érzelmi kapcsot. A vérszerződés felbomlik, Mark elmegy, és te végül mellettem kötsz ki, ez a napnál is világosabb.
- Ez nem igaz! – vágott közbe Mark hevesen.
Jack figyelemre sem méltatta.
- Most kezdesz igazán kiteljesedni Joy. És nekünk már csak egy félvér kislányra van szükségünk a halálbiztos győzelemhez. Ha a háború elkezdődik, békét kötünk az angyalokkal és visszatérünk a mennybe, új szabályokat hozva.
- Ez teljesen abszurd! – vágtam közbe sírós hangon. – Ez sosem történhet meg! Én soha nem segítek neked!
- Dehogyisnem, Joy – folytatta Jack. – Nem ismered a bukottakat.
- De igen! És amit eddig láttam belőlük, az nagyon nem tetszik!
- Ennél sokkal többek vagyunk! Ha neked a létezéseden múlna valami, te nem lennél kegyetlen és feszült csak egy icipicit is angyallány?
Összepréseltem ajkaim. Nem akartam megint bőgni.
És akkor Jack bekapcsolta a rádiót, időt hagyott gondolkodni. Csakhogy nem volt időm rá, mert meghallottam a számomra legkedvesebb hangot a világon, ami mentőövet dobott nekem, mikor fuldoklottam a kocsiban.
- Egy számot szeretnék kérni – hallottam a hangot.
A szívem a bordáimat döngette, a hasamban a pillangóknál erősebb szárnyasok verdestek, levert a víz és minden porcikám beleborzongott a tudatba…
- Szia, szia – mondta erre a rádió műsorvezetője. – Mond a neved!
- Chris Siblings.
Kis híján fölsikítottam. Nem tudtam nem mosolyogni, miközben Mark és Jack alig méltatta figyelemre a kis dobozt – számukra már minden eldőlt.
- Oké, Chris, kinek küldöd?
- Joy- nak.
A torkom kapart, és kiszaladt belőle egy aprócska nyögés.
- Mit üzensz neki?
- Hogy mosson be helyettem annak a két szemétládának, és megtalálom – mondta Chris elszántan, mosolygós hangon. – Csak tarts ki…
- Melyik szám legyen?
- A Train- től a Drive by.
Sosem hallottam még.
- Hmm… annyit még elárulsz, miért pont ezt a számot küldöd?
- Tudni fogja.
- Hát akkor, hölgyeim és uraim, érkezik a Drive by!
Felcsendült a szám. Tudtam, hogy ez lesz a kedvencem mind közül. Mintha csak rólunk írták volna…
Az utca másik oldalán,
Láttam egy rád hasonlító lányt.
Biztosan ilyen lehet a deja vu,
Azt gondoltam, hogy ez lehetetlen…
Most már átköltöztél nyugat LA- ba,
Vagy New York- ba vagy Santa Fa- ba,
Vagy bárhová ahol nem ütközhetünk egymásba.
De az az este…
Többet jelentett nekem, mint gondolnád!
Nem hagylak el, mert közben végig
Rád gondoltam.
Túl voltam terhelve.
És őszintén szólva meg voltam rémülve, mint a fene,
Mert rájöttem, hogy beléd vagyok esve!
Ó, esküszöm, hogy ott leszek melletted,
Ez nem egy egyéjszakás kaland!!
A szám végig ment, egy-két helyen ismerős volt a helyzet, egy-két helyen nevettem…
Azt mondják egy jó szám után kell egy kis csend, hogy egy darabig még ott szóljon a fejedben. Ez pont egy olyan szám volt.
Se Jack, se Mark nem akarta kikapcsolni a rádiót, szerintem úgy voltak vele, hogy ezután a beszélgetés után minek?
- Mire gondolsz, amikor azt mondod, hogy a bukottakat választom? – kérdeztem.
- Hogy ezzel mit választasz? Hát… na jó, először is hogy képzeled el a bukottak világát? – Jack elfojtott egy mosolyt.
- Öhm… gyilkosságok, eszeveszett bulik, maffia… - soroltam.
Jack félbeszakítva a monológom, felnevetett.
- Aha, hát persze… csakis – nevetett.
De mielőtt tovább folytathattuk volna a párbeszédet, a kocsi lefékezett és egy izmos pasas rántotta fel az ajtót…